Purpurea

Egy üresjáratban vágtam bele. Tetszett a felső, de egyébként nagy falatnak éreztem. Nem voltam biztos benne, hogy úgy sikerül, mint a ravon lévő kedvenc képeimen. Ne legyen se túl nagy, se feszülős és a ráhajtásoknál a lyukak ne legyenek túl nagyok, pláne ne érezzem azt, hogy fehérneműn kívül bármit alá kell vennem. Hiszen akkor az egész "kirakat", értelme elvész. Még az elején gondoltam is, hogy ha az első pár sornál ráunok vagy úgy érzem, nem megy, inkább lebontom. 

Kizárólag egy fonal volt a készletemből alkalmas rá. Amit amikor megkaptam, csalódott voltam. Bár a színe visszaadta azt amit a képeken láttam, én mégis harsányabban reménykedtem. Mivel megnéztem a neten, hogy mi is az a purpurea és szép élénk színű virág képei tárultak elém. (Azóta már arra is rájöttem, hogy millió fajtája van.) Valahogy arra asszociáltam. Amit nagyobb gondnak éreztem, hogy szemlátomást vékony. Hát hogy fogok én ebből bármit is csinálni?

Így álltam neki. Adtam egy esélyt a mintának és a fonalnak is. Nagy kérdés volt a méret, főleg annak tudatában, hogy hadilábon állok a próbadarabokkal. Ha jobban széthúzom a kötést, kevesebb szem tíz centi. Pár tíz szem is rengeteget számít, de hol a realitás? A mérés és az alapján, hogy nem XS a méretem, ráadásul nagyon vékony a fonal, az S mellett döntöttem. Aztán egyik sor követte a másikat, viszonylag problémamentesen. Nem bontottam, amikor egy-egy ráhajtást kihagytam, pótoltam a következő sorban. A csipkerészt a végefelé kicsit untam. Pont vasárnapra esett a vége és a következő héten már nem azt akartam csinálni. 

Vonzanak és elkápráztatnak a bonyolult darabok (mértékkel), de időnként rájövök, hogy a sima is tud nagyon szép lenni. 

A második motring kötésképe mást hozott. Míg az első csíkozva adta ki a színeket, a második olyan volt, mint egy akvarell. Egymásba olvadtak a színek szép harmonikusan, megnyugtatóan. :) Természetesen a csipkerész miatt a javasolt két soronként motring váltást nem akartam megvalósítani.

Hónalj alatt tudtam, hogy nagyjából jó a méret. Nagyjából... De az utolsó előtti napig nyugtalanított, hogy mégis mennyire. Akik a fentről kötés mellett vannak, sokszor hozzák fel érvnek, hogy könnyebb a méretet eltalálni. Nekem nem. Ami viszont efelé irányít, az... nem is tudom... a minta leginkább, illetve a körbekötés mellett feltétlenül leteszem a voksomat (legyen az akár felülről, akár alulról). Egyszerűen szebb, hogy nincs varrássáv. Azt se szeretném, hogy a "kész van" illuziója után, még varrogatnom kelljen.

Eleve szűkítőkkel terveztem a felsőt, ami a várt eredményt hozta. Kezdetben hosszú ujjat terveztem, amit a fonal vékonysága felülírt. Pláne, hogy "kergetem" azt a fonalvastagságot/összetételt, amit nyáron is lehet viselni. Így egyértelmű volt a végén, hogy rövid lesz. 

Szumma-szummárum kellett a végefelé kitartás a sima soroknál. Tudtam, hogy nekem jobban tetszik a szélesebb patent az alján. Az ujján végül 10 soros lett, az alján 16 sor. Nekem így jobban tetszik. Nem is értem azt az új trendet, hogy minimális szélességű legyen. Aztán csodálkozunk, ha pördül, nem tart. Viszont ezt a patent eldolgozást (kettőt összeköt, visszapakol, kettőt összeköt) nem fogom többet választani, nem kellően rugalmas. Ennél a darabnál ugyan jó lett, de nem szimpatikus.

Amire viszont büszke vagyok, az a hónalja. (Nah, persze azt senki nem látja.) A leírások szerinti "tedd a félretett szemeket tűre, a hónalj alatti részen 1-1 szemet és a törzs oldalán szaporított szemeket" nem jön be csel nélkül szépen. Az egy-egy szem felszedésekor két-két szemen vezetem át a fonalat, így nem lesz lyuk. Itt egy másik megoldás.

Végül az is teljesült, hogy nem nagyok a lyukak a felső részen. Annyira nem, hogy a végefelé már az nem tetszett. A fene se tudja eltalálni a jókedvemet. :) Végül azért csak megbarátkozunk. :)

Fonal: Fonalista Purpurea 80% merino, 20% nylon

Fonalszükséglet: 799 méter (188 gramm)

Minta: Flammentanz (Valentina Bogdanova)

Tű: 2,5 és 3 mm

Csipkés makramé

Ez egyesíti mindazt amit közben éreztem. Lelkesedés, tudatlanság és tudás. Egy fénykép alapján indultam ki. Nem akartam azonban bonyolultat. Ezért már eleve egyszerűbb volt az elképzelés, melynek megvalósításáról halvány elképzeléseim voltak csak a korábban megnézett videók alapján. Feladta a leckét a közepe, hogy hogyan kell csomózni ahhoz, hogy körbe ölelje a gyöngyöt. Szintén két centis alapra készült.

