Búcsú 2019-től

Ismét elrohant egy év. Rendületlenül kézimunkázok. Úgy néz ki, ez nem múló bolondéria... vagy igazából az a javából. Szeretem amit nyújt. Szeretek ráérősen, apró részleteket kimunkálva dolgozni. Szeretek belemerülni, elmélyedni benne. Kikapcsol a hétköznapi rohanásból és gondokból. Az alkotás feletti örömről már nem is beszélve. 

Ennek megfelelően nem vagyok a "legtermékenyebb" alkotó, de nem hajt a tatár és nem is verseny ez.

Idén szintén nem vettem elő új technikát, úgy néz ki, hogy kezdek megragadni. Azonban készítettem, befejeztem pár olyan dolgot, amihez hasonlót még soha nem csináltam.

A legnagyobb projektjeim a takarók voltak. Egyik jó hosszú ideig, a másik pedig gyorsan készült, nehogy megunjam és feladjam félúton. A nagy, puha és ölelős takaróm mellé párna is készült.

Még mindig sláger nálam a bármitartó. Végre saját használatra is készült egy, melyet az ünnepekkor avattam fel.

Örökzöld téma számomra a sapka. Mindig kell. A kendő pedig igazi kuriózum; jó minta, szuper minőségű fonalból:

Négy fajta ruhamenű került ki a kezeim közül:

Zsinórfonalból a "hagyományosnak" mondható, szokásos, általam legelsőként felfedezett felhasználási lehetőségen, a bármitartón kívül készült műveim:

Varrt, horgolt figuráim. A kedvenceim a libák...

A horgolás nálam nem annyira próbált területeiből készült termékek. A terítő a karácsonyi ünnepi időszakban az asztal dísze lett. Életem első hímzése.

A karácsony előtti utolsó napokon készült el:

Virágkötészet témakörben is készült pár munka, de az igazi különlegesség a "fenyő" hangulatú ünnepi asztaldísz.

Szemjelölőket is készítettem saját részre és ajándékba is.

A teljesség igénye nélkül képekben ennyi volt az óév.

Az év során folyamatosan próbáltam vezetni a blogot és "szinten tartani", gazdagítani technikákról szóló leírásokkal, videókkal az oldalsávot is. Remélem másnak is jól jön, nem csak nekem. Ha nem használom rendszeresen, könnyen elfelejtem, de nagyon kényelmes, hogy csak egy-két kattintás és már is ott a megoldás. Idén elkezdtem füzetet is vezetni a készült munkáimról, melyben a leglényegesebb dolgok, paraméterek vannak. Milyen fonalhoz hányas tűt használtam, hány szemre kezdek egy pulcsit vagy sapkát. Hátha ezzel kevesebb kísérletezés lesz a méreteket illetően.

Felfedeztem, hogy a pinteresten is megjelennek már az alkotásaim. Igazi meglepetés volt felfedezni, hogy ilyen szinten is jelen vagyok. Számomra megtiszteltetés.

Amit szeretnék a 2020-as évben:
- Egy tesztkötés (esetleg horgolás). Ez több sebből vérzik. Általában napközben keresnek tesztelőket a neten. Mire én odáig jutok, betelik a létszám. Mivel nincs nagy fonalkészletem, nem biztos, hogy azonnal meg tudnék nevezni (ha kell) fonalat hozzá. És ami már tényleg csak elhatározás kérdése: a kitartás. Nem biztos, hogy alkalmas vagyok rá, hogy x hét alatt kivitelezni tudjam. Nyilván nagyon-nagyon kell akarni és egy tetszetős projekt kell hozzá, ami hajt a cél irányába. De azért nagy szó lenne, ha egy ilyenben részt vehetnék.
- Saját minta és elképzelés alapján ruhadarab kötése (esetleg horgolása). Bontogatom szárnyaimat és megismerkedtem egy-két fogással, még ezt magasabb szintre nem sikerült emelnem. Ruhadarabnál eddig kellett a mankó (mégha előszeretettel módosítottam is rajta).
- Ha már saját tervezés: Szeretném kipróbálni, hogy hogyan kell felülről egyben kötni egy nem(!) raglán ujjú felsőt. (Lenyűgözött amikor először megláttam, hogy ez lehetséges. Technika, megfelelő helyen, módon és számban használt szaporítás kérdése. Számomra még tényleg csak kérdés, a technika, arányok nem világosak.)
- Kipróbálni a fair isle kötést.
- Ami nem kétséges, hogy ez nem maradhat el: még évközben elkészíteni a karácsonyi meglepetéseket... (Már a lista kész van hozzá.)


Annak reményében, hogy a következő év is mindenkinek, aki szeretné, tartogassa az alkotás örömét:

Boldog új évet kívánok!

Rudolf forró csoki

A munkahelyen az idei év különleges, mert az eddiginél több, összesen nyolc emberrel kellett együtt dolgoznom. Közhely, de igaz, hogy az ember többet van velük, mint a családjával. Ilyenkor nyújtana is valamit, valami apróságot, de annyira különbözőek az ízlések, pedig jó lenne egyformát vagy közel egyformát. De mit? A készen kapható ilyen-olyan asztalra helyezhető apróságok porfogók és a szebbek drágák is. (Én legalábbis sajnálom a pénzt rájuk.) Angyalkát, manót nem akartam. Egyáltalán semmi olyat nem akartam aminek elkészítése sok energiába, időbe kerül. Szimplán azért, mert nem akartam stresszelni azon, hogy nem leszek kész. (Egy-egy elhúzódó nap és már is oda az ütemterv.) Nem akartam emiatt kötöttséget.

