Ennek története azután kezdődött, hogy az egyik webáruház közzétett egy képet róla és egy kuponkódot, amivel féláron lehetett megvásárolni a mintát. Bár nem tetszett minden részlete, mentem az érzésem irányába, a ravon közzétett munkák meggyőztek.
Egyetlen fonalam állt rendelkezésre a kellő mennyiségben. Egy az ajánlottnál vékonyabb, de nem is akartam vastag kardigánt. Így is csak bízok benne, hogy tudom hordani. (Ha marad a munkahelyem és én ott, valamint nem tartja őket vissza a számla, akkor 25 fok is lesz télen bent, akkor pedig elég egy vékonyabb pulóver.)
A minta felülről indít; meg kell csinálni hónaljig a jobb oldalt, a bal oldalt, vállvonalban felszedni a szemeket és a hátát hónaljig, majd egyesül a három rész a kívánt hosszúságig, utána már csak az ujjak vannak hátra. Az feltétlenül tetszett a mintában, hogy elől csipke van, mutatós, de kötésében egyszerűbb, hátul pedig sima, amely biztosítja a kardigán lényegét; melegít.
Örültem, hogy közös kötős csoport jön létre, ahol azoknak segítenek a fordításban, akik a webáruház által ajánlott fonalból készítik a kardigánt. Amikor csatlakozni szerettem volna, árnyalódott ez. Csak azok csatlakozhattak akik frissen vásároltak a felsorolt fonalakból. Alighanem többen jártunk így, mert többen félbehagyták a regisztrációt. Lehet, hogy az ok nem is tudatosult a kiíróban, az eredeti elgondolása is ez volt, csak pontatlanul fogalmazott. Én mindenesetre csalódott voltam, mert egyszer részt vettem egy ilyen közös kötésen és jólesett nézelődni, tapasztalatot cserélni, egyáltalán hasonszörűek között "mozogni".
Ami nem annyira tetszett a kardigánban, hogy a csipkerészt nem hagyja érvényesülni az, hogy csak lóg két oldalt. Elegáns a lenge kardigán gomb nélkül, jól mutatnak a fotókon, de szerintem ahogy a beállított pózból megmozdultak azok is elmozdulnak. A másik pedig a nyaka hátul. Nem találkoztam még ilyennel.
Ez utóbbival azonban könnyen megbarátkoztam. Elég hamar megtetszett. Sőt, már különlegesnek is tartom. (Ennyit az ízlésekről és pofonokról, no meg a nyitottságról.)
Az a "vád" se érhet, hogy én előre lefordítom, átgondolom a mintát. Ha előre logikáztam volna, tudtam volna, hogy a kettes és hármas méret között mindössze az a különbség, hogy 2-2 szemmel szélesebb a gomboláspánt. A hármasat választottam, így lett egy hibrid kardigánom, ami bővebb fazonra épített logikával kezd és utána átalakul. Még mindig a praktikumot tartom szem előtt. A gomboláspántba készítettem gomblyukakat. (Ebben maradi vagyok.) Ettől nem tudtam eltekinteni. Azonban nem ártana tanulmányoznom, hogy nekem melyik gomboláspánt válik be. (Természetesen ennél adott volt a minta.) Ez az első gombolható kardigánom.
Még mindig nem vagyok barátságban a fordítottal. Kerülöm is amikor csak lehet. A sok körbenkötés során nem is szorulok rá, ilyenkor meg idegenkedek tőle. Persze volt alkalmam gyakorolni most. :) A balra dőlő fogyasztás misztériumát egész jól legyőztem. (Előbb-utóbb mindenki szembesül vele, hogy ha nem minden sorban fogyasztunk, akkor a jobbra dőlő fogyasztás nyílegyenes, a balra dőlő a fogyasztás sorában szépen dől, de a következő sorban a szem egyenesen áll, ezért olyan kis részeg az egész.) Régebben körül jártam a témát. Most persze nem találtam meg azt a videót, aminek segítségével szebbé lehet tenni pár fogással a szemet. Egy kis gyűjtemény a lehetőségekből itt. A gomblyukhoz pedig beválni látszik, ez az egy sorban kötős módszer: rajzzal és videóval
Az első igazán korrekt jegyzetem is megszületett. Igaz, volt amelyik munkámnál csak a mintát követtem. Itt az ujjánál egyértelmű volt, hogy nem lesz az úgy jó. Nem akkora kivágást hagytam neki és a fonalvastagság sem stimmelt. Ezért muszáj volt újragondolnom. Pontosan leírtam, hogy mekkora ütemben fogyasztottam. Így még az ujja súlyát is tudom. :) Lehet, jól jön majd, ha valamit tervezgetek. Azt hiszem szeretek ujjat kötni. Gyorsan lehet egy sorral végezni, ez pedig a következőre sarkall. Most már a magic loopnál is időben rendezem át a tűket. Így egy-két kivételtől eltekintve nincsenek megnyúlt szemek.
A fonal valami különleges. Javarészt akril, de van benne bambusz is. Nagyon puha, amolyan "habosított" fonal. Nem is jött be a patentrész eldolgozásához a tűs módszer, így hagyományos eldolgozást választottam. Ha az ember igyekszik új dolgokat kipróbálni, utána csak rácsodálkozik, hogy ennek egyszerűen kivitelezhetősége is szép, megnyugtató eredményt hoz.
Izgalommal álltam az első mosáshoz. Mennyire nyúlik meg, mennyire simul ki utána a minta. Mivel a csipke az éke, ezért szerettem volna, ha szépen kiadja. (Főleg, hogy a munkák közül egy olyan drapp színű győzött meg, ahol szépen kifeküdt a minta.)
Fonal: Rozetti Napoli
Tű: 4 és 4,5 mm
Fonaligény: 292 gramm (848 méter)
Minta: Elah (Isabell Kraemer)
.jpg)
.jpg)
