Romantikus mellény

Amikor a Lamb's Lace Cardi-t megtekintettem, már tudtam, hogy milyen színű fonalból fogom elkészíteni. Az elsőként kiszemelt fonalam azonban túl vastagnak minősült, de volt ajándékba kapott csévés fonalam, ami hat szálával se érte el a worsted vastagságot, de nem is bántam, mert így legalább finomabb lett.

Addig-addig nézegettem a mellényt (mert én nem a kardigánt látom benne, hiszen az ujja rövid), hogy rájöttem, az ujja zavar, én mellényt szerettem volna. Abból is olyat, hogy fel tudjak alá venni bármilyen karöltőjű felsőt.

Az eredeti mellény raglán ujjú, fentről egyben kötött. Annyi eszem nem volt, hogy én is kezdhettem volna felülről (nem a raglán zavart) és ha megvan a kívánt vállszélesség, könnyebben lehet variálni... Neeem. Én szintén egyben, alulról kezdtem. Igaz, fogalmam se volt, hogy mekkora karkivágás kell. Elég nagy vállalkozásnak bizonyult, főleg, hogy soha nem csináltam ilyet.

Jött a kötéspróba. A méricskélést gyakorolnom kell (a szorzás, osztás megy), mert nem az első eset, hogy amiatt csúszok el, hogy ha "jobban kisimítom ennyi, ha nem annyi". Kétszer kezdtem bele az egészbe. Sok idő elment az alsó résszel, annak ellenére, hogy semmi minta nincs benne. Nem következetesen csak ezzel törődtem, jött a járvány és alighanem a bizonytalanságom miatt is sűrűn félretettem. Rám ülepedett, hogy jó oké, mell alá érek és Mi lesz azután? Hogyan lesznek a fogyasztások? mekkora karöltő kell neki?

Épp még a megfelelő időben találtam véletlenül rá erre a videóra amely arra ad megoldást, hogy a lusta kötés jobban összehúzza a patentot. Ezután mikor úgy láttam, szükség van rá, alkalmaztam.

Talán pont azért ment gyorsabban a csipkeminta, mert izgalmas volt (és egyben félő), hogy jó lesz-egyáltalán... de azért csináltam. Azt hiszem, nem vagyunk haragban a csipkékkel. Időnként elővettem pár felsőt, hozzá méregettem, számoltam és bizakodtam.

Rájöttem, hogy engem a "technikai" dolgok feldobnak, izgatnak, kihívást jelentenek. A válla lejtését rövidített sorokkal adtam meg, ezért a több sima ott. Nem akartam rá varrást, így az elejét-hátát kitchener stitch-el öltögettem össze.

Annak problematikáját, hogy a két elejének patent része, hogy folytatódik a hátulján, egyedi elgondolás alapján oldottam meg; egyik oldalról folytattam a lusta sorokat, mindig felszedtem a hátuljáról egy-egy szemet, amit a következő sorban összekötöttem a mellette lévővel. A két patentrész találkozásánál ismét jött az összeöltögetés, épp úgy, mint a vállánál.

A két rész csatlakozása öt óránál.

A patent sokat dobott rajta. Kell a csipkének ez a tartás amit a patent ad. Végül megnyugodtam, sőt egész elégedett lettem, nem gondoltam rá, hogy ilyet is tudok, hiszen azelőtt nem magyarázta el senki, nem volt mankó a kezemben, csak elméleti elképzeléseim voltak.

Érdekes, hogy a horgolásnál nincsenek "gátlások" bennem, nincsenek kérdőjelek, hogy megtudom-e csinálni, egyfajta nyugodtság, magabiztosság van. Talán azért, mert régebb óta forgatom azt a fajta tűt. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden sikerül és minden úgy, ahogy azt elképzelem, de jobban uralom a terepet.) Viszont a kötés jobban vonz, jobban foglalkoztat és technikásabbnak, a külcsínt pedig az esetek többségében szebbnek látom kötéssel, mint horgolással.