Nőkről van szó, akik édesszájúak. Általában a csokit mindenki szereti... és akkor jött az ötlet; legyen forró csoki üvegben. Gyorsan elkészíthető, rétegezve mutatós. Aki nem akar víz hozzáadásával csokit inni, annak jó lesz tejjel jobban hígítva kakaóként. (Azt hiszem, a társaságból egyedül csak én innám így.) Kevés, épp csak annyi kreatívság is van benne, amely jelen pillanatban jólesik.

Végül a hajszálpontosan egyforma külcsínről is lemondtam. Megfelelő mennyiségű zseníliadrót híján lett végül hópelyhes is, nem csak Rudolf rénszarvas.

 

Mini karácsonyfa hugarocell alapra

A hungarocell kúpból eredetileg Húsvétra kakas lett volna. Mindent beszereztem hozzá, de egy sajnálatos esemény miatt nem került sor rá. 

Utána megláttam egy orosz oldalon egy mini karácsonyfát, pontosabban annak több variációját és nagyon tetszettek. El is határoztam, hogy amint lesz időm és odáig jutok még idén megvalósítom. Jó kis mindent benyelő projekt. Gyűjtögető életmódot folytatok és valamit már évek óta tartogatok. Megtetszik, pár darab és vár az ihletre. 

Nagyobb a felület, mint amire számítottam. Koncepció nélkül kezdtem el ragasztgatni. Készítettem hullámpapír több rétegéből dobozt, melyet szalaggal vontam be. Szereztem diót. (Lehetett volna még mogyorót is.) Folyamatosan gyűjtögettem a kis tobozokat. A csengettyűket ragasztottam fel elsőnek, azután a gömböket és utána a már felsorolt dolgokat és pár apróságot; háncsot, filc hópelyhet, szárított termést. Hézagos, üres, össze-vissza volt a látvány. 

Piros és zöld gyapjút formáztam gömbbé, azokat is felragasztottam. Az elemek formájából adódóan még mindig voltak zavaró hézagok. Ekkor jött az ötlet és elővettem a tömőanyagot. Ennek felhelyezése - néhol ragasztottam, néhol tömködtem - után költözött élet a kis fenyőbe. Olyan igazi havas, hamvas, téli, ünnepi, habkönnyű hatású. Csillogó dekorgumi hópelyheket ragasztottam. Hajlakkal fújtam be és műhavat szórtam rá. Ez nem volt annyira jó ötlet. Egy ecsettel a javát lesöpörtem, így itt-ott csillan, nem pedig olyan, mint gyermekkoromban a kötött kesztyű hógolyó formázás után.

A tetejének domborulatát befedtem hánccsal és gyurmából csillag formát vágtam, szárítottam. Ez lett az ékessége a karácsonyfának. Megszórtam csillámporral (ha lúd, legyen kövér, egyszer van karácsony). Szalaggyapjút is kapott kiegészítésül.

 

Edényfogó

A ciklámen alapot két éve tűztem. Azóta váratott a sorsára, pedig már akkor elhatároztam, hogy mi lesz belőle. Mint sem jellemzi jobban, hogy milyen nyögve-nyelősen készült, mint az, hogy utána valamikor elkészítettem a kétszer két felet az elülső részére és ismét állt. Most kapóra jött, hogy a java kész volt. Idén az volt a dolgom, hogy a szélére meglévő anyagból ferdepántot készítsek, összedolgozzam az elemeket, akasztót varrjak. Mégis nehezen készült el. Tartottam tőle, hogy nem fogja a gép vinni és mivel készítettem hasonlót, már túlléptem az edényfogó témakörén. (Hiába, nem szeretek ugyanolyat készíteni.)

A szalagnak külön örültem. Már nem is emlékeztem rá, hogy van ilyen itthon. Színben illik a fogóhoz, laza, könnyű szövésű, tehát nem volt külön küzdelem a felvarrása.

Pulcsis patkány

2020. a patkány éve a kínai horoszkóp szerint, mint ahogy később, a kötés megkezdése után megtudtam. Én azért vágtam bele, mert tetszett és egyszerűnek tartottam. Mivel a cirmos fonal nem jött be, ezért az elsőként kezembe akadó vajszínűvel kezdtem el... Biztosan az ünnepre kivixolta magát a kis jószág. A bajusza hasonlóképpen készült, mint a macskáé... és nem, nem akaródzik rövidebbre vágni.

Nehezen találtam hozzá megfelelő háttérszínt, mintát. Szerettem volna ha látszik a helyes kis bajusza. 

Kapott pulcsit is. A mai divatnak megfelelő ünnepi kivitelben, hópehellyel az elején. Remélem, karácsonykor valaki lecsap rá.

Fonal: homály fedi, tettem hozzá egy mohair szálat is

Tű: figurához 3,5 mm, pulcsijához 4,5 mm

Minta: Knitted Mouse (Anna Karelina)

Karácsonyi csilli-villi ékszerek

A karácsonyi repertoárból hiányoznak az igazán ünnepnek megfelelő darabok. Nem szerettem volna angyalkákat, hóhelyheket készíteni. Hiába olyan egyszerű és gyors az elkészítésük én nem szeretem a keményítés folyamatát. Arról nem is beszélve, hogy már mindenki bőven el van látva ilyesmivel. Nem is akartam hasonlóval bíbelődni.

