Újabban semmi nem tetszett. Minden "túl" volt. Túl kicsi, nagy, vastag, vékony, túl lyukacsos, kevés a fonal. Valahogy semmi nem tetszett igazán amit csináltam. Készítettem egy sapkát, de túl lukacsos lett, egy szőnyeg van félbehagyva, mert nem lett elég a fonal, egy párnahuzat készült, de nem élveztem.
Aztán beballagott kolléganőm öt és fél éves kislánya és szülinapomra (ami még azóta se érkezett el) kaptam egy nagy halom fonalat. A piacon vette a saját pénzéből (anyukája egészítette ki), mert neki "Ditti néni a kedvence anya munkahelyén".
Anyukájától megtudtam, hogy nagyon szeretne egy játék kismacskát, ezért el is döntöttem, hogy a fonal pont jó lesz cirmos cicának. Utcagyőztes egyed született. A fejét szürkébbre akartam, hogy jobban kiadja a hímzést. Az került bele ami először "szembe jött". A szekrényből kikandikáló szürke fonal. A vajszínű nem volt elég vastag, sebaj hozzáfogom a cirmos egy szálát. Minta nélkül készült, ahogy jött. Száguldott a készítése, az összevarrás annál nyögve-nyelősebben ment.
Remélem, látszik mennyire benne van szívem-lelkem. Nem tudom, hogy mikor élveztem ennyire kézimunkát utoljára. Morcos lettem volna, hogy ha nem csinálhatom, de szerencsére úgy alakult, hogy tegnap minden lehetőség adott volt a belemélyedésre.
Állítólag nem elég cicás (ahogy azt az első kritikák mondják):
Fonal: főként turkálós és piacos fonalak
Gilice a füle rózsaszín belseje
fejének szürke alapszínét Drops BabyAlpaca Silk adja