Visszakanyarodva: Hiába hasonlít az alapmintához annyira az én mellényem; az alapelgondolást (alul harisnyakötés, felül csipke, középen gomb) és a csipkemintát hasznosítottam csak belőle. Semmi raglán és ujj és pont az ellenkező irányból kezdtem a kötést. Megjegyzem, az első amit a szokványos irányból indítottam.

Fonal: csévés kevert fonal

Tű: 3,75 és 4 mm

Fonalmennyiség: kb. 30 dkg

Minta: külcsín és csipkeminta innen

 elkészítési technika saját ötlet

Az utolsók

Soha ne mondd, hogy soha...Szóval remélhetőleg az utolsó maszkok. Nagyon nem szerettem csinálni. Igaz, először még lelkes voltam, de utána gyors zuhanórepülésbe kezdtem. A legutolsó maszkok elkészítésére heteket pihentem rá. Végül ma csak elővettem, hiszen szégyenben (adott szó) nem maradhatok és utána legalább nyugalmam lesz tőlük... Mit csináljak, ez van. Nem szeretem a témát se, a kérdőjeleket, a bizonytalanságot nehezen viselem. Eleinte sok híradást néztem, de jobban érzem magam nélkülük.

A jobb oldali szétnyithatós. Alul még van anyag.

És valóban az utolsók:

Összesen kb. 25 darabot készítettem. Bízok benne, hogy mindenki egészségesen átvészeli ezt a vírusos időszakot.

A békakirályfi is aluszik...

...vagy inkább vigyorog.

 

Bruttó másfél év, nettó pár nap alatt készült el. Történt ugyanis, hogy egy ismerősnek másfél éve unokája született. Nekem megtetszett egy krokodilos szundikendő, az állatkának még cumija is volt (sajnos most a leírást nem találtam meg). Akkor bele is kezdtem, de miután megvolt az alap, rájöttem, hogy jobban tetszett volna kék alapon, a zöld krokodil. Szinte láttam magam előtt, ahogy a folyóból emelkedik ki a krokodil... Félretettem, mert nem akaródzott újrakezdeni. Eltelt pár hónap és kiderült a nagyiról, hogy tud horgolni, csak régen nem tette már, felelevenítette tudását és azóta is horgol, köt, kézimunkázik.

Fél éve másnak született unokája. Gondoltam előszedem az alapot, de úgy látszik a krokodilust végleg elvetettem. Nem tudom honnan jött az ötlet, de békát szerettem volna ezúttal csinálni és kis extra, hogy korona is lesz a fején, gondoltam.

Először az volt az elképzelésem, hogy a két ellentétes csücskének a sarkába kerül az alapra két mancs, a jellegzetes ujjakkal és középre valami. Valami kerek vagy ovális alakzat, két kiemelkedő szemmel. Sehogy se jöttek össze a mancsok és olyan idegennek is gondoltam. Hisz' hogy is néz ki az, hogy van egy törzs/fej és tőle távol a mancsok. Elengedtem és középre került minden. Közben jött az ötlet, hogy ott a tapestry technika és lehetne sárga a hasa.

Végül, amikor meg megvolt a "hogyan", akkor elégedetten készítgettem, bíbelődtem vele. Sokkal nehezebb terv nélkül dolgozni, magamnak kikísérletezni. Miniatűr kis darabok ezek, így még inkább nehéz volt figyelni az arányosságra. Kicsi törzs, annál is kisebb szemek.

Az alap átmérője 28 cm. Magán viseli a békák néhány jellegzetes vonását; világos has, tapadókorongos ujjak, gülü szemek, "békacomb".  Voltaképpen ő egy kis varangy, vannak foltok a hátán.

