Búcsú 2019-től

Ismét elrohant egy év. Rendületlenül kézimunkázok. Úgy néz ki, ez nem múló bolondéria... vagy igazából az a javából. Szeretem amit nyújt. Szeretek ráérősen, apró részleteket kimunkálva dolgozni. Szeretek belemerülni, elmélyedni benne. Kikapcsol a hétköznapi rohanásból és gondokból. Az alkotás feletti örömről már nem is beszélve. 

Ennek megfelelően nem vagyok a "legtermékenyebb" alkotó, de nem hajt a tatár és nem is verseny ez.

Idén szintén nem vettem elő új technikát, úgy néz ki, hogy kezdek megragadni. Azonban készítettem, befejeztem pár olyan dolgot, amihez hasonlót még soha nem csináltam.

A legnagyobb projektjeim a takarók voltak. Egyik jó hosszú ideig, a másik pedig gyorsan készült, nehogy megunjam és feladjam félúton. A nagy, puha és ölelős takaróm mellé párna is készült.

Még mindig sláger nálam a bármitartó. Végre saját használatra is készült egy, melyet az ünnepekkor avattam fel.

Örökzöld téma számomra a sapka. Mindig kell. A kendő pedig igazi kuriózum; jó minta, szuper minőségű fonalból:

Négy fajta ruhamenű került ki a kezeim közül:

Zsinórfonalból a "hagyományosnak" mondható, szokásos, általam legelsőként felfedezett felhasználási lehetőségen, a bármitartón kívül készült műveim:

Varrt, horgolt figuráim. A kedvenceim a libák...

A horgolás nálam nem annyira próbált területeiből készült termékek. A terítő a karácsonyi ünnepi időszakban az asztal dísze lett. Életem első hímzése.

A karácsony előtti utolsó napokon készült el:

Virágkötészet témakörben is készült pár munka, de az igazi különlegesség a "fenyő" hangulatú ünnepi asztaldísz.

Szemjelölőket is készítettem saját részre és ajándékba is.

A teljesség igénye nélkül képekben ennyi volt az óév.

Az év során folyamatosan próbáltam vezetni a blogot és "szinten tartani", gazdagítani technikákról szóló leírásokkal, videókkal az oldalsávot is. Remélem másnak is jól jön, nem csak nekem. Ha nem használom rendszeresen, könnyen elfelejtem, de nagyon kényelmes, hogy csak egy-két kattintás és már is ott a megoldás. Idén elkezdtem füzetet is vezetni a készült munkáimról, melyben a leglényegesebb dolgok, paraméterek vannak. Milyen fonalhoz hányas tűt használtam, hány szemre kezdek egy pulcsit vagy sapkát. Hátha ezzel kevesebb kísérletezés lesz a méreteket illetően.

Felfedeztem, hogy a pinteresten is megjelennek már az alkotásaim. Igazi meglepetés volt felfedezni, hogy ilyen szinten is jelen vagyok. Számomra megtiszteltetés.

Amit szeretnék a 2020-as évben:
- Egy tesztkötés (esetleg horgolás). Ez több sebből vérzik. Általában napközben keresnek tesztelőket a neten. Mire én odáig jutok, betelik a létszám. Mivel nincs nagy fonalkészletem, nem biztos, hogy azonnal meg tudnék nevezni (ha kell) fonalat hozzá. És ami már tényleg csak elhatározás kérdése: a kitartás. Nem biztos, hogy alkalmas vagyok rá, hogy x hét alatt kivitelezni tudjam. Nyilván nagyon-nagyon kell akarni és egy tetszetős projekt kell hozzá, ami hajt a cél irányába. De azért nagy szó lenne, ha egy ilyenben részt vehetnék.
- Saját minta és elképzelés alapján ruhadarab kötése (esetleg horgolása). Bontogatom szárnyaimat és megismerkedtem egy-két fogással, még ezt magasabb szintre nem sikerült emelnem. Ruhadarabnál eddig kellett a mankó (mégha előszeretettel módosítottam is rajta).
- Ha már saját tervezés: Szeretném kipróbálni, hogy hogyan kell felülről egyben kötni egy nem(!) raglán ujjú felsőt. (Lenyűgözött amikor először megláttam, hogy ez lehetséges. Technika, megfelelő helyen, módon és számban használt szaporítás kérdése. Számomra még tényleg csak kérdés, a technika, arányok nem világosak.)
- Kipróbálni a fair isle kötést.
- Ami nem kétséges, hogy ez nem maradhat el: még évközben elkészíteni a karácsonyi meglepetéseket... (Már a lista kész van hozzá.)