Voltunk Szegeden vásárban és egy horgolt árukat árulónál felfedeztem gyönyörű horgolt karkötőket, melyek nem hagytak nyugodni. Haza érve egyből elkezdtem bújni a netet, hogy vajon mi lehet az a fonal amit használtak hozzá. A végeredmény annak ellenére, hogy biztosan volt benne fémszál puha volt. Legjobban az eladó által dohány színűnek mondott tetszett. El is határoztam - mivel két nap múlva ismét mennem kellett a megyeszékhelyre - hogy ismét megnézem, netalán veszek egyet, mert megérdemlem. (Nem szoktam ilyesmit vásárolni. Inkább az ötletekért szeretem az ilyen vásárokat. Most azonban nagyon-nagyon tetszett és amellett szinte bosszantott, hogy nem tudtam a horgolás technikáját.) Még azt is elhatároztam, hogy vásárlás mellett még a fonalra is rákérdezek. Hátha nem olyan nagy titok. Azután minden másképp alakult, áthúzták a számításaimat, így nem volt csavargás. 

Viszont ez vezetett el odáig, hogy vásároltam egy szimpatikus fonalat. Nem csalódtam benne. Pont ilyenre számítottam. Ebből a márkából háromféle fonalat próbáltam eddig és mind nagyon jó volt a maga nemében. (Volt köztük vastag főként akril tartalmú, vékonyabb gyapjú és ez.) Azt hittem, hogy a rózsa (szerintem inkább pezsgő) árnyalat lesz a nyerő, de az ezüst, főleg mert most nem tudok elvonatkoztatni a közelgő ünnepektől nagyon szép és más ünnepi alkalmakkor is megállja a helyét.

A neten nem találtam "értelmes" mintát. Először horgoltam egy láncszemsorral induló, spirálisan haladó, rövidpálcát használó hengert. Gyorsan is haladt, szépen is fénylett, pont annyira ami nekem tetszett. Finoman, nem túl fémesen. A tapintása is jó volt, de valahogy nem éreztem már aznap se az igazinak és miután kipróbáltam ugyanezt kúszószemmel, le is bontottam.

A mintát inkább "érezni" kell. Hogy jó helyre szúrjon az ember és egyenletesen horgoljon. Amit a belinkelt videóban durva fonallal valósítottak meg, én vékony két szálával. (És én nem a külső szálba öltöttem, hanem a henger közepe felőlibe.) Eleinte nem volt annyira egyértelmű, hogy hova bökjek és ügyelni kellett arra is, hogy ne húzzam ki a szálát. Bár tubus, de tapintásra nem tűnik üresnek a közepe, nem benyomható és nem lesz amorf. Egyszerű, már-már unalmasnak tűnik a külseje, de én szeretem az egyszerű dolgokat. 

Szerencsére gyöngykupak és mágneskapocs van itthon még a gyöngyfűzős korszakomból. Ragasztót kellett beszerezni. Egy-két swarovski kristály is felhasználásra készült, valamint egy kis gömb, amely pom-pomos díszről lett levéve. Tehát mégis kikerült a kezeim közül valami ünnepi, kicsit csillogós... szeretem őket nézegetni, amit megtehetek egészen addig míg el nem ajándékozok belőlük kettőt.

 

Fonal: Phildar Phil Brillant

Tű: 2,1 mm

Ötlet: Innen

Dagi kandúr

Eredetileg más állatot akartam kötni és elővettem ezt a rég tartogatott, puha, akril, rövid színátmenetes fonalat. Pár sor után éreztem, hogy a kiszemelt jószághoz ez nem lesz jó, túl tarka és rájöttem, hogy ez cirmos macska. Így nem bontottam le az addig elkészült munkát, hanem haladtam tovább. Igaz, már minta nélkül. De tán csak nem fog ki rajtam két gömb és pár henger? Mondom ezt természetesen úgy, hogy nem akarom lekicsinyleni a saját munkámat. Azzal bíztattam magamat menetközben, hogy nem lehet elszúrni, legfeljebb kicsit soványabb vagy kerekebb lesz, más karakter. A fülének mintájára büszke vagyok, jó lett az elgondolás.

Mindent beszámítva, bármilyen kicsinység, tizenkét elemből áll. Plusz az összedolgozás, gombvarrás, arc adása. Csak nem lett olyan kis munka, mint amire számítottam. A bajuszát gyöngyfűzésnél használt fűzőszál adja, a szemei egy-egy ónix gyöngy. Sajnos a képen nem látszik, de ahogy másképp vetül rá a fény, már pici mozgatásnál is másképp csillan, ezzel igazibb hatást keltve. Igyekeztem a pofijának is "jellemet" adni. Kicsit ugyan beleveszik az egyébként cicának való cirmos fonalba. Van orra és hímzőfonallal formára húztam az arcát.

Kandúrka? Hova lett a csupor tejföl?

A nyakában csilingel a csengettyű és úgy néz ki, mint Döbrögi, mint akié a világ.

