Emelem a kalapom!

Tehát elirigyeltem a kalap ötletét. Abban talán sokan egyetértünk, hogy bizonyos ruhadarabokat tudni kell viselni. Nem is sok embert látni nyáron kalapban. Annak az egy nőnek, aki folyton kalapban jár a környezetemben megszámlálhatatlannak tűnő készlete van és meg kell, hogy mondjam, nagyon is öltözteti. Talán el se tudnám nélküle képzelni. Túl akarok lépni a "ciki, ugyan felvehetem-e kintre" kategórián és legalább strandra hordani.

Egy szalmakalapra hasonlító, natúr színű, szellős kalap volt az elképzelés. A fejhez illeszkedő részén szellősebb mintával, a karimáján tömörebbel. Olyan mintát nem találtam, ami igazán tetszett, de olyat többet is, aminek a formája inspirált. Körvonalazódott az, hogy nem akarok felhajtható vagy nagyon pörge karimát, mert azok a kalapok inkább csak díszítenek, de nem védenek.

Raffiára emlékeztet a fonal "megjelenése", de puha. Másrészről pedig az általam horgolt kalap középső része olyan, mint ha makramé lenne. Mármint a minta...

Fonal: Phil Mystere

Tű: 6 mm-es

Anyagszükséglet: egy gombolyag

Minta: saját tervezés

Soha ilyen gyorsan nem fogyasztottam el fonalat. Pénteken hozta a postás, vasárnap estére meg már értékelhetetlen mennyiség maradt belőle. (Kérdés, hogy azzal a kevéssel tudok-e valamit kezdeni.)

Mást is megmozgat a kalap készítés; a faces csoportban is ez a téma. :) A végén még menő lesz!

Anyu kalapja

Anyu áhítozott egy kalap után. Sajnos nagyon nehezen bírja a hőséget. Amikor a neten megláttam ezt a fonalat, egyből az jutott eszembe - mivel nem tudok elszakadni a szalmakalap gondolatától - hogy ebből szívesen készítenék kalapot.

Igazából ez a második, mert magamnak készítettem az elsőt, de ennek feldíszítésével, eldolgozásával lettem készen hamarabb. A legfőbb szempont a szellős rész és a nagy karima volt. Kertészkedéshez tervezi használni, egyelőre nagyon örült neki. Aztán majd viselve válik...

Mivel szellősre kellett csinálni, ezért kevésbé formatartó az a rész, aminek következtében nem annyira fotogén. Azért azt nem bírtam ki, hogy egy kicsit legalább fel ne díszítsem. A bronzos szalag és a barna zsinór fityegőkkel abszolút a személyiségéhez illenek, gyorsan rá is bólintott erre a szolid kis díszre.

Fonal: Phil Mystere

Tű: 6 mm-es

Anyagszükséglet: egy gombolyag

Minta: saját tervezés

Először gondoltam enyhe keményítésre, utána hamar elvetettem, annál az elvnél maradva, hogy legyen kényelmes, bőrbarát és ha már a karimája "megáll", akkor oké úgy ahogy van.

Brioche sál

Mielőtt nekikezdtem volna ennek az egésznek, éppen olyan szériám volt, hogy úgy éreztem semmihez nincs elég kitartásom, mindent azonnal akarok, gyors sikerélményeket. Aztán azért mert nagyon tetszett ez a technika, meg mert ki akartam próbálni magam, belevágtam. Na, ehhez aztán tényleg kell kitartás. Nagyon lassan haladt. Főleg úgy, hogy nincs kötési rutinom. Volt itt kérem minden. Sok visszabontás figyelmetlenség miatt. Szerintem az összes létező bakit elkövettem. Ha az elején jöttek volna sűrűn a bontások, akkor talán feladom az egészet... A mélypont a fele után következett. Aztán hosszú rápihenés után, mint ha mi sem történt volna, zökkenőmentesen és gyorsan megszülettek az utolsó egységek.