Annak reményében, hogy a következő év is mindenkinek, aki szeretné, tartogassa az alkotás örömét:

Boldog új évet kívánok!

Rudolf forró csoki

A munkahelyen az idei év különleges, mert az eddiginél több, összesen nyolc emberrel kellett együtt dolgoznom. Közhely, de igaz, hogy az ember többet van velük, mint a családjával. Ilyenkor nyújtana is valamit, valami apróságot, de annyira különbözőek az ízlések, pedig jó lenne egyformát vagy közel egyformát. De mit? A készen kapható ilyen-olyan asztalra helyezhető apróságok porfogók és a szebbek drágák is. (Én legalábbis sajnálom a pénzt rájuk.) Angyalkát, manót nem akartam. Egyáltalán semmi olyat nem akartam aminek elkészítése sok energiába, időbe kerül. Szimplán azért, mert nem akartam stresszelni azon, hogy nem leszek kész. (Egy-egy elhúzódó nap és már is oda az ütemterv.) Nem akartam emiatt kötöttséget.

Nőkről van szó, akik édesszájúak. Általában a csokit mindenki szereti... és akkor jött az ötlet; legyen forró csoki üvegben. Gyorsan elkészíthető, rétegezve mutatós. Aki nem akar víz hozzáadásával csokit inni, annak jó lesz tejjel jobban hígítva kakaóként. (Azt hiszem, a társaságból egyedül csak én innám így.) Kevés, épp csak annyi kreatívság is van benne, amely jelen pillanatban jólesik.

Végül a hajszálpontosan egyforma külcsínről is lemondtam. Megfelelő mennyiségű zseníliadrót híján lett végül hópelyhes is, nem csak Rudolf rénszarvas.

 

Mini karácsonyfa hugarocell alapra

A hungarocell kúpból eredetileg Húsvétra kakas lett volna. Mindent beszereztem hozzá, de egy sajnálatos esemény miatt nem került sor rá. 

Utána megláttam egy orosz oldalon egy mini karácsonyfát, pontosabban annak több variációját és nagyon tetszettek. El is határoztam, hogy amint lesz időm és odáig jutok még idén megvalósítom. Jó kis mindent benyelő projekt. Gyűjtögető életmódot folytatok és valamit már évek óta tartogatok. Megtetszik, pár darab és vár az ihletre. 

Nagyobb a felület, mint amire számítottam. Koncepció nélkül kezdtem el ragasztgatni. Készítettem hullámpapír több rétegéből dobozt, melyet szalaggal vontam be. Szereztem diót. (Lehetett volna még mogyorót is.) Folyamatosan gyűjtögettem a kis tobozokat. A csengettyűket ragasztottam fel elsőnek, azután a gömböket és utána a már felsorolt dolgokat és pár apróságot; háncsot, filc hópelyhet, szárított termést. Hézagos, üres, össze-vissza volt a látvány. 

Piros és zöld gyapjút formáztam gömbbé, azokat is felragasztottam. Az elemek formájából adódóan még mindig voltak zavaró hézagok. Ekkor jött az ötlet és elővettem a tömőanyagot. Ennek felhelyezése - néhol ragasztottam, néhol tömködtem - után költözött élet a kis fenyőbe. Olyan igazi havas, hamvas, téli, ünnepi, habkönnyű hatású. Csillogó dekorgumi hópelyheket ragasztottam. Hajlakkal fújtam be és műhavat szórtam rá. Ez nem volt annyira jó ötlet. Egy ecsettel a javát lesöpörtem, így itt-ott csillan, nem pedig olyan, mint gyermekkoromban a kötött kesztyű hógolyó formázás után.

A tetejének domborulatát befedtem hánccsal és gyurmából csillag formát vágtam, szárítottam. Ez lett az ékessége a karácsonyfának. Megszórtam csillámporral (ha lúd, legyen kövér, egyszer van karácsony). Szalaggyapjút is kapott kiegészítésül.

 

Edényfogó

A ciklámen alapot két éve tűztem. Azóta váratott a sorsára, pedig már akkor elhatároztam, hogy mi lesz belőle. Mint sem jellemzi jobban, hogy milyen nyögve-nyelősen készült, mint az, hogy utána valamikor elkészítettem a kétszer két felet az elülső részére és ismét állt. Most kapóra jött, hogy a java kész volt. Idén az volt a dolgom, hogy a szélére meglévő anyagból ferdepántot készítsek, összedolgozzam az elemeket, akasztót varrjak. Mégis nehezen készült el. Tartottam tőle, hogy nem fogja a gép vinni és mivel készítettem hasonlót, már túlléptem az edényfogó témakörén. (Hiába, nem szeretek ugyanolyat készíteni.)