Fonal: A cirmos fajtáját homály fedi, a smaragd színű Himalaya Everyday

Tű: 3,5 mm

Rugalmas férfi sapka

A nőknek nagyon jó dolguk van sapka téren. Bármilyen színből választhatunk, lehet fejre simuló, manósapka, beret sapka, lehet simlis, bojtos és anélküli, kifordítható. Nekünk találták ki a brioche-t is. Lehet csipkés, vastag, vékony, kalap fazonú. Készülhet több színből vagy lehet tele csavarások megannyi variációjával. Míg egy pasinál elég szegényes a választék. A minimál stílus a legbiztosabb. Azzal nem lőhet mellé az ember és nem lesz nőies hatású, és a színeit tekintve is inkább környezetbe "beolvadós", majdnem hogy észrevétlen egy férfi sapkája. Ezzel szemben egy nőt még ez is öltözteti. Nekünk akkor menő, ha felhívja a figyelmet magára.

Hiába nézegettem a netet, csak nagy nehezen sikerült találnom megfelelő horgolt sapkát. Mikor majdnem kész lett, rájöttem, hogy nem tetszik. Pontosabban addig a megállapításig is eljutottam, hogy általában nem tetszenek a horgolt sapkák. Tömör és ha nagy tűvel készült egyúttal lukacsos is. Nehéz. Lebontásra vár. Viszont legalább kipróbáltam a fonalat és megállapítottam, hogy jó kis akril fonal ez. Elvileg szürkés khaki, de először nem is láttam az utóbbi színt benne, csak azt, hogy jellegtelen szürke. Végül még a színével is sikerült megbarátkoznom, szerintem fele-fele részben tartalmazza mind a szürkét, mind a khakit. Vizesen jóval zöldesebb, mint száraz állapotban. Puha és kellemesen vastag. A kötés ekkora méretben haladós vele.

Mivel ajándékba készült, muszáj volt az internetre hagyatkoznom. Az eddigi tapasztalataimon és interneten található méretek "átlagolásával" készült el. Ami kb. így zajlott: "Vajon ennyi elég lesz?", "Nem... de igen.", "Ha rám bő, akkor jó." stb. A minta rugalmas egyrészt a patentnak, másrészt a négy sima, egy fordított mintának köszönhetően. Így ránézésre csalós a végeredmény. Remélem, hogy jó.

Ami "csavart" belevittem, az a kezdés. Van klasszikus szemfelszedése ennek a gépi hatású kezdésnek, de az számomra bonyolult. Még addig hagyján, amíg síkban kell kötni és a tűn, nem pedig a damilon vannak a szemek. Nem próbáltam, de szinte látom magam előtt, hogy össze-vissza fordulnának és a vége káosz lenne. Addig-addig keresgettem, míg megtaláltam ezt a videót. Átültetni a körbekötésre meg már nem volt olyan bonyolult. (Ha meg akarnám fogalmazni: Egy más színnel long-tail technikával kell a szemeket felszedni, majd négy sor sima megkötése után oly' módon kell a fordított oldalon az első sor között meglévő vízszintes szálakat felszedni, hogy a tű felőlünk lévő részén legyen előrébb a szál. Majd ezeket fordítottan lekötni. Nyilván a videó megnézése után lesz egyértelmű a módszer. Még annyit, hogy így a kezdeti szemszám megduplázódik. Naná, hogy hiába állapítottam ezt meg előző este mikor kipróbáltam a technikát, másnapra kialudtam.) Odáig vagyok a végeredményért.

A mintaleírástól szinte mindent másként csináltam. A kezdő szemszámot lestem onnan, meg a mintát. A patentot azonban nem csavart simával kötöttem, a fogyasztást hamarabb elkezdtem és csak nagyon hasonlóan, nem pont ugyanúgy csináltam, mint az az eredeti leírásban volt. Végig 4,5 mm-es tűvel kötöttem. (Nekem ez szokatlan, de bízom a tartós végeredményben, mivel ez a tű eleve kisebb, mint amit a papírja alapján javasoltak a fonalhoz.) Nem is volt cél a túlbonyolítás. Bár meg kell állapítanom, hogy szórakoztatóbb mintásabbat készíteni. Viszont a végeredmény nézegetve a minta alapján készült sapkákat is szép.

Kapott egy "made with love" fém bilétát is. Szeretem ezeket a kis pluszokat. Választhattam műbőr, kicsi fa és még kisebb fém között. Azért cseles ez a fém, mert szerintem messziről is feltűnik, hogy van ott valami, napsütésben meg is csillan a felületén a fény.

Fonal: Himalaya Everyday

Tű: 4,5 mm

Ötlet: Bankhead (Susie Gourlay)
Fonalszükséglet: kb. fél gombolyag

Találtam utána egy másik videót is. Másképp csinálja a patent kezdését, de a lényeg, hogy a végeredmény eléréséhez nem kell azt a fura szemfelszedést produkálni.

Kék bármitartók

Számomra az volt az elsődleges cél, hogy ne foglalja a helyet a fonal. Igazi sikerélmény volt a nagy. Minden stimmelt vele. Szép a kezdeti kör, nem látszanak az alján a sorzárások és az oldalán se. Szabadon járhatott a fantáziám, mert volt mind a két fonalból kellő mennyiség.

Megmutattam az egyik munkatársamnak és jött a megjegyzés "Szép, szép, de minek?". Nem tudom, hogy miért adok ilyenre, holott tudom, hogy a családban van olyan, akinek tetszik. Ráadásul örömmel, lelkesedéssel készítettem. Kicsit kedvemet szegte. A második már nem is ment ilyen gördülékenyen.