Viszont a végeredményre büszke vagyok. A sál 18 cm széles, és 140 cm hosszú lett. Beszéljenek helyettem a képek.

 Fonal: Drops Karisma (52 mustársárga és 65 farmerkék)

Tű: 3,5 mm

Anyagszükséglet: színenként közel 2 és 3/4 gombolyag

Egy korábbi bejegyzésem tartalmazza az alapokhoz a videót, most beteszem a mintáét is.

Tapasztalatok:
- 5 mm-es tűre szedtem fel a kezdőszemeket, arról pakoltam át a 3,5-re, mert úgy ítéltem meg, hogy így sokkal szebb lesz a széle, mint a dupla 3,5-el. Úgy túl laza.
-  Nagy töprengést okozott a sál vastagsága. Azt tudtam - mivel minden sort kétszer kell megkötni - hogy a sál belsejében is futnak a szálak, ezáltal jó vastag lesz. Mivel eredetileg hűvösebb őszi-tavaszi napokra akartam sálat, mégis csalódott voltam, mert ez egy igazi téli sálra sikeredett. Azóta megbékéltem a helyzettel. Jó szolgálatot fog majd tenni.
- A szemek visszaszedhetők bontás után. Sajnos ezt többször is gyakorolnom kellett.  Meg  persze türelmet, meg azt hogy ne legyek magammal szemben annyira kritikus, maximalista. No meg azt is, hogy ha nem megy (dekoncentrált vagyok), akkor inkább abba kell hagyni.
- A befejezés: Az általam ismert eldolgozás - ami a korábbi videón van - nem eredményez olyan szélt, mint kezdéskor, ezért fogtam egy horgolótűt és rövid pálcákkal végig mentem a szélén.

A széle mindig küzdelmet okoz a kötésnek, ezúttal így néz ki

Közelről

Még valamire fény derült. A kölcsön kapott körkötőtű sokkal jobb, mint a sajátom. (Nem nyerte el a tetszésemet a ferde végű tű, amelynek ferde része ugyanolyan vastag, mint a főrész és a legfőbb gond vele, hogy a damil és a tű találkozása nem a legjobban kidolgozott, van egy pont, ahol a fonal "beakad".) Köszönet Kriszta kolléganőnek a kölcsön tűért!

Levendula-buzogány

A hétvégi levendula "aratás" első terméke a levendula-buzogány. A neten található hozzá videó, leírás.

 

A hosszú szárral rendelkező virágokat csokorba kell fogni. Másfél-két méter szatén szalaggal megkötni a virágzat alatt, úgy hogy az egyik szaténvég 20 cm hosszú legyen. Megfordítani és a szárakat lehajtani a virágokra, miközben a szatén szalagot váltakozva hol a szárak felett, hol alatta vezetjük. Lényeges, hogy páratlan legyen a váltakozások száma. Ha 26 szál virággal dolgoztam és kettesével hajtottam le, 13 váltakozás volt. Így a következő sorban ahol felül volt a szalag, utána alul lesz és így tovább. Lényeges, hogy frissen levágott virággal kell dolgozni. Egyes források azt írják, pihenjen két órát, én meg azt, hogy ne legyen öregebb egy naposnál, mert utána törik a szár a visszahajtásnál. Amikor a teljes virágzat be van "szőve", a maradék szalagot a 20 cm-re hagyott szalaggal masnira lehet kötni.

Az elsővel megküzdöttem. A gondot az első két sor okozta. Az első sort követően még csak azokat a szálakat fogja le a szalag ami alatt vezettük, a felette lévők, ha nem vigyázunk, kuszaságban lehetnek. 

Mire jó? Dísznek. Láttam olyat, ahol a végébe a szalagból akasztót készítettek. Én ruhásszekrénybe szeretném berakni őket illatosítónak.

A levendula

Nagy divattá vált a levendula. Már nem csak Tihanyban szerveznek levendula napokat, szedést, de itt Csongrád megyében is van legalább kettő hely (én ennyiről hallottam), ahol lehet szedni a kedves kis virágból.

Egy mórahalmi tanyán is volt ilyen rendezvény. Első ránézésre nem is olyan sok tő van, de sok gyűjtőzsákocska megtelt volna velük. A gyűjtőzsák – amelyet a gazda adott és legnagyobb bánatomra nem lehetett haza vinni – nem volt valami nagy, de az az igazság, hogy még nem is tudjuk, hogy pontosan mi lesz a hasznosítása. Az biztos, hogy díszként és lemorzsolva is felhasználásra kerül.

A levendulamező

Mini vásárban a levendulababák

A környék egyébként nagyon szép, csendes, nyugodt. Van a közelben egy bivalyrezervátum, ami nagyon tetszett. Élőhelyük egy dagonyázásra alkalmas tó és környéke, ahol madarak is fészkelőhelyre találnak. A tavacska közepén egy kilátó található, ahová pallósor vezet. 

A kilátó

A bivalyok először békésen feküdtek a fűben, majd az egyik gondolt egyet és keresztülgázolt a tavon nagy bőgés kíséretében. Utána a többi is követte. Jó kis nap volt, melyről az is megmarad az emlékezetemben, hogy életemben ilyen homokvihart még nem láttam. Lehűlés jött, eső nem volt, de szél igen, amely – homokhátság lévén – jól megkavarta a homokot és hosszan-hosszan vitte.

A tó széle, benne patanyomok és egy kis madár

Felrepül a madár

Eredetileg nem volt betervezve a bivalyrezervátum. Kár, hogy a bivalyokról nem készítettem képet, de egyébként meglehetősen messze voltak. Engem nagyon lenyűgözött a környék.

Bontás előtt

Belevágtam tehát. A legelső akadályt a 3,5 mm-es körkötőtű beszerzése jelentette. Sehol a városban nem lehetett kapni. Mindenütt minden volt, kivéve ezt az egy méretet. Fonalból Drops Karismára esett a választásom, elsősorban az ára miatt. Szegeden ácsingtam a Supersoft után, de abból több, mint kétszeresébe került egy gombolyag. Akkora gyakorlatom meg nincs, hogy bizton állíthassam, hogy ebből az úri szeszélyből lesz is valami, nem csak a szekrénynek vásárolok.

Azt kell mondjam - így az első elkeseredés után - hogy nem egyszerű. Minden sort kétszer kell kötni. Ezzel a fonállal jó kis vastag sál lesz belőle. Vastagabb már nem is kellene. A "mankóm" (netes videók alapján készült kézi jegyzet, meg egy videó elején szereplő rajz - erről majd később) egészen jó. Csak én csúsztam el valahol. Eltévesztettem a mintát. Kíváncsi lennék, hogy hol, melyik pillanatban rontottam el. Volt közben telefon, természetesen fel kellett állnom. Volt hogy utána már nem tudtam, hogy hol tartottam... A fogyasztós-szaporítós sorok a kritikusak, a "töltelék" három sor már nem okoz kihívást.

Jött tehát a bontás pillanata, a fenti miatt. Bal felső sarok. Ráadásul nem vettem észre időben. Mivel dupla sorok, ezért a tűre való felszedés sem egyszerű. Már túl vagyok rajta, de nem számoltam meg a szemeket és bár katonásan állnak a tűn a szemek, egyáltalán nem így, ahogy a képen van. Remélem, rájövök és csak fordítgatni kell. Utána még az is nagy móka lesz, hogy megtaláljam papíron, hol tartok... mert még mindig mechanikusan követem a papírt, így ránézésre nem tudom, hogy melyik "fogás" miként van jelölve a papíron. Tanulságos! Az első gondolat volt a jó, hogy behúzok minden kész blokk után egy cérnát, az esetleges bontás könnyítésére.