A szalagnak külön örültem. Már nem is emlékeztem rá, hogy van ilyen itthon. Színben illik a fogóhoz, laza, könnyű szövésű, tehát nem volt külön küzdelem a felvarrása.

Pulcsis patkány

2020. a patkány éve a kínai horoszkóp szerint, mint ahogy később, a kötés megkezdése után megtudtam. Én azért vágtam bele, mert tetszett és egyszerűnek tartottam. Mivel a cirmos fonal nem jött be, ezért az elsőként kezembe akadó vajszínűvel kezdtem el... Biztosan az ünnepre kivixolta magát a kis jószág. A bajusza hasonlóképpen készült, mint a macskáé... és nem, nem akaródzik rövidebbre vágni.

Nehezen találtam hozzá megfelelő háttérszínt, mintát. Szerettem volna ha látszik a helyes kis bajusza. 

Kapott pulcsit is. A mai divatnak megfelelő ünnepi kivitelben, hópehellyel az elején. Remélem, karácsonykor valaki lecsap rá.

Fonal: homály fedi, tettem hozzá egy mohair szálat is

Tű: figurához 3,5 mm, pulcsijához 4,5 mm

Minta: Knitted Mouse (Anna Karelina)

Karácsonyi csilli-villi ékszerek

A karácsonyi repertoárból hiányoznak az igazán ünnepnek megfelelő darabok. Nem szerettem volna angyalkákat, hóhelyheket készíteni. Hiába olyan egyszerű és gyors az elkészítésük én nem szeretem a keményítés folyamatát. Arról nem is beszélve, hogy már mindenki bőven el van látva ilyesmivel. Nem is akartam hasonlóval bíbelődni.

Voltunk Szegeden vásárban és egy horgolt árukat árulónál felfedeztem gyönyörű horgolt karkötőket, melyek nem hagytak nyugodni. Haza érve egyből elkezdtem bújni a netet, hogy vajon mi lehet az a fonal amit használtak hozzá. A végeredmény annak ellenére, hogy biztosan volt benne fémszál puha volt. Legjobban az eladó által dohány színűnek mondott tetszett. El is határoztam - mivel két nap múlva ismét mennem kellett a megyeszékhelyre - hogy ismét megnézem, netalán veszek egyet, mert megérdemlem. (Nem szoktam ilyesmit vásárolni. Inkább az ötletekért szeretem az ilyen vásárokat. Most azonban nagyon-nagyon tetszett és amellett szinte bosszantott, hogy nem tudtam a horgolás technikáját.) Még azt is elhatároztam, hogy vásárlás mellett még a fonalra is rákérdezek. Hátha nem olyan nagy titok. Azután minden másképp alakult, áthúzták a számításaimat, így nem volt csavargás. 

Viszont ez vezetett el odáig, hogy vásároltam egy szimpatikus fonalat. Nem csalódtam benne. Pont ilyenre számítottam. Ebből a márkából háromféle fonalat próbáltam eddig és mind nagyon jó volt a maga nemében. (Volt köztük vastag főként akril tartalmú, vékonyabb gyapjú és ez.) Azt hittem, hogy a rózsa (szerintem inkább pezsgő) árnyalat lesz a nyerő, de az ezüst, főleg mert most nem tudok elvonatkoztatni a közelgő ünnepektől nagyon szép és más ünnepi alkalmakkor is megállja a helyét.

A neten nem találtam "értelmes" mintát. Először horgoltam egy láncszemsorral induló, spirálisan haladó, rövidpálcát használó hengert. Gyorsan is haladt, szépen is fénylett, pont annyira ami nekem tetszett. Finoman, nem túl fémesen. A tapintása is jó volt, de valahogy nem éreztem már aznap se az igazinak és miután kipróbáltam ugyanezt kúszószemmel, le is bontottam.

A mintát inkább "érezni" kell. Hogy jó helyre szúrjon az ember és egyenletesen horgoljon. Amit a belinkelt videóban durva fonallal valósítottak meg, én vékony két szálával. (És én nem a külső szálba öltöttem, hanem a henger közepe felőlibe.) Eleinte nem volt annyira egyértelmű, hogy hova bökjek és ügyelni kellett arra is, hogy ne húzzam ki a szálát. Bár tubus, de tapintásra nem tűnik üresnek a közepe, nem benyomható és nem lesz amorf. Egyszerű, már-már unalmasnak tűnik a külseje, de én szeretem az egyszerű dolgokat. 