A kisebbiket magamnak készítettem, mert nekem még nincs. Direkt kicsit akartam, ne vonzza a csecsebecse halmozást. (Tehát lényegében értem mire akart kilyukadni a kolléganő, de hiába törekszem, hogy ne legyen semmi elől, előbb-utóbb csak kikerül valami és mivel abban az időszakban szükség van rá lehet, hogy napokig, esetleg hetekig marad.) Tehát nem akartam nagyot, ne legyen az, hogy úgyis van egy bármit benyelő tetszetős dobozkám és uppsz, mindent bele lehet söpörni. Azt is akartam, hogy ne lássanak bele illetéktelenek, díszítsen, diszkréten meghúzódjon. Olyan kis vicces külsejű. Az oldalának mintázata visszaidézi a férfi paracord zsinórból készült karkötőket. A teteje - ami szándékosan öblös - pedig Makk Marcit vagy egy svájci sapkát. (Lehet, hogy élénk a fantáziám.)

Fonal: Lovely Cotton (tengerészkék)

Bobbiny (petrolkék)

Tű: 7 mm

Minta: a nagy saját fantáziám szerint, a kicsihez segítség itt

Szemjelölők magamnak

Megszületett végre saját magamnak is egy esős vasárnap délután, amikor nem volt máshoz kedvem. A sodrony végére körömlakk pöttyöt tettem, hogy véletlen se akadjon.

Szívek különböző témákkal

Körülbelül október közepétől-végétől gondolkozok komolyabban a kézzel készített karácsonyi ajándékokon. Hiába fogadom meg nem túl komolyan, hogy egyenletesen elosztom az évben a tennivalókat, általában a munka java ilyenkorra marad.

Mivel mindig ezernyi ötletem van, ezért nehéz választani közülük. Idén a realitásra koncentráltam. Azt tartottam szem előtt, hogy - ez nem is kérdés - nem az érték a fontos. Ami legfőképpen visszafogottságra int az az, hogy hiába fektetek bele nagy energiát, nem biztos, hogy tetszeni fog. Amikor pár évvel ezelőtt megegyeztünk abban, hogy ne vegyünk ajándékot, az volt az elsődleges, hogy az alapanyagba se fektessünk (sok) pénzt. Ezeket szem előtt tartva olyan dolgok mellett döntöttem, amit vagy szerettem volna kipróbálni és/vagy itthon meglévő anyagok állnak rendelkezésre és/vagy az alapanyagok sok helyet foglalnak.

Így esett a választás egy egyszerű, de közkedvelt formára. Mely egy üde színfoltja lehet a lakásnak. A szép filceket már egy ideje tárolom, a szarvasokat barátnő-kolléganőm hímezte. A karácsonyihoz tudatosan választottam a legegyszerűbb anyagot.

Bár egyszerű, de azért egy egyszerű alkotás is sok buktatót hordozhat, több apró részlete van. A filceket pontosan kell körbevarrni, rávarrni egyenletesen az anyagra, a szíveket előbb megrajzolni, szabni, varrni. Bevagdosni az anyagot a varrásráhagyásnál ahol íves a varrás és levágni a csücskében, egyébként ott olyan mértékű anyagtöbblet lenne, hogy nem lenne szépen kifordítható. Úgy szép, ha láthatatlan öltéssel van lezárva a szív nyílása. Szóval sok kis apróság.

Az én rejtett öltéseim

Én legjobban a szalagok kiválasztását élveztem. A karácsonyi rénszarvasos szívek kétoldalasak, akárcsak az ősziek. Csak a karácsonyinak került mindkét oldalára szalag. Kerültem azonban a túl fényes, giccses hozzávalókat.

Tulipános kendő

Kavicscukor pár hónappal ezelőtti bejegyzése vitt mind a fonal, mind a minta megvásárlására. Igaz, ő nem ezt a mintát kötötte, de ennek elkészítésére még kíváncsibb voltam.

Nem tudom, hogy mekkora tudás, tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki mintát írjon. Bizonyára sok tapasztalattal tudják a mintaírók, hogy melyik fogás mit eredményez (pl. kanyarodik az ív), milyen vastagságú fonalnál mennyire kell szaporítani stb. Annál is inkább lenyűgöző ez ennél a kendőnél, mert megalkotója fiatal. Irigyelem a tudását.

Nagy fába vágtam a fejszémet, mert több újdonságot is hozott az elkészítése. Ilyen például a gyönggyel történő díszítés. Egy ideig nem is tudtam eldönteni, hogy legyen vagy ne legyen rajta mivel a gyöngy törhet, elszíneződhet. Azután mégis tettem. Új "fogás" volt - melyet elég nehezen silabizáltam ki (hiába, csak kézimunka leírások fordítására használom a nyelvtudásomat) - a tulipán kezdete és a befejezése is.

Azután megnyílt a világ és a nyolc soronként váltakozó minták követték egymást és lassan növekedett, szélesedett a kendő. Különleges a formája is. Újszerű, hogy látszólag a lusta sorok és a csipke sorok más-más irányba mennek.

Először fel se tűnt, hogy a kendő egyik sarka csak lusta mintában végződik. Nagyon modern, újszerű, hogy nem szimmetrikus. Kezdetben rácsodálkoztam, talán kicsit idegenkedtem is tőle, de végül megtetszett.

