Egészen vasárnap estig nyugodtan horgoltam az éppen aktuális alkotásomat amikoris beugrott, jó-jó, hogy el van döntve pénzt kap az ifjú pár következő hétvégén, de mi lesz a tálalása...
Éreztem, hogy nem akarok borítékot adni. Tippem se volt, majd hétfőn megpillantottam a neten ezt az ötletet "klasszikusként" titulálva. Sose merültem eddig bele ennek a témakörnek a kreatív ötleteibe, ezért én újszülött vagyok benne, számomra nem klasszikus. Nem rúgták ki a nyeregből ezt az ötletet az ezerféleképpen hajtogatott, üvegbe zárt, egyéb módon hajtogatott bankjegyek. Nekem az már sok, hogy lepkét hajtogassak belőlük. Egyrészt hogy fixálom, másrészt egy érték és nem szívesen vonom be ilyesmibe a pénzt, harmadrészt türelmem se lett volna hozzá.
Nem kapkodtam el, ma készült el. Kellett hozzá vennem képkeretet, szerkeszteni szöveget, keresni képet. Jó lenne, ha tudnék szépen festeni, rajzolni. A transzferáláshoz használt alapanyagaim régiek, a képkeret alapja se a legjobb alapanyag volt, nem adott egységes felületet, a lakk sűrű - hígítottam, a transzferáló gél pedig beszáradt - nem rohangáltam újért a város másik végébe, hanem ragasztóval helyettesítettem, transzferáló folyadék több üvegben is volt. Kihoztam azt amit tudtam. Lehetne szebb, de... remélem, hogy örülni fognak neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése