Mindent bele pulóver

Menetközben ahányszor el kezdtem volna a blogbejegyzést írni. Annyiszor kapott volna más hangulatot az írásom, valamint más címet. 

Kicsit kétségbeesve kezdtem neki. Tesztelve magamat is, hogy vajon a felfogásom stimmel-e még. Tudok-e, nyitott vagyok-e új dolgot tanulni. Ezzel a fajta vállmegoldással már régóta szemezek, de annyira haladónak, bonyolultnak tűnt az egész. Csábító volt benne, hogy sehol varrás nyoma. A válla egyben van. Elejétől hátrafelé haladva egy síkban az egész.

A technika Ziggurat nevéhez fűződik. Itt egy elsősorban szöveges leírás: klikk. Próbálom összefoglalni: A vállcsúcstól vállcsúcsig lévő hossznak megfelelő szemszámmal kell kezdeni. Majd a nyakkivágástól a háta felé eső bal, majd jobb résszel kell folytatni, rövidített sorokkal megadni a nyakkivágás hátsó részének mélységét. Azután ugyanez megcsinálni a pulóver elején. Közben a vállak kar felőli szemeit fel kell szedni és a következőkben ezt szaporítani a kívánt karkörméret eléréséig. Ennek rajzos változata: itt.

Hűbele Balázs módjára fogtam bele. Csak megbecsültem ránézésre a szemszámot. Mondhatni beblöfföltem. Egy alapelv volt, ha a méret nem stimmel, bontok. Egyébként nem érdekelt a színek váltakozása sem. Ha körültekintőbben jártam volna el, biztosan pontosan megszerkesztem. Viszont most nem ez volt a lényeg. 

 

 

Borzasztó lelkiállapotban fogtam bele. Egy idő után örömet okozott. Róttam a köröket és őszinte örömet éreztem az alkotás felett. Alig bírtam letenni. Csoda hogy mennyire kétségbe tud esni az ember. Volt egy pillanat, amikor zsigereimben éreztem, hogy amíg a kezem visz, amíg a látásom jó, addig ez a szenvedély így is marad. Szerelem ez kérem!

A nyakkivágáshoz eredetileg patentot terveztem, de beláttam, hogy ehhez nem illik. Különben is mit rontsak egy amúgy már kész nyakkivágáson. Lássuk be ez kevésbé szokványos megoldás, még ha nem is ez volt az eredeti elgondolás. Ráadásul pont akkora lett a kivágás, mint amit szerettem volna. Egy Ziggurat kerek nyakkivágás variálása addig, míg V nem lett belőle. Kb. a szülőanyja sem ismer rá. Vak tyúk is talál szeget! Még csak bontanom se kellett. :) Elől az egymásba fonódásuk is jól sikerült. A csavarást menetközben találtam ki. Legalább előrébb mozdított a színváltások mellett ez is. "Na már csak két sor a csavarásig... Három sor a színváltásig... Vajon hogy mutat majd?"

A színek véletlenszerűen követték egymást. Arra azért ügyeltem, hogy amelyik szín már régen volt, azt húzzam elő és igyekeztem nem túl sűrűn váltogatni, ne legyen túl papagájos. Persze egy idő után kezd kifáradni az ember, már nincs benne annyi újdonság. Ezért találtam ki a zöld-fehér minta beépítését, amely mondjuk úgy, hogy "norvég utánzat". Ne legyen már annyira egyhangúan unalmasan csíkos. Olykor lelkendeztem egy-egy szín beépítésén, majd másnap csodák-csodájára megállapítottam ugyanarról, hogy ronda. Elhatároztam, hogy a hasrészre is kerül - egy az előzőnél nagyobb - norvég-utánzat. (Mely egyébként átemelt szemeken alapul és sikerült magamat is belezavarnom, no meg egy helyen van benne rontás is, de túl sokat kellett volna bontani, így belenyugodtam, hogy aki kiszúrja, megérdemli.) Az igazi rám jellemző színkombináció ez a halvány szürkéskék-bordó. Olyan "megérkeztem" érzés volt.

És akkor jött: "No még mennyi kell?" Még egy kicsi, még egy kicsi... No jól van elég! Az aljával becsületesen megküzdöttem. Fel kell szedni hátoldalon a szemeket, lekötni kisebb tűvel ugyanannyi sort, ötöt és végül összekötni a bordó és sárga szemeket, leláncolni. Arra rá kellett jönnöm, hogy érdemes akkor csinálni, ha a bordó sorokból már több kész van, mert csak egymásnak feszül a két tű, lehetetlen dolgozni velük. A makacsságomnak köszönhető, hogy végül kész lett. Próba! Hááát, lehetne még hosszabb. Ez már ekkora, nincs az az égi hatalom, amiért ezt én lebontom.

A belseje

 

 

Furcsa hogy nincs patent ami hozzám szegezi, de egyszersmind szabad érzés. 

Az ujjak kötése már meglehetősen egyhangú volt és mi tagadás, nagyon vártam, hogy kész legyen. A nem túl hosszú törzshosszból ered az a probléma, hogy az ujjak mintáját variálni kell. Nem mehet minden úgy ahogy a törzsnél, ott bizony meg kellett toldani mintával. De mivel? Annyira elütőt nem akartam, mert így is már elég színes a felső. A szürkéskék rész még pont ugyanott kezdődött, mint a törzsnél, azután a bordó-szürkéskék kapott egyfajta hosszabbító variációt.

A fonal már ismerős. Puha, ölelős. Biztonságot nyújtó. Szeretem fonal! Ismét látom értelmét annak, hogy hörcsögölök időnként. Amellett, hogy puha, a "kőmosás" is jól áll neki és talán ennek köszönhető, hogy a kötéskép egyenletesebb látszatot nyújt.

Nagy tapasztalatom a csíkos minta kötésében nincs. Egyszer azt olvastam, hogy ahhoz, hogy a színváltás ne legyen szembetűnő az adott szín kezdőszemét egyszerűen át kell emelni. Ezen kívül nem fektettem bele nagy energiát.
 

 Azt hittem, hogy a száleldolgozás majd várat magára napokat, heteket, de inkább az ujjakat odáztam el. A vége kicsit harcos lett, mert kétséges volt, hogy a bordó fonal elég lesz-e mindkét ujjához. Egy sor híján nem lett, de szerencsére a készen lévőt nem kellett visszabontani, mert találtam még kevés fonalat előző motringból.

Összességében elmondható, hogy olyan volt a készítés, mint a hangulatom. Lelkes gondolatok és mélységek követték egymást. Kételyek, hogy ez a színkavalkád nem eredményez-e hordhatatlanul csicsás felsőt. Nekem a kedvencem az alja. Ez teszi fel a koronát az egészre és ennek befejezése után már nem szedtem ízekre a tekintetemmel hibákat keresve benne, hanem mint egységre tekintettem.

Fonal: Scheepjes Stone Washed

Garnet - 50 gramm

Yellow Jasper - 50 gramm

Deep Amethyst - 126 gramm

Moon Stone - 62 gramm

Green Agate - 65 gramm

Boulder Opal - 30 gramm

Crystal Quartz - 45 gramm
tehát összesen kb. 43 dkg

Tű: 3,75 és 3,25 mm

Minta: Ziggurat leírás alapján saját elképzelés

"Norvég-utánzat" and on Friday (Elena Nodel) mintája alapján saját egyéniségre átültetve