Elkapott a gépszíj. Nagyszerű, pár percet igénybe vevő foglalatosság ez. Egy ilyen rágókötél 150-1200 Ft mérettől függően. Az előző bejegyzésben lévő játék 1260 Ft volt az áruházban. Kis munkával én is tudtam ilyeneket készíteni. Természetesen nem kezdek tömeggyártásba. :)
Ötlet: Innen
Bendegúz játszik:
Két évvel ezelőtt egy közeli családtagom élete egy hirtelen haláleset miatt megváltozott. Azóta a hétköznapok nagy részében egyedül van otthon. Tavaly decemberben gondolt egy merészet az egyik családtag és vett neki ajándékba egy kutyát. Igazi fejesugrás volt ez, mert ő igazából nem akarta és a kutyáktól is (nagy általánosságban) félt.
A kezdeti időszak igazi próbatétel volt. A kutya alighanem hamar lett elválasztva, sírt sokat és szokatlan volt a jelenléte. Megváltozott az addigi életvitel. A kutyasétáltatásba rendszert kellett vinni, rá kellett szoktatni a szobatisztaságra is. Játékból harapdált, több dolgot tönkre tett, ami lássuk be egy addig rendhez szokott embernek türelmet igényelt. Újévkor még sírdogált is miatta a rokonom, majd nem csak ő, hanem mindenki megszerette.
Az állatorvos szerint igazi Duracell. (Bár szerintem sokat szelídült.) Sok játéka van és nem tudja megunni. Akárcsak a zoknilopást sem. A nagyobb gond az, hogy falat is bont. Szabad óráiban nem tud mit kezdeni magával. Nálunk is van két játéka. A minap egy áruházban megláttam egy malacot. Most jobban megnézve, nem szelíd röfögésnek tűnt a hangja, hanem zajnak. Pedig eredetileg meg akartam venni. Mellette egy varrt játék volt... és innentől jött a vezérhangya... Ilyet én is tudnék csinálni.
Természetesen vastag anyagból akartam készíteni. Egy turis anyagot vettem elő, de mint később kiderült, elöregedett. Így került porondra ez a helyes csíkos.
Előbb azonban a majomököl csomós készült el. Kicsit feladta a leckét annak misztériuma, hogy milyen sorrendben kell húzkodni a szálakat, hogy feszes legyen. A kisebb csomók nevét nem tudom. Súlyánál fogva akár dobálható is, de elsősorban rágásra szántam.
Mindkét játékban van egy-egy csörgő is. A csíkos belsejébe maradék anyagokat tettem. Alig várom, hogy mit "szól" hozzá. :)
Amikor felmerült bennem az ajándékkísérő, ötletem se volt. Szétnéztem otthon milyen alapanyagaim vannak. Az első neten talált képek alapján valami esküvői, életbölcsességet, útravalót tartalmazó idézetre gondoltam. Viszont alkalmasat nem találtam. Bizonyára rosszul ütöttem be a keresőbe, mert inkább lehangoló idézetek voltak... Nekem meg semmi nem jutott eszembe. A felület is kicsi volt.
Szépen körbehorgoltam a fakarikát és megállapítottam, amit már ránézésre tudtam, hogy kicsi a felület, csak pár szó fér rá nem túl kis betűnagysággal. Pont hat centit mértem, ekkora méretű kerek "tallérral" kellett volna befedni a lyukat. Írtam is a helyi hobbiboltosnak. Másnap válaszolt, hogy csak öt centis van. Ekkor körvonalazódott, hogy virágok lesznek rajta koszorúszerűen. Még régen vettem vékony habszivacsot és mindezidáig tehetetlenül álltam hozzá, csak várt a sorára.
A tehetetlenség nem sokban változott, viszont rájöttem, hogy egyforma virágokat nem tudok készíteni és nem is akarok. Innentől kezdve bátran álltam hozzá, lelkesen gyűrögettem a habszivacsot és ragasztottam. A koszorú alap virágkötők által használt drót, amit unokaöcsémtől kaptam. A bibéket a habszivacshoz vettem anno. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen könnyű vele dolgozni.
Egészen vasárnap estig nyugodtan horgoltam az éppen aktuális alkotásomat amikoris beugrott, jó-jó, hogy el van döntve pénzt kap az ifjú pár következő hétvégén, de mi lesz a tálalása...
Éreztem, hogy nem akarok borítékot adni. Tippem se volt, majd hétfőn megpillantottam a neten ezt az ötletet "klasszikusként" titulálva. Sose merültem eddig bele ennek a témakörnek a kreatív ötleteibe, ezért én újszülött vagyok benne, számomra nem klasszikus. Nem rúgták ki a nyeregből ezt az ötletet az ezerféleképpen hajtogatott, üvegbe zárt, egyéb módon hajtogatott bankjegyek. Nekem az már sok, hogy lepkét hajtogassak belőlük. Egyrészt hogy fixálom, másrészt egy érték és nem szívesen vonom be ilyesmibe a pénzt, harmadrészt türelmem se lett volna hozzá.
Nem kapkodtam el, ma készült el. Kellett hozzá vennem képkeretet, szerkeszteni szöveget, keresni képet. Jó lenne, ha tudnék szépen festeni, rajzolni. A transzferáláshoz használt alapanyagaim régiek, a képkeret alapja se a legjobb alapanyag volt, nem adott egységes felületet, a lakk sűrű - hígítottam, a transzferáló gél pedig beszáradt - nem rohangáltam újért a város másik végébe, hanem ragasztóval helyettesítettem, transzferáló folyadék több üvegben is volt. Kihoztam azt amit tudtam. Lehetne szebb, de... remélem, hogy örülni fognak neki.