Anyagszükséglet: S-lon cérna 8 méter

Ötlet: Innen

Tíz éve

Volt egyszer egy lány, akit egy évtizeddel ezelőtt nagyon magával vont a gyöngyfűzés. Elsősorban nem a hordásuk miatt, hanem az elkészítés technikája nyűgözött le, illetve azt, hogy házilag mennyi mindent el lehet készíteni. Szaporodott szépen a készletállományom és sokat nézegettem a "nagyok" blogjait. Akkoriban éppen virágkorukat élték. 

Már évek óta kacérkodtam a gondolattal, míg nem rászántam magam. A példaképeim jóval előttem jártak. Sokkal tapasztaltabbak voltak, alighanem olyan helyen laktak, ahol a boltok elérhető távolságban voltak. Volt már itt-ott oldalam, elsősorban csak képek, míg nem erre a menő helyre regisztráltam. 

Nem is igazán tudtam, hogy mivel fogom feltölteni. Idegen volt, hogy én írjak egyáltalán bármit. Jó, felteszem a képet, de mit írjak róla? (Egy darabig nem is tettem.) Nem készítettem nagyüzemben, nem találtam ki mintákat sem. Elsősorban saját élvezetemre fűztem a gyöngyöket. Már hónapokkal azelőtt megvolt az elhatározás és próbáltam a más oldalakra elmentett anyagomat ide áthozni, hogy minden egy helyen legyen. Így esett meg az, hogy valójában a régebbi képeket átdátumoztam korábbra. Ténylegesen később fogtam bele.

A gyöngyök iránti lelkesedésem az árak emelésével megkopott. Amikor villámgyorsan egymás után dobták piacra a különböző formájú gyöngyöket, tudtam, hogy nem tudok lépést tartani. Ez kedvemet szegte. Mihelyst egy kicsit több időm lett, elég jó áron eladtam a készletem javát. 

A Meska felé is fordultam, voltaképpen meghatározhatatlan témakörben. Egy kis horgolás, egy kis nemezelés, egy kis kötés, egy kis gyöngy. Élveztem. Sok munkával járt a kapcsolattartás, a dokumentálás, a kigondolás, a fényképezés. Ennek - kivételesen pontosan tudom - 2016-ban intettem búcsút. Problémát jelentett a számla adása. Annyit meg nem ért meg nekem, illetve nem volt annyi időm rá, hogy még több energiát fektessek bele.

Kötni még gyerekkoromban tanultam meg anyukámtól, horgolni már fiatal felnőtt koromban autodidakta módon. A 2010-es évek kezdetéig azonban nem igazán érdekelt és időm se volt rá. Ezután belopakodott a hétköznapokba. Először a horgolás. Sokkal könnyebbnek éreztem. Azt hiszem a kötést túlmisztifikáltam. Később arra jöttem rá, hogy manapság egészen másként kötnek, mint ahogy én anyumtól anno tanultam. Gyakorlatilag újrahangoltam az egészet. Szeretem, leköt, kikapcsol és elsősorban a tényleg mókolós részt szeretem, amikor nem kell sietni, tanulni is lehet belőle, de azért nem túl bonyolult. 

Számomra észrevétlenül tűntek el a blogtestvérek. Szomorú, hogy alig vagyunk. Persze ott a közösségi oldal. Többször elgondolkoztam azon, hogy én is bezárom a blogot, de itt egységben van minden címszavak szerint, külön részen vannak a legfőbb videók. Nem kell keresgélni, keresőszavakat beütni, hanem pontosan egy fix helyen van mindig, a blog jobb sávjában. A blog szerzője irányítja a dolgokat, nem bontja meg senki az egységét az egésznek, megvan a hozzászólás helye. Illetve szívesebben szánnám csak olyanoknak a képeimet és mondanivalómat, akik tényleg erre kíváncsiak, mintsem a közösségi oldalon szörfözőknek, akik azt gondolják és olykor közlik is "mi mindenre van időd, bezzeg nekem..." 

Csodálom azokat, akik egy hét alatt megkötnek egy pulóvert. Annyit kötnek, hogy elképzelni se tudom hova teszik. Én díjazom azt, hogy ennyi időt is áldozni tudok rá. Nem kergetek hiú ábrándokat, később se lesz ez több. Nem szeretnék eladásra dolgozni, az külön stressz, a darabokat próbálni kell stb. Élvezem, amikor készítek valamit, viszont tudom, hogy nagy szükségem van a pihenésre is. Nagy lelkesedés tud elfogni egy-egy minta kapcsán. Még mindig izgalomban tart, hogy meg tudom-e valósítani. Öröm amikor elkészül. Szívesen dokumentálom. Egyáltalán nem érzem azt, hogy kifújt, hogy nincs kedvem. Mindig van olyan, amit szívesen kipróbálok és csak abban reménykedek, hogy az egészségem engedi, még legalább tíz év van ebben.

Bizánc

Nagyon nehezen és bizonytalanul kezdtem neki, de kárpótol a végeredmény. Két centis alapra készült, a végeredmény legnagyobb átmérője 37 mm. Az apróságát az a tény érzékelteti legjobban, hogy a képernyőn ennél jóval nagyobb. :)

Anyagszükséglet: S-lon cérna, 8 méter

Minta: itt