Papírzsebkendő tartó

Az ünnepi készülődés záró momentumaként, az utolsó pillanatban készültek. A fehér-fekete turkálós párnahuzatból készült, a másik anyag távolról utazott. Az egyszerűség kedvéért mindkettő halvány zöld belsőt kapott. A kapocs műanyag. A tartósságával kapcsolatban voltak kételyeim, de a neten csak jókat találtam róla és nagyon egyszerű az anyagba tenni. (Nem kell kalapácsolni, kézzel varrni.)

Narancsos csoki testápoló tömb

Az alapreceptem ez. Igen, sajnos nem lett két színű. Ennek is kétszer fogtam bele. (Érdekes, valamiről már kezdetben érzem, hogy sikerülni fog. Talán még soha ilyen fáradt nem volt karácsonykor, mint idén. Mentálisan is elfáradtam, koncentrálni se nagyon tudtam semmire se.) 

A mérleget okolom miatta. Onnantól kezdve, hogy ragacsos lett, nem lehetett hagyatkozni csak a megérzésekre, vajon miből van benne kevés és mennyi kell még bele. Másodjára se lett egy masszív darab. Inkább amolyan ronda, de jó, a nem fogotén fajtából. Viszont az illata kellemes, az összetevői pedig mesések. Igazából akkor nyugodtam meg, amikor este kipróbáltam. Ráadásul a kisebb forma mennyisége pont egy alkalomra elég. Egy pillanat alatt eloszlatható. Kézmosás és már túl is vagyunk a testápoláson. :) A kis "csokis" tégely pedig helyesen mutat a pipere polcon.

Kakaóvajas ajakápoló

Ahogy tavaly, idén is gyorsan elkészíthető ötletek után nyúltam. Ezúttal kakakóvajas ajakápolót készítettem. Innen vettem a receptet. Azt már a mennyiségekből sejtettem, hogy a receptben megtévesztő az, hogy "1 ajakápoló", a felette felsorolt mennyiséggel nem lehet azt megtölteni. Viszont az nem derült ki sehonnan, hogy mennyivel kellene szorozni a hozzávalók mennyiségét, hogy megteljen egy kicsi/nagy stift. Elsőként kis mennyiséggel próbálkoztam. Nem lett elég egyre sem. Ráadásul elmérhettem valamit (vagy már ezt a mini mennyiséget nem tudja kezelni a mérleg) és nem szilárdult meg. Pedig a hozzászólások szerint talán még túl kemény is lett. Aludtam rá egyet.

Másnap tizenkétszeresét vettem a hozzávalóknak, a méhviaszból azonban még csíptem is le (ha már más túl keménynek tartja). Mikor már híg állapotában volt, tudtam, hogy túllőttem a célon; 8 kis ajakápoló stift (azt hiszem 4,5 grammos) és az én mega-giga stiftem lett tele. (Ez utóbbiból kifogyott a világ legjobb - na jó, nálam bevált - kakaóvajas ajakápolója. Úgy néz ki, mint egy kisebb ragasztó. Amikor előhúztam a táskámból, rendszeresen elakadt a szó. Volt olyan aki nem bírt a meglepetéssel és megjegyezte, hogy: "Azt hittem, összeragasztózod a szád!" :D)

A tapasztalatom az, hogy a kis stifteknél a kiöntéskor gyorsan kell dolgozni, mert ahogy beleönti az ember, látszik, hogy az oldalára már köt is az anyag. Érdemes, gyorsan kiöntögetni, azonban nem csurig, mert a közepén felül lesz egy kis lyuk (a középen található kis tüskénél lassabban folyik le az anyag), amely ráöntéssel eltüntethető.

Nagyon jó minőségű ajakápolót kaptam. Szeretem!

Karácsonyi manó

Ez a Tetyana Korobkova mintája alapján készült manó nem gazdagította volna a családi karácsonyt, ha idejében a végére értem volna.

Üveg díszítése

A megrendeléseken túl, de a bejglin innen szokott lenni egy kis idősáv, amelyben a családomnak szoktam apró meglepetéseket készíteni. Sajnos tényleg csak aprókat, mert sosincs idő. 

Sokan ellőtték már ezt a poént, de mégiscsak szebb feliratozva és feldíszítve a befőtt (jelen esetben hagymalekvár), még ha az icike-picike is. Sebtében készítettem a feliratokat.

 

Majmocska

Pár napja belekezdtem ebbe a bejegyzésbe. Akkor még az elkeseredés munkált bennem. A barna (Lenja soft nevű) szőrös fonalat elneveztem rémálom fonalnak. Nem vagyok biztos benne, hogy kis állatok készítésére a legalkalmasabb. Sokkal inkább el tudnék képzelni belőle egy mellényt.