Szerencsére gyöngykupak és mágneskapocs van itthon még a gyöngyfűzős korszakomból. Ragasztót kellett beszerezni. Egy-két swarovski kristály is felhasználásra készült, valamint egy kis gömb, amely pom-pomos díszről lett levéve. Tehát mégis kikerült a kezeim közül valami ünnepi, kicsit csillogós... szeretem őket nézegetni, amit megtehetek egészen addig míg el nem ajándékozok belőlük kettőt.

 

Fonal: Phildar Phil Brillant

Tű: 2,1 mm

Ötlet: Innen

Dagi kandúr

Eredetileg más állatot akartam kötni és elővettem ezt a rég tartogatott, puha, akril, rövid színátmenetes fonalat. Pár sor után éreztem, hogy a kiszemelt jószághoz ez nem lesz jó, túl tarka és rájöttem, hogy ez cirmos macska. Így nem bontottam le az addig elkészült munkát, hanem haladtam tovább. Igaz, már minta nélkül. De tán csak nem fog ki rajtam két gömb és pár henger? Mondom ezt természetesen úgy, hogy nem akarom lekicsinyleni a saját munkámat. Azzal bíztattam magamat menetközben, hogy nem lehet elszúrni, legfeljebb kicsit soványabb vagy kerekebb lesz, más karakter. A fülének mintájára büszke vagyok, jó lett az elgondolás.

Mindent beszámítva, bármilyen kicsinység, tizenkét elemből áll. Plusz az összedolgozás, gombvarrás, arc adása. Csak nem lett olyan kis munka, mint amire számítottam. A bajuszát gyöngyfűzésnél használt fűzőszál adja, a szemei egy-egy ónix gyöngy. Sajnos a képen nem látszik, de ahogy másképp vetül rá a fény, már pici mozgatásnál is másképp csillan, ezzel igazibb hatást keltve. Igyekeztem a pofijának is "jellemet" adni. Kicsit ugyan beleveszik az egyébként cicának való cirmos fonalba. Van orra és hímzőfonallal formára húztam az arcát.

Kandúrka? Hova lett a csupor tejföl?

A nyakában csilingel a csengettyű és úgy néz ki, mint Döbrögi, mint akié a világ.

Fonal: A cirmos fajtáját homály fedi, a smaragd színű Himalaya Everyday

Tű: 3,5 mm

Rugalmas férfi sapka

A nőknek nagyon jó dolguk van sapka téren. Bármilyen színből választhatunk, lehet fejre simuló, manósapka, beret sapka, lehet simlis, bojtos és anélküli, kifordítható. Nekünk találták ki a brioche-t is. Lehet csipkés, vastag, vékony, kalap fazonú. Készülhet több színből vagy lehet tele csavarások megannyi variációjával. Míg egy pasinál elég szegényes a választék. A minimál stílus a legbiztosabb. Azzal nem lőhet mellé az ember és nem lesz nőies hatású, és a színeit tekintve is inkább környezetbe "beolvadós", majdnem hogy észrevétlen egy férfi sapkája. Ezzel szemben egy nőt még ez is öltözteti. Nekünk akkor menő, ha felhívja a figyelmet magára.

Hiába nézegettem a netet, csak nagy nehezen sikerült találnom megfelelő horgolt sapkát. Mikor majdnem kész lett, rájöttem, hogy nem tetszik. Pontosabban addig a megállapításig is eljutottam, hogy általában nem tetszenek a horgolt sapkák. Tömör és ha nagy tűvel készült egyúttal lukacsos is. Nehéz. Lebontásra vár. Viszont legalább kipróbáltam a fonalat és megállapítottam, hogy jó kis akril fonal ez. Elvileg szürkés khaki, de először nem is láttam az utóbbi színt benne, csak azt, hogy jellegtelen szürke. Végül még a színével is sikerült megbarátkoznom, szerintem fele-fele részben tartalmazza mind a szürkét, mind a khakit. Vizesen jóval zöldesebb, mint száraz állapotban. Puha és kellemesen vastag. A kötés ekkora méretben haladós vele.

Mivel ajándékba készült, muszáj volt az internetre hagyatkoznom. Az eddigi tapasztalataimon és interneten található méretek "átlagolásával" készült el. Ami kb. így zajlott: "Vajon ennyi elég lesz?", "Nem... de igen.", "Ha rám bő, akkor jó." stb. A minta rugalmas egyrészt a patentnak, másrészt a négy sima, egy fordított mintának köszönhetően. Így ránézésre csalós a végeredmény. Remélem, hogy jó.