Fonal: Gilice (a Barkától) színes

Alize Bella (fehér)

Ice Yarns Baby Merino (fekete)

Tű: 2,5 és 3 mm

Minta: alap nagyikocka variáció

amigurumi saját elképzelés alapján

Szomorú kutya

Magyar tervező mintája. Egyből megtetszett. Jóval vastagabb fonalat írt hozzá, de abból gazdálkodok, ami van. Kellett kis idő míg beletörődtem, hogy nincs sárgásbarna fonalam, de ennek a fonalcsaládnak a színei szépen harmonizálnak egymással. (Ebből készült ez a kendő is.) Szinte univerzális, nagyon szép színekkel. Egy honlapon olvastam, hogy karakteres fonal. Szerintem ha a színek élénkségéről van szó, egyáltalán nem az, de ha azt nézzük, hogy nem homogén színűek, akkor talán. A legtöbb szín mellé, még rengeteg színt választhatunk a fonalcsaládból, mert szépen egybesimulnak, kiegészítik egymást.

Tehát jóval vékonyabb fonalat használtam, viszont ugyanakkora tűt, mint ajánl. Ééés a fej, csak nőtt-nőtt... A leírás egyik pontjánál, amikor a fejet szaporítja, megjegyzi, hogy ne aggódjunk a forma miatt, én azon kezdtem el aggódni, hogy mégis mekkora lesz az egész, ha már a fej olyan buci nagy. Mivel vékonyabb fonalam volt, ezért némivel kisebbre számítottam, mint a leírásban szereplő, de nem lett az. Kisebb darabokhoz vagyok szokva, aminek egy-egy testrészét jóval kevesebb idő alatt meg lehet horgolni.

 
Ebből jött a következő probléma; kevés a tömőanyagom. A kis amigurumikhoz műszálas golyós töltetet használok. Az szépen idomul, teherbíró, nem esik össze. Viszont ebbe rengeteg kellett volna, ahhoz meg drága és nem is volt itthon (én pedig tiszteletben tartom azt, hogy csak a legszükségesebb dolgok miatt megyek boltba). Azután eszembe jutott, hogy egykor vettem méterre flízt. Abból vágtam kisebb darabokat. Egyébként is csak tartogattam, legalább jóval kevesebb lett, mert tényleg sok tömőanyag kellett bele.

Ez az orra hegyétől fenekéig 30 cm-es kis jószág kb. három gombolyag fonalat emésztett fel, ami négyszáz méter körül van. (Többet, mint amit a leírásban anyagszükségletként leírtak.)

Ha jól emlékszem, egy hétvégét és a tegnapi napot töltöttem el a kutya készítésével. Viszont az összevarrással sok idő elment. Szeretek aprólékos lenni, belemerülni, ha nem tetszik, akár lefejteni és újrakezdeni is.

A leírás ugyan tartalmazta azt is, hogy az arca hímzéséhez hamarosan érkezik videós segítség is, de az elmaradt. Viszont el tudtam menni a rajzokon is és tanultam valami újat is. (Magamtól másképp - nem ilyen diszkréten - oldottam volna meg.) Az eredeti a nyakát ferdén tartja, viszont valami miatt nem akartam ezt megvalósítani. Ellenérzést váltott ki belőlem. Amit még változtattam: a pofájának sötétebb színű rátétjét fél körrel kisebbre vettem, mert túl nagynak találtam.

Egy kislány születésnapjára készült, amit nem lehet elnapolni. Így készült el viszonylag gyorsan.

Fonal: Scheepjes Stone Washed (Boulder Opal, Brown Agate, Axinite)

Tű: 3 mm

Fonalszükséglet: kb. 3 gombolyag

Minta: Buddy doggy (AniTale)

Mini üvegház

Nem nagy dolog, de a mostani időkben minden apró öröm, foglalatosság számít. A tavaszi napsütésben jólesett elkészíteni és végre kizökkenni a minden előzetes elképzelés szerint az átlagosnál zaklatottabb, rohanósabb hétköznapokból.

A sorjelölők régen félretett jégkrém pálcikák. :) Az újrahasznosítás jegyében. Az átlagosnál kisebb spatulák. Én ugyan haszontalan, kerülgetni való dolognak tartottam őket és lám-lám megtalálták a helyüket.

 

Készülnek más dolgok is, de a körülmények miatt lassan megy. Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy megőrizzük egészségünket, lelki egyensúlyunkat, időnként pihenjük és feltöltődjünk. Mindenkinek ezt kívánom!