Dicsőségemre legyen mondva, küzdöttem rendesen. Másfélszeresen megkötöttem. Minta nélkül készült ez a majmocska, ami végülis egy Moncsicsi lenne. Egy szép napon beballagott az irodámba a munkatársam férje, mondván, hogy beszélni akar velem. Lepörgött előttem minden, hogy mi történhetett az elmúlt napokban, hogy esetleg A-val (a feleséggel) gondok vannak, nem meri mondani stb. Aztán kiderült, hogy csak meg akar kérni arra, hogy készítsek egy Moncsicsit a feleségének, aki állandó rajongással van a kézimunkákért. (Szó se róla megkönnyebbültem.) 

Tudtam tehát, hogy nagyok az elvárások. Sokszor megnéztem a figurát interneten. Úgy érzem, a kötésnek, horgolásnak is megvannak a saját korlátai. Nem tudja pl. ugyanazt a textúrát visszaadni, ami az eredeti műanyag arcán van (az sima, erősen karakteres) vagy gondolhatok akár a bundájára is. Meg kis ellenállás is volt bennem, mert sokkal inkább mentem volna a saját fejem után, egy új fizimiska irányába.

Azért lennék pók a falon karácsonykor. :)

Puha csillagok

Öt plusz egy tűvel készültek ezek a karácsonyfadíszek. Igen technikásak. A csillagok peremétől kell indulni befelé haladni, fogyasztva ötször két szemet, majd felszedni ismét a szemeket és a másik oldalt is elkészíteni. Ki kellett dolgoznom a másik oldalon történő felszedést, hogy az én kezdési technikám esetén se látszódjon a toldás. Kísérletezések árán, de sikerült. Nekem tetszenek. :)

Robi róka

Nem tudom, hogy mi teszi, de nekem sokkal jobban tetszenek a kötött holmik, mint a horgoltak. Kifinomultabbnak érzem őket, több lehet bennük a játék (csavarás, minta), egyenletesebb a felület. 

Ez a róka Julie Williams mintája alapján készült. Az elkészítés során annyit változtattam, hogy átültettem a síkban kötős verziót zoknikötőtűsre, mert tartottam attól, hogy a láthatatlan öltésekkel történő összevarrás nem lesz észrevétlen. A fejnél azonban a két szín miatt nem tudtam ezt kivitelezni. Azzal megszenvedtem. A minta szerint nem csak pulóvere, hanem nadrágja is volt. az utóbbiról lemondtam. Így utólag a pulcsi ráadás annak nehézsége miatt sem biztos, hogy jó ötlet. Persze nekem megy, de egy gyerek könnyen húzza-nyúzza. Hátul egyik oldalt a hónaljtól fölig nincs összevarrva. Ez segíti a belebújást.

Annyi előnye feltétlenül megvolt a kötögetésnek, hogy lehetett gyakorolni a különböző szaporításokat, fogyasztásokat, az angol rövidítések értelmezését. Ami nem látszik, de ezért beteszek még egy képet; farka is van. Itt legalább belelóg a képbe.

Harangok hópelyhes szalaggal

A minta a régi, dizájn új, romantikus.

Időtálló karácsonyi dísz kaktusztálban

Mivel lelkes vagyok, ezért ismét készítettem a munkahelyre kis díszt. Előnye, hogy eltehető jövőre is.

Jégkorszak - téli ajtódísz

Ezzel a koszorúval volt egy kis küzdelem. Elhatároztam, hogy egy olyan téli ajtódíszt készítek, amely nem giccses. Nincs Mikulás, nincs angyalka, nem úszik pirosban vagy csillámban, viszont állatfigura díszíti. 

Szembe úsztam az árral. Kötött alapot akartam. A színhez is "jegeset" választottam. Talán nem véletlen, hogy a neten alig látni, kötött koszorú alapokat. (Ha nincs csavarás benne, nem lehet úgy trükközni, hogy a belülre eső oldal rövidebb legyen, ilyenkor a megfelelő hosszúságot kell eltalálni.) A fonal egyébként nagyon szép, mercelizált, van egy kis fénye. 

Aztán hamar szembesültem azzal, hogy túl színtelen. Világos kék és fehér. Hiába csináltam volna még egy figurát - mondjuk pingvint - még tovább rontott volna a helyzeten. Készítettem tehát egy jegesmedve eledelt, egy halat, de még akkor is kacérkodtam a gondolattal, hogy újabb alapot horgolok. Ennek a tervemnek az vetett véget, hogy sehol se kapni már hungarocell karikát a városban. (Majd ekkor vagy amakkor nézzek be.) Így hát maradt az eredeti külcsín és kapott még maga mellé egy fenyőt, melyet havasítottam.