A megadott fonalvastagságok közül ez a vékonyabbnak felel meg. A 15 dkg kevésnek bizonyult, így két mintaegységet ki kellett hagynom. Jól kalkuláltam, mert mindössze nyolc méter maradt, amely még egy egységet se futott volna. Nem tudom, hogy csak én tapasztaltam-e vagy másnál valóban közel volt a végeredmény az ígért 160*46 cm-hez, de nem stimmelnek az arányok. Az enyém 130*54 cm. Kicsit sajnálom, hogy nem volt elég fonal, jó lett volna a 140-150 cm hosszt elérni, de amellett úgy gondolom, hogy így is egy hordható, de nem túl nagy tavaszi kendőt kaptam.

Tudom, hogy a leírás szót sem ejt tulipánról, de nekem olyanok ezek, mint a kedvenc virágom. Amikor először megtekintettem ezt a kendőt, mély elismerés és áhítozás fogott el, hogy bárcsak egyszer én is ilyen tudnék készíteni. El kellett követnem bizonyos hibákat, meg kellett tapasztalnom, hogy hol vannak a kötés buktatói (amikor már simán megy és hopp nem figyeltem és oda pont nem kell ráhajtás), hogy utána már korrektül tudjam kivitelezni.

Fonal: Rial Filati Baby Supremo

Tű: 3,75 mm

Fonalmennyiség: 592 méter

Minta: Heartfelt Conversation (Kristina Vilimaite)

Sírdísz V.

A sok éves koszorú készítés során az idei az első év, amikor nem bizonytalankodva kezdek hozzá az elkészítésnek. Több éves megfigyelésem van arra vonatkozóan, hogy a ragasztópisztolyt hogyan is kell használni. Úgy hogy az ember ne essen a kezdeti hibákba; azért hogy megtartson az adott elem ne használjon indokolatlanul sok ragasztót, próbálja meg először szárazon hogyan fog mutatni, fekszik-e az alapra az elem és ha több kerül egymás mellé, akkor a tartósságot a közös oldaluk összeragasztásával is biztosítsa. Ha azt akarjuk, hogy úgy hasson, hogy például a szalag csak lazán "feldobtuk", nem szabad feszesre húzni és úgy ragasztani. Zsákvászonnál meg pláne csak kevés ragasztót szabad használni, mert a lyukakon át ki fog csordulni a ragasztó vagy legalábbis átsejlik.

Sírdísz IV.

Idén nem kellett az összes díszhez alapot vásárolnom, mert tavaly kaptam faszeletet. Egy évet száradt és nagyon könnyű lett. Izgalommal kezdtem neki ennek az általam ismeretlen felületnek.

Nekem idén ez a kedvencem.

Sírdísz III.

Elég későn kaptam észbe és alapból nem volt az általam kedvelt mohás. Ezért egyszer felöltöztettem, másszor csak egy csíkban díszítettem zsákvászonnal. Ennél nem is került zöld rá, mégse érzem a hiányát. (Bár ez a második fotó róla, de mégse érzem azt, hogy élethű lenne. Ennél melegebb narancsos színe van.)

Sírdísz II.

Az idők folyamán arra jöttem rá, hogy ha vásárolok minden évben egy-egy hozzávalót, a csomagban annál nagyobb mennyiség van, mint amit egy évben fel tudok használni. Így pár év alatt van egy olyan készletem, amit változatosan tudok hasznosítani.

Minden évben gyűjtök hozzá zöldet, esetleg szárítok virágot, korona akác termést szedek, borostyánt, tuját, fenyőt. A toboz készletem már évek óta kitart. Idén kivágták a kedvenc csipkebogyó bokromat. Azzal szembesültem, hogy míg pár hete ott volt, a körutam napján már nem.

Sírdísz I.

Amikor sok évvel ezelőtt először készítettem a hozzátartozóim sírjára díszt, akkor úgy voltunk vele, tegyünk egy próbát. Persze minden gondolkodóba ejtett. Miből? Hogyan? Nagyon ritkán kerül elő a ragasztópisztoly. Többnyire csak évente egyszer. Egy év elteltével elfelejtem a fogásokat is.

Viszont már úgy vagyok vele, hogy hagyománya lett. Nem igazán az számít, hogy profi legyen, hogy szebb legyen, mint a bolti. Inkább arról szól, hogy rákészülök. Beleértve a termés- és zöld gyűjtögetését. (Amely ebben a szép őszi időben még kellemes is volt.) De legfőképp azt, hogy szívemet-lelkemet beleadom az elkészítésbe. Emlékezek az elhunytakra. Köztük azokra is, akiket nem vagy csak kevéssé ismertem, akiknek szüleimet köszönhetem és arra is, aki idén váratlanul hunyt el.

Pitypang sapka

Abból a megfontolásból terveztem ezt a sapkát, mert úgy véltem, hogy a kiválasztott fonal színe végre az amit régóta keresek. Ami illik az abszolút csajos átmeneti kabátomhoz, amit pár éve vettem és sokan megkérdezték hol vásároltam.

Igazából nem is tudom, hogy miért kerestem pont olyan színű fonalat. Nem vagyok egy tetőtől-talpig egy színbe öltöző típus. Sokkal inkább az egymásban harmóniában lévő színeket igénylem. Most se jött össze a pont olyan szín. Ez a kabát egy se nem ilyen, se nem olyan színű, se nem rózsaszín, se nem lila, de még szürkét is "tartalmaz".