Ami "csavart" belevittem, az a kezdés. Van klasszikus szemfelszedése ennek a gépi hatású kezdésnek, de az számomra bonyolult. Még addig hagyján, amíg síkban kell kötni és a tűn, nem pedig a damilon vannak a szemek. Nem próbáltam, de szinte látom magam előtt, hogy össze-vissza fordulnának és a vége káosz lenne. Addig-addig keresgettem, míg megtaláltam ezt a videót. Átültetni a körbekötésre meg már nem volt olyan bonyolult. (Ha meg akarnám fogalmazni: Egy más színnel long-tail technikával kell a szemeket felszedni, majd négy sor sima megkötése után oly' módon kell a fordított oldalon az első sor között meglévő vízszintes szálakat felszedni, hogy a tű felőlünk lévő részén legyen előrébb a szál. Majd ezeket fordítottan lekötni. Nyilván a videó megnézése után lesz egyértelmű a módszer. Még annyit, hogy így a kezdeti szemszám megduplázódik. Naná, hogy hiába állapítottam ezt meg előző este mikor kipróbáltam a technikát, másnapra kialudtam.) Odáig vagyok a végeredményért.

A mintaleírástól szinte mindent másként csináltam. A kezdő szemszámot lestem onnan, meg a mintát. A patentot azonban nem csavart simával kötöttem, a fogyasztást hamarabb elkezdtem és csak nagyon hasonlóan, nem pont ugyanúgy csináltam, mint az az eredeti leírásban volt. Végig 4,5 mm-es tűvel kötöttem. (Nekem ez szokatlan, de bízom a tartós végeredményben, mivel ez a tű eleve kisebb, mint amit a papírja alapján javasoltak a fonalhoz.) Nem is volt cél a túlbonyolítás. Bár meg kell állapítanom, hogy szórakoztatóbb mintásabbat készíteni. Viszont a végeredmény nézegetve a minta alapján készült sapkákat is szép.

Kapott egy "made with love" fém bilétát is. Szeretem ezeket a kis pluszokat. Választhattam műbőr, kicsi fa és még kisebb fém között. Azért cseles ez a fém, mert szerintem messziről is feltűnik, hogy van ott valami, napsütésben meg is csillan a felületén a fény.

Fonal: Himalaya Everyday

Tű: 4,5 mm

Ötlet: Bankhead (Susie Gourlay)
Fonalszükséglet: kb. fél gombolyag

Találtam utána egy másik videót is. Másképp csinálja a patent kezdését, de a lényeg, hogy a végeredmény eléréséhez nem kell azt a fura szemfelszedést produkálni.

Kék bármitartók

Számomra az volt az elsődleges cél, hogy ne foglalja a helyet a fonal. Igazi sikerélmény volt a nagy. Minden stimmelt vele. Szép a kezdeti kör, nem látszanak az alján a sorzárások és az oldalán se. Szabadon járhatott a fantáziám, mert volt mind a két fonalból kellő mennyiség.

Megmutattam az egyik munkatársamnak és jött a megjegyzés "Szép, szép, de minek?". Nem tudom, hogy miért adok ilyenre, holott tudom, hogy a családban van olyan, akinek tetszik. Ráadásul örömmel, lelkesedéssel készítettem. Kicsit kedvemet szegte. A második már nem is ment ilyen gördülékenyen.

A kisebbiket magamnak készítettem, mert nekem még nincs. Direkt kicsit akartam, ne vonzza a csecsebecse halmozást. (Tehát lényegében értem mire akart kilyukadni a kolléganő, de hiába törekszem, hogy ne legyen semmi elől, előbb-utóbb csak kikerül valami és mivel abban az időszakban szükség van rá lehet, hogy napokig, esetleg hetekig marad.) Tehát nem akartam nagyot, ne legyen az, hogy úgyis van egy bármit benyelő tetszetős dobozkám és uppsz, mindent bele lehet söpörni. Azt is akartam, hogy ne lássanak bele illetéktelenek, díszítsen, diszkréten meghúzódjon. Olyan kis vicces külsejű. Az oldalának mintázata visszaidézi a férfi paracord zsinórból készült karkötőket. A teteje - ami szándékosan öblös - pedig Makk Marcit vagy egy svájci sapkát. (Lehet, hogy élénk a fantáziám.)

Fonal: Lovely Cotton (tengerészkék)

Bobbiny (petrolkék)

Tű: 7 mm

Minta: a nagy saját fantáziám szerint, a kicsihez segítség itt