Jegesmaci

Internetről vett ötlet alapján zsenília drót alapra készítettem. Az alap gyorsan elkészült, azonban az apróságok elkészítése hosszas volt. Egyrészt bizonytalan voltam, milyen is legyen. (Hogyan is néz ki egy jegesmedve, még a google-t is segítségül hívtam.) Másrészt sziszifuszi meló. A fejével nagyon hadilábon álltam. Egészen addig bizonytalankodtam, míg nem erőt vettem magamon és szemet, orrot kapott. Akkor már kezdett macis külsőt ölteni. Nekem kedvence a sörhasa. (Sajnos ez a képen nem látszik. Eredetileg a mellső tappancsai a földön lettek volna, de pont azért hagytam a levegőben, hogy látszódjon a hasa.)

Gergő zsiráf

Szegény zsiráf, már réges-régen készen voltak a részei, de sose jutott rá idő. Gyártottam sorra a harangokat, Mikulásokat (semmi új) vagy éppen apróságokat készítettem, így hétről-hétre tolódott az összevarrása. 

Fahéjrudak karácsonyi díszítéssel

A szalagos, gombos díszek újabb variációja.

Arany-szürke karácsonyi gömbök

Szokatlan szín párosítás. Szép az anyag (már évek óta megvan, kevés is volt belőle, meg végül ezt a csillogó arany színe miatt nem is tudnám másra használni), nem gondoltam volna, hogy ilyen nehezen érvényesül. Ha óarany szatén szalagot tettem hozzá, akkor az túl sok volt, komor, barnás. Ha kéket - természetesen itt nem lehet kapni csak a kék két árnyalatát, világosat és sötétet - akkor az nem illett hozzá. Az arany dióbabák zsinórja "elment" vele. Árultak ugyanott arany színből hasonlót, de az gagyinak tűnt. Aztán megpillantottam ezt a kis lapos fémeset és elértem azt a hatást, amit elképzeltem. Érdekes módon nekem nem igazán jutna eszembe ilyen giccseset venni, de itt beletrafált.

Ünnepélyes lett. Az óarany szatén pedig jól kiegészíti. Precízen kellett dolgozni. A gömb is kicsi és a "szalag" is nagyon keskeny. 

Csavart adventi gyertya

Még jópár évvel ezelőtt kaptam méhviasz lapokat ajándékba. Pontosabban kértem, hogy párat hozzon nekem unokaöcsém, aztán hozott vagy húsz A4-es lapnál nagyobbat. Most - az ünnepek előtt - igyekszem felhasználni minél többet.

Ezúttal ferdén vágott gyertya készült. Szépen mutat adventi koszorún, ünnepi asztalon. A csodás illatáról már nem is beszélve.

Nagy tobozok ünnepi szalaggal

A tobozokat méretűkhöz illően gazdagon szalagoztam fel. Igazi szép nagy, plafonig érő fenyőre valóak. 

Kék-fehér toboz dísz

Nem életem fő műve, de azért gyönyörködve tekintek rájuk. Olyan kis helyesek, szépek. Pedig nekem az ünnepi díszítésben nem a kék a kedvencem.

Koszorú korona akác terméssel

Sajnos csak villanyfényben készültek képek. A valóságban élénkebbek a színek. Arra már nem volt módom, hogy természetes fényviszonyok között is fényképezzek, mert este elkészítettem, hajnalban szállítottam.

Kicsi koszorú

Váratlanul segítenem kellett egy távoli rokonomnak koszorú ügyben. Ennek nem annyira örültem, mert jobb úgy, ha már készen van valami és úgy tetszik meg másnak, mint ha szorult helyzetben kell valamit készíteni és azzal muszáj megbarátkoznia, ha tetszik, ha nem. 

Az első meglepetés az alapok mérete volt. Az egyik egy arasznyi, a másik egy kicsit nagyobb és vastagabb. A munkálataimat szűkebb családom követte nyomon. Csalódottak voltak mert véleményük szerint méretüknél fogva kevésbé lehet díszíteni. A végeredményről nekem vegyes érzelmeim vannak...

Koszorú sok szalaggal

Idén inspirációk nélkül kezdtem hozzá a koszorú készítésnek. A kezem se állt rá. A végére jöttek volna meg az ötleteim.

Bordó szalagos koszorú

A szalag bordó színű kis téglás beütéssel. Szép, harmonikus, nem kirívó. Élőben szebb, mint a képen.

Kalászos koszorú narancs alappal

Újításként idén ezt a tömőrített papírt (?) használtam. (Cellulóz biztos van benne, így az időjárásnak nincs kitéve.)