Ezen túllépve, szembe jött egy minta, amibe azonnal beleszerelmesedtem. A fonal kellő vastagságú az átmeneti kabátomhoz. Nem terveztem - és most se tervezem - alábélelni.  

A minta jól megírt, korrekt. Nem a minta hibája, hogy nem tudtam mi a csavart sima és a csavart fordított. Azt hittem az amit anyukám alkalmaz, de azzal a párosítással egy rém ferde patentom lett csak. Pár centi után már feltűnt ez, de mivel a kötöttáru rugalmas, oda húztam ahová akartam. Folytattam tovább a munkát. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy "á nem is olyan ferde". Még a mintába is belekezdtem, mire beláttam, hogy itt valami nem stimmel. (Anyu soha nem haladt körbe, ezért nem ütközött ki a dolog.) Felmentem a videómegosztóra. Ott aztán rám omlott minden. Ilyen patent, meg olyan, a legkülönbözőbb kezdések, megoldások. Megtanultam hát a csavart fordítottat is. Mire ezen a problémán túljutottam, jött az, hogy a pitypang szárai a közbenső szemeket torzították. Nem csináltam elég lazán. Ekkorra már minden önbizalmam elszállt. Pedig már igazán kezdtem elhinni, hogy tudok kötni... Pár héttel később egy nyugalmas vasárnap délután felszívtam magam és elkészítettem a sapkát. 

A fonal jól tűrte a sok bontást. Pont kellően vastag és puha. Ám nem az a vékony, lágy, "szétomlós" fajta, olyan pont nekem való. Viszont fej nélkül nem valami fotogén. Szeretem a biztonságot nyújtó puhán körül ölelő holmikat késő ősztől kora tavaszig.

A pompomot úgy rögzítettem, hogy bevarrtam egy gombot belülre a tetején. A pompomot pedig behúztam és "rágomboltam" belül.

Épp csak a képek maradtak le.

 

Fonal: Rowan alpaca soft dk

Tű: 3,5 és 4 mm

Fonalszükséglet: 47 gramm

Minta: Dandelion hat (Anna Dervout)

Hogyan lett terítőm

Nem gondolkodtam eredetileg terítő készítésén. (Bár ez a szőnyeg is terítő mintából készült.) Azonban a közösségi oldalon láttam egy nagyon tetszetőset. Megnevezve a fonalmárkát és volt hozzá minta is. (Igaz, nem a mi általunk ismert jelekkel, de elég használhatónak véltem első ránézésre.) Nővérem névnapja is közeledett akkoriban és a rendelt szandál nem tudtam, hogy jó lesz-e rá.

Direkt karácsonyi színeket válogattam össze hozzá. A szélén található ekrühöz közeli színhez meg egyenest ragaszkodtam, mert régies hatást kelt. A fonalról már eleve tudtam, hogy nem a legvékonyabb fajta, de láttam azelőtt egy nagyon érdekes terítőt. Szalaghímzés volt anyagra és az volt körbehorgolva, hasonló vastagságú és színű fonallal. Megtetszett.

A névnapra nem értem volna a végére, így félre is raktam és váratott magára a folytatás. A terítő középső része nem sok izgalmat tartogatott. (Bár azon is változtatnék már.) A szélénél döbbentem rá arra, hogy a két különböző lapon hozott minta nem egy fonalvastagságra épít. Amint utána jobban megnéztem a képeket, alá is támasztotta ez az elméletemet.

Mit csináljak? Mit csináljak? Nem akartam vékonyabb fonalat használni hozzá. Arra jutottam, hogy legfeljebb kevesebb mintaegység lesz. Végül addig ügyeskedtem, hogy a kellő számú szemszámot a négyzet körbehorgolásánál összehoztam. Innentől kezdve minden sor egy kísérlet volt. Nagyjából tartottam az eredeti mintát, de abban is voltak logikátlan dolgok (volt olyan, ahol az egyik sorban több láncszem volt, felette meg alig és a mintaegységek nem igényeltek több szemszámot mint azelőtt). Nehéz lehet a mintaírók sorsa. Volt hogy egy sort kétszer horgoltam meg. Olyan is akad, amit most másként csinálnék.

Az idő elszaladt, a névnapról triplán is lecsúsztam, de következetességből befejeztem a terítőt. Sajnáltam volna a fonalra kidobott pénzt, ha nem így lett volna.

Nagyjából hozza azt a hangulatot amibe beleszerettem. Azóta már a szokásosnál vastagabb fonállal is megbarátkoztam. A karácsonyi díszítés része lesz és az enyém marad.

 

Fonal: Kartopu Organica (barna, cinóbervörös, pasztell zöld, 873-as színek)

Tű: 2,5 mm
Anyagszükséglet: 83 gramm
Méret: 40*40 cm

Ismét meggymag párna

Eddig mindig más által szépen megtisztított meggymagokat használtam. Most először küzdöttem meg a gyümölcshússal magam. Mondhatni unokahúgom újból és újból felmerülő kérése hatására. Egy idő után nyugtáztam, hogy nem fogja se elfelejteni, se lemondani róla. Állítólag már évekkel ezelőtt megígértem. 

A varrás nem nagy kunszt és méretként a saját részre készítetthez hasonlót akartam. Abba tisztességes mennyiségű mag ment, aránylag ducira, így érzem azt, hogy kézre való (jó megmarkolni), tartja a hőt, nem csak divatos "kerülgetnivaló".

