Kutyajáték

Két évvel ezelőtt egy közeli családtagom élete egy hirtelen haláleset miatt megváltozott. Azóta a hétköznapok nagy részében egyedül van otthon. Tavaly decemberben gondolt egy merészet az egyik családtag és vett neki ajándékba egy kutyát. Igazi fejesugrás volt ez, mert ő igazából nem akarta és a kutyáktól is (nagy általánosságban) félt. 

A kezdeti időszak igazi próbatétel volt. A kutya alighanem hamar lett elválasztva, sírt sokat és szokatlan volt a jelenléte. Megváltozott az addigi életvitel. A kutyasétáltatásba rendszert kellett vinni, rá kellett szoktatni a szobatisztaságra is. Játékból harapdált, több dolgot tönkre tett, ami lássuk be egy addig rendhez szokott embernek türelmet igényelt. Újévkor még sírdogált is miatta a rokonom, majd nem csak ő, hanem mindenki megszerette.

Az állatorvos szerint igazi Duracell. (Bár szerintem sokat szelídült.) Sok játéka van és nem tudja megunni. Akárcsak a zoknilopást sem. A nagyobb gond az, hogy falat is bont. Szabad óráiban nem tud mit kezdeni magával. Nálunk is van két játéka. A minap egy áruházban megláttam egy malacot. Most jobban megnézve, nem szelíd röfögésnek tűnt a hangja, hanem zajnak. Pedig eredetileg meg akartam venni. Mellette egy varrt játék volt... és innentől jött a vezérhangya... Ilyet én is tudnék csinálni.

Természetesen vastag anyagból akartam készíteni. Egy turis anyagot vettem elő, de mint később kiderült, elöregedett. Így került porondra ez a helyes csíkos.

Előbb azonban a majomököl csomós készült el. Kicsit feladta a leckét annak misztériuma, hogy milyen sorrendben kell húzkodni a szálakat, hogy feszes legyen. A kisebb csomók nevét nem tudom. Súlyánál fogva akár dobálható is, de elsősorban rágásra szántam. 

Mindkét játékban van egy-egy csörgő is. A csíkos belsejébe maradék anyagokat tettem. Alig várom, hogy mit "szól" hozzá. :)