Kalászos sárga-bordó koszorú

Halottak napja előtt mindig szétnézek pár virágboltban. Van olyan, ahol anyagkímélően készítik a koszorúkat. Ott általában az elrendezéstől mutatós. A kedvenc boltomban idén búcsút intettek a hagyományos kerek koszorúknak. A kínálatuknak már csupán harmada ilyen. Van náluk fatörzs szeletre készített sírdísz, négyszög alakú teli, kereszt alakú mohás. Nekem legjobban a fatörzs alapú tetszik. Készítik mécsessel vagy anélkül, hosszúkás alakúra. Puhatalóztam a családtagjaimnál, mennyire tetszenek nekik a sírra lehelyezhető díszek - nem mint ha lenne hozzá alapanyag - de a "biztonságos", felrögzíthető, hagyományos kerekhez ragaszkodnak.

Dióhéj babák

Mivel a rövidáruboltban szép aranysárga zsinórt kaptam, ezért ki kellett próbálnom a babák arany színű variációját is. Ha lehet, még egy fokkal jobban tetszenek, mint az előzőek.

Dióhéjban

Az idei első karácsonyi díszek. Azt gondoltam, hogy gyors lesz az elkészítésük. A sokadik darabnál valóban az volt. Viszont ehhez is kell fagolyó, dióhéj, anyag, csipkeszalag, tömőanyag, ragasztópisztoly, filctoll. El lehet vele pepecselni.

Első körben tíz készült. Egyet rögtön elajándékoztam a dióhéj beszállítómnak. Nyolcat elkértek belőlük.

Horgolt-nemezelt őszi díszek

Falevelek, gesztenye

Színeiben legszebb évszak az ősz. Bár sokan már a karácsonyi ajándékokat, portékákat készítik, nekem nem volt kedvem elrohanni mellette. Az ősz szebbik arca:

Nemezelt süni

Nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszadalmas lesz elkészíteni ezt a sünit. Meghorgoltam a törzsét, rávarrtam egy borzas hajgumit, utána pedig aprólékos munkával nemezeltem a horgolt felületre a fejet, arcot. Szerencsére a horgolás "befogadta" a gyapjúszálakat és a hajguminak se esett bántódása az akciótól. (Féltem, hogy véletlenül a gumirészbe szúrok és elpattan.) Sajnos jó képet nem sikerült készíteni róla. Pisze orra van és gyerekes tekintete.

Őszi asztali dísz

Jönnek hamarosan az esős, hideg őszi napok. Mint ahogy télen szívesen gyönyörködök a színes, gyertyás díszekben, így most sincs ellenemre. A gyertya akciós volt. Mézeskalács illatú. (Nem szeretem a mű dolgokat még illatban sem, de ennek finom illata van.) Ez a megvilágítás sajnos nem adja vissza az eredeti színeket. A tűztövis bogyók élénk narancs színűek, a gyertya sötét zöld, világos zöld és fehér színű, az agyag tál pedig szép "agyag színű". :)

Nemez makkok

Vizes-szappanos nemezeléssel készítettem nemez makkokat dekorációs céllal. A makk kupakokat olló segítségével fúrtam ki és madzag függesztéket kaptak.

Sünék...

... avagy Sün Adorján, Sün Dorottya és Sün Piroska. Csekély kis dísz a munkahelyre, ami bőven elbír egy kis díszítést. Mindenféle megfontolás és tervezgetés nélkül estem neki. Az ötlet a netről származik. Jobb lett volna jobban kinyílt toboz, de így is megteszi. Modellező agyagból készültek és kb. másfél nap alatt száradtak meg levegőn.

Gyilkos galóca

A nemezelés merőben más, mint a többi, általam eddig megismert kreatívkodás. Nem véletlen, hogy szűkszavúak a leírások is róla. Az anyag a kezeink között alakul át egy egészen más tapintásúvá, formájúvá. A gyapjút kézzel is kell igazgatni, nyomni és a tű beledöfésének ajánlatos szöge is attól függ, hogyan alakul a kívántashoz képest az anyag.

Mivel itt az ősz, így kedvet éreztem valami szezonnak megfelelő dekorhoz. Tűnemezeléssel készítettem egy gombát. A bal mutatóujjamat szitává szurkáltam közben. :) Akár vércukrot is lehetett volna nézni. (Mindig ódzkodok tőle.)

Mint első ilyen "termékkel" elégedett vagyok. Igazság szerint élőben jobban is néz ki, mint a képeken. 

Pöttyes a kalapja, van tönkre és bocskora is. 

 

A mérete alapján akár igazi is lehetne.

Enyhén szólva nem a leggyorsabb módszer. Ráadásul a gyanútlan szemlélő azt a tippet adja a "Na, miből készült?" tesztkérdésre, hogy "filcből", esetleg "gumiból". A nagyon ügyesek kifejező arcú figurákat, tündéres függő díszeket, koszorúkat is tudnak készíteni ezzel a technikával. Engem egyelőre a karácsonyi díszek izgatnak és ahhoz gyűjtök ötleteket.