Nyáron meggyszedés és feldolgozás miatt lett végre kellő mennyiségű mag. Kevésbé volt rémisztő művelet, mint ahogy gondoltam. Kétszer tettem fel a gázra. Először sóban főztem kb. 10 percig, azután rájöttem, hogy hosszabb idejű főzést igényel. Nem akartam kemikáliát használni. (Volt ahol azt olvastam, hogy Domestosban áztatta az illető. Nem, nálam ez nem illik abba a képbe, hogy természetes anyag, házilag készített tok, valami szelídebbet akartam.) Másodjára mosószódás vízben főztem fél órát. Az a lényeg, hogy a gyümölcshús megfőjön, időközben vagy lejön magától vagy már főtt állapotában egyszerűbb ledörzsölni. Még egy kis energiámba került az átmosás, dörzsölés, néhányszor vizet is váltottam. Igyekeztem alapos lenni, hiszen nem cél, hogy a magról már levált, de a nedvességtől ismét ráragadt hús idővel bebüdösödjön, netalán bepenészedjen a szövetbe. A napon történő szárítás nyáron gyerekjáték volt.

Ismét eltelt pár hét, no jó hónap, mire az egyszerűbb műveletbe belevágtam. A rókás anyagra esett a választásom. Az alapja étcsoki barna. Most szimpatikusabb a sötét és szerintem oda lesz a mintájától. A meglévő anyag hossza behatárolta a méretét. Félbehajtottam és így 16,5*20 cm-es anyagot vágtam. Darabonként 375 gramm mag került bele.

Mire jó? Jól tartja a hőt. Természetes melegítő fülre, hasra. Melegíteni mikróban lehet, hűteni zacskóba téve mélyhűtőben. Az utóbbit természetesen akkor, ha valami zúzódás, bedagadt testrész van.

Elements Cal párna

A takaróból sok fonal maradt ki és az idők folyamán rájöttem, hogy a díszpárnák belseje szétjött (gyenge kis anyag volt belül). A feladat tehát adott volt; párnát készíteni.

 

Már régen is láttam a neten ezt a mintát, akkor azzal a gondolattal elmentem mellette, hogy "hú, de érdekes", most elérkezettnek éreztem az időt, hogy megnézzem, kipróbáljam. Ingyen leírást és jó minőségű videót találtam hozzá. Kánaánban éreztem magam, mert tényleg mindent megmutat a felvételen, amely éles, közeli, nem úgy horgol, mint egy gép, magyaráz közben, igaz, angolul.

Az eredetileg takaró leírás első két blokkját kellett megcsinálnom. Az első részt nagyon élveztem. (El tudnék képzelni egy csupa ilyen kockákból felépülő székpárnát is.) A második kicsit nehézkesebben indult, de a második felét már leírás - nem videó - alapján készítettem.

Mivel domború a párna, ezért a horgolás során szempont volt, hogy plusz sorok legyenek, a minta ne vesszen el ennek hiánya miatt.

Félretettem egy időre, mert tanácstalan voltam, mert legszívesebben négyzet alakú párnát készítettem volna, de az eredeti párnák téglalap alakúak voltak. Végül győzött az első variáció, a régi párnáknak külön belsőt fogok varrni. A másik nagy kérdés az volt, hogy a második párna milyen legyen, illetve az, hogy két különböző mintájú oldalt dolgozzak össze (mert így esély van arra, hogy két azonos minta kerüljön a külvilág felé) vagy sem. A sors végül eldöntötte, mert időközben kaptam ajándékba is egy párnát. Párnából is megárt a sok, ezért maradt végül az egy darab horgolt párna.

Igazi fonalzabáló a minta, mert egymásra rétegződnek a sorok. Az ajándékba kapott párna - amely egyébként nagyon szép makramé - sarkai kicsit furcsán állnak. Éppen ezért, helyesen vagy helytelenül úgy döntöttem, hogy a sarkokat lekerekítve horgolom meg.

Az oldalait i-corddal dolgoztam össze, úgy hogy a két részt összefogtam, a fonák oldalak simultak egymáshoz és a színén dolgoztam. Három oldalon mind a két rétegen keresztül húztam a szálat, ha új szemet szedtem fel, egy oldalon pedig csak az egyiken, mert oda terveztem a húzózárat. Az i-cord két végét kitchener stitch technikával dolgoztam össze. (Oldalsávon található videó róla.)
  

I-cord eleje-vége találkozás, zippzár, lekerekített sarok, bélés nélkül

Melyből eredetileg rejtett zippzár vásárlását terveztem, de nem is volt ilyen színben a boltban és az eladó is lebeszélt róla. Szerinte azok gyengébbek. Feleslegesen tartottam a zippzár kézi varrásától. Gyorsan megvolt és zökkenő nélkül ment.

A belső huzatot a takarónál használt flanel maradékából varrtam meg. A takarót nagyon szeretem. Jó meleg. Remélem, ez a párna is kedvencem lesz. A többi maradék fonalat pedig elajándékoztam egy nálam ügyesebbnek, aki tudtam, hogy egyből műbe is fogja venni.

 

Fonal: StyleCraft Special DK, Kartopu Cosy Wool

Tű: 3,5 mm
Méret: 35*35 cm

Minta: Elements Cal