Romantikus mellény

Amikor a Lamb's Lace Cardi-t megtekintettem, már tudtam, hogy milyen színű fonalból fogom elkészíteni. Az elsőként kiszemelt fonalam azonban túl vastagnak minősült, de volt ajándékba kapott csévés fonalam, ami hat szálával se érte el a worsted vastagságot, de nem is bántam, mert így legalább finomabb lett.

Addig-addig nézegettem a mellényt (mert én nem a kardigánt látom benne, hiszen az ujja rövid), hogy rájöttem, az ujja zavar, én mellényt szerettem volna. Abból is olyat, hogy fel tudjak alá venni bármilyen karöltőjű felsőt.

Az eredeti mellény raglán ujjú, fentről egyben kötött. Annyi eszem nem volt, hogy én is kezdhettem volna felülről (nem a raglán zavart) és ha megvan a kívánt vállszélesség, könnyebben lehet variálni... Neeem. Én szintén egyben, alulról kezdtem. Igaz, fogalmam se volt, hogy mekkora karkivágás kell. Elég nagy vállalkozásnak bizonyult, főleg, hogy soha nem csináltam ilyet.

Jött a kötéspróba. A méricskélést gyakorolnom kell (a szorzás, osztás megy), mert nem az első eset, hogy amiatt csúszok el, hogy ha "jobban kisimítom ennyi, ha nem annyi". Kétszer kezdtem bele az egészbe. Sok idő elment az alsó résszel, annak ellenére, hogy semmi minta nincs benne. Nem következetesen csak ezzel törődtem, jött a járvány és alighanem a bizonytalanságom miatt is sűrűn félretettem. Rám ülepedett, hogy jó oké, mell alá érek és Mi lesz azután? Hogyan lesznek a fogyasztások? mekkora karöltő kell neki?

Épp még a megfelelő időben találtam véletlenül rá erre a videóra amely arra ad megoldást, hogy a lusta kötés jobban összehúzza a patentot. Ezután mikor úgy láttam, szükség van rá, alkalmaztam.

Talán pont azért ment gyorsabban a csipkeminta, mert izgalmas volt (és egyben félő), hogy jó lesz-egyáltalán... de azért csináltam. Azt hiszem, nem vagyunk haragban a csipkékkel. Időnként elővettem pár felsőt, hozzá méregettem, számoltam és bizakodtam.

Rájöttem, hogy engem a "technikai" dolgok feldobnak, izgatnak, kihívást jelentenek. A válla lejtését rövidített sorokkal adtam meg, ezért a több sima ott. Nem akartam rá varrást, így az elejét-hátát kitchener stitch-el öltögettem össze.

Annak problematikáját, hogy a két elejének patent része, hogy folytatódik a hátulján, egyedi elgondolás alapján oldottam meg; egyik oldalról folytattam a lusta sorokat, mindig felszedtem a hátuljáról egy-egy szemet, amit a következő sorban összekötöttem a mellette lévővel. A két patentrész találkozásánál ismét jött az összeöltögetés, épp úgy, mint a vállánál.

A két rész csatlakozása öt óránál.

A patent sokat dobott rajta. Kell a csipkének ez a tartás amit a patent ad. Végül megnyugodtam, sőt egész elégedett lettem, nem gondoltam rá, hogy ilyet is tudok, hiszen azelőtt nem magyarázta el senki, nem volt mankó a kezemben, csak elméleti elképzeléseim voltak.

Érdekes, hogy a horgolásnál nincsenek "gátlások" bennem, nincsenek kérdőjelek, hogy megtudom-e csinálni, egyfajta nyugodtság, magabiztosság van. Talán azért, mert régebb óta forgatom azt a fajta tűt. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden sikerül és minden úgy, ahogy azt elképzelem, de jobban uralom a terepet.) Viszont a kötés jobban vonz, jobban foglalkoztat és technikásabbnak, a külcsínt pedig az esetek többségében szebbnek látom kötéssel, mint horgolással.

Visszakanyarodva: Hiába hasonlít az alapmintához annyira az én mellényem; az alapelgondolást (alul harisnyakötés, felül csipke, középen gomb) és a csipkemintát hasznosítottam csak belőle. Semmi raglán és ujj és pont az ellenkező irányból kezdtem a kötést. Megjegyzem, az első amit a szokványos irányból indítottam.

Fonal: csévés kevert fonal

Tű: 3,75 és 4 mm

Fonalmennyiség: kb. 30 dkg

Minta: külcsín és csipkeminta innen

 elkészítési technika saját ötlet