Halacska

Hirtelen elhatározásból született. Péntek délutáni, munkahét feszültségét levezető alkotás.

Azt szeretem az ilyen kis mütyörökben, hogy hamar készen van. Ha az ember azonnal rászánja magát a száleldolgozásra, elemek felvarrására, akkor nem vár heteket a tényleges elkészülte sem.

Ennél az alapba öltögetve igyekeztem az "atombiztonságot" összehozni. Azért is van a farokrészben két kék és két zöld, mert azok szálát is elvezettem a felszín alatt. Sőt az uszonyok is így készültek. Valamennyi szálvég a farokban koncentrálódik, ott is ejtettem biztonsági le-fel öltéseket, többször csomóztam. Úgy gondolom, megtettem amit biztonsági okokból megtehettem. 

A farokuszony a gyermekkoromat idézi. Csuda jó dolgom volt gyerekkoromban. Egyedi holmijaim voltak. Emlékszem, egyszer egy sapkát akart készíteni anyu és mondtam neki, hogy csakis ilyen legyen rajta, ne pom-pom. Ez az én szememben akkoriban olyan széééép volt és én olyan boldog voltam, hogy nekem olyan szép rózsaszín sapkám volt. (Szerintem anyum is örült, hogy bennem partnerére talált és segítettem választani, tervezni és ami a lényeg díjaztam is az erőfeszítéseit. A kamaszkoromat inkább hagyjuk, lényegében akkor is így volt ez, csak nem voltam hajlandó próbálni...)

Pamutból készült. Még a régen beraktározott Gilicéből. Színösszeállítását tekintve "ami legelőször a kezembe kerül és elfogadható". Arra azért ügyeltem, hogy ne legyen túl csajos. 

Egyszer már készítettem csörgőjátékot (íme itt). Abba tettem egy ilyen csörgőt. Akkor kettőt vettem szerencsére. Jó kis összeállítás. Ez egy műanyag lyukakkal amiben még van egy kisebb, teljesen zárt műanyag, amelyben van valami ami elég intenzíven csörög.

 
A mintát szabadon értelmeztem, igazítottam a fonal adottságaihoz. Elég bánatos lettem, amikor a képeket nézegettem. Mint kiderült, a minta szerint a felső uszony fordítva van, a feje felől magasabb és hátrafelé csökken. Mondom magamban; "hogy nézhettem be ezt ennyire?". Azután megkettőződtem... hogyan természetes, mi az ami a halat segíti a vízben siklásnál. Miután beütöttem a google-ba, hogy "díszhal" megnyugodtam. Azt látni kellett volna, amikor felfedeztem, hogy nálam fordítva van, hogy elszontolodtam.

Fonal: Gilice (a Barkától)

Tű: 3 mm, szeméhez 2 mm

Minta: Fish rattle (Anne Bank Nielsen)

Csupa szív

Lehet, hogy így az évezred elején nem nagy kunszt harminc-negyven évvel ezelőtt gyártott fonalat találni, de engem mégis megérintett, hogy hogyan került ez bele tavaly egy angol turkáló választékába. Igazi jó minőségű, szép élénk, de nem harsány színű horgolócérna még (feltehetően) a rendszerváltás előttről.

A kezdetekben. A címke mire idáig jutott, leszakadt róla.

A feliratozása a fonal paramétereit tekintve szegényes. A méretezés megjelölése nem a ma szokásos és erősen hiányolom azt, hogy a tíz deka fonal hány métert takar. A feliratozás természetesen retró, márkájának elnevezése pedig egy örök klasszikus kedvenc virág; pipacs.

Felgombolyítva.

Jó helyen tárolhattak. Nem ette meg semmi, nem büdös, teljesen ép és jó szerkezetű. Volt minőség annak idején is. 

Vajon milyen utat járhatott be? Szerintem egy hagyatékból került oda vagy valaki "boltolt" az eladóval és cserébe ruhaneműt vitt magával.

Jelentem; nálam jó helyen van. A régi fonalat új mintával ötvöztem. Ez a Draiguna mintát február hetedikén publikálta a szerzője.

Gyors projekt volt, két nap alatt végeztem vele. Igaz, az utolsó sort nem készítettem el. Nem találtam itthon hozzá hasonló vastagságú fonalat, illetve nem tetszett a próbálkozásom se. Mint utólag kiderült az elkészült terítő utolsó előtti sorát pedig elrontottam, de legalább következetes voltam. Egyszerűen félreértelmeztem, a formán viszont nem változtat ez az apró hiba. Szerintem akkor se bontottam volna le, ha időben észreveszem. (Csak a kész fotókon tűnt fel, hogy máshová kellett volna azokat az egyráhajtásos pálcákat tenni.) Viszont amit kapásból jól értelmeztem és csináltam - talán a legnehezebb része - a domborodó szívek szép domborodása érdekében az öltés technikája. Olyan szempontból nem volt nehéz dolgom, hogy már találkoztam hasonlóval. Végső soron ez a szőnyeg is hasonlóan készült. (Ennek mintája is egy terítőminta, csak a szélét vettem tömörebbre.)

 

Egyes sorok már adták magukat, az előzmények ismeretében már tudni lehetett, hogy mi jön. (Ezek a sorok a nagy szív mintájában vannak.) A minta jól megírt, szépen kisimult a terítő, nem kellett változtatni rajta semmit. 

Legjobban azt a sort élveztem, amikor egyszerre ért véget és bontakozott ki a nagy és a domború szív mintája. A sorok hossza nem volt végeláthatatlan, tűréshatáron túli. Arra már csak a végén jöttem rá, hogy a domború szívek két oldalán szimmetrikusan található mintába is bele lehet látni a szíveket. Jó kis hétvégi program, gyors sikerélménnyel.

Tartottam kicsit tőle, hogy túl tömör lesz. Szerintem ez a fonal mercelizált volt vagy legalábbis elég tömör, így a végeredmény is egy masszív tapintású terítő. Viszont a tűválasztás szerencsésnek bizonyult, mert nem lett tömör. A terítő legkeskenyebb részén 34,5 cm, legszélesebb részén 40 cm átmérőjű. Lehetne vékonyabb, de így legalább nem az a nagyon pirinyó méretű. Nekem tetszik és tavasszal majd ez díszíti az asztalt. Szóval jó hogy ez így esett, de egyszer talán majd készítek egy igazán finom, míves, aprólékosan kidolgozott terítőt is, melyhez 10-es horgolócérnát fogok használni.

Fonal: Pipacs

Tű: 2,1 mm

Fonalszükséglet: 75 gramm

Minta: Sweetheart Soiree (Julia Hart)

Az első és a harmadik kép mutatja az igazi színét a fonálnak.