Szemjelölők magamnak

Megszületett végre saját magamnak is egy esős vasárnap délután, amikor nem volt máshoz kedvem. A sodrony végére körömlakk pöttyöt tettem, hogy véletlen se akadjon.

Szívek különböző témákkal

Körülbelül október közepétől-végétől gondolkozok komolyabban a kézzel készített karácsonyi ajándékokon. Hiába fogadom meg nem túl komolyan, hogy egyenletesen elosztom az évben a tennivalókat, általában a munka java ilyenkorra marad.

Mivel mindig ezernyi ötletem van, ezért nehéz választani közülük. Idén a realitásra koncentráltam. Azt tartottam szem előtt, hogy - ez nem is kérdés - nem az érték a fontos. Ami legfőképpen visszafogottságra int az az, hogy hiába fektetek bele nagy energiát, nem biztos, hogy tetszeni fog. Amikor pár évvel ezelőtt megegyeztünk abban, hogy ne vegyünk ajándékot, az volt az elsődleges, hogy az alapanyagba se fektessünk (sok) pénzt. Ezeket szem előtt tartva olyan dolgok mellett döntöttem, amit vagy szerettem volna kipróbálni és/vagy itthon meglévő anyagok állnak rendelkezésre és/vagy az alapanyagok sok helyet foglalnak.

Így esett a választás egy egyszerű, de közkedvelt formára. Mely egy üde színfoltja lehet a lakásnak. A szép filceket már egy ideje tárolom, a szarvasokat barátnő-kolléganőm hímezte. A karácsonyihoz tudatosan választottam a legegyszerűbb anyagot.

Bár egyszerű, de azért egy egyszerű alkotás is sok buktatót hordozhat, több apró részlete van. A filceket pontosan kell körbevarrni, rávarrni egyenletesen az anyagra, a szíveket előbb megrajzolni, szabni, varrni. Bevagdosni az anyagot a varrásráhagyásnál ahol íves a varrás és levágni a csücskében, egyébként ott olyan mértékű anyagtöbblet lenne, hogy nem lenne szépen kifordítható. Úgy szép, ha láthatatlan öltéssel van lezárva a szív nyílása. Szóval sok kis apróság.

Az én rejtett öltéseim

Én legjobban a szalagok kiválasztását élveztem. A karácsonyi rénszarvasos szívek kétoldalasak, akárcsak az ősziek. Csak a karácsonyinak került mindkét oldalára szalag. Kerültem azonban a túl fényes, giccses hozzávalókat.

Tulipános kendő

Kavicscukor pár hónappal ezelőtti bejegyzése vitt mind a fonal, mind a minta megvásárlására. Igaz, ő nem ezt a mintát kötötte, de ennek elkészítésére még kíváncsibb voltam.

Nem tudom, hogy mekkora tudás, tapasztalat kell ahhoz, hogy valaki mintát írjon. Bizonyára sok tapasztalattal tudják a mintaírók, hogy melyik fogás mit eredményez (pl. kanyarodik az ív), milyen vastagságú fonalnál mennyire kell szaporítani stb. Annál is inkább lenyűgöző ez ennél a kendőnél, mert megalkotója fiatal. Irigyelem a tudását.

Nagy fába vágtam a fejszémet, mert több újdonságot is hozott az elkészítése. Ilyen például a gyönggyel történő díszítés. Egy ideig nem is tudtam eldönteni, hogy legyen vagy ne legyen rajta mivel a gyöngy törhet, elszíneződhet. Azután mégis tettem. Új "fogás" volt - melyet elég nehezen silabizáltam ki (hiába, csak kézimunka leírások fordítására használom a nyelvtudásomat) - a tulipán kezdete és a befejezése is.

Azután megnyílt a világ és a nyolc soronként váltakozó minták követték egymást és lassan növekedett, szélesedett a kendő. Különleges a formája is. Újszerű, hogy látszólag a lusta sorok és a csipke sorok más-más irányba mennek.

Először fel se tűnt, hogy a kendő egyik sarka csak lusta mintában végződik. Nagyon modern, újszerű, hogy nem szimmetrikus. Kezdetben rácsodálkoztam, talán kicsit idegenkedtem is tőle, de végül megtetszett.

A megadott fonalvastagságok közül ez a vékonyabbnak felel meg. A 15 dkg kevésnek bizonyult, így két mintaegységet ki kellett hagynom. Jól kalkuláltam, mert mindössze nyolc méter maradt, amely még egy egységet se futott volna. Nem tudom, hogy csak én tapasztaltam-e vagy másnál valóban közel volt a végeredmény az ígért 160*46 cm-hez, de nem stimmelnek az arányok. Az enyém 130*54 cm. Kicsit sajnálom, hogy nem volt elég fonal, jó lett volna a 140-150 cm hosszt elérni, de amellett úgy gondolom, hogy így is egy hordható, de nem túl nagy tavaszi kendőt kaptam.

Tudom, hogy a leírás szót sem ejt tulipánról, de nekem olyanok ezek, mint a kedvenc virágom. Amikor először megtekintettem ezt a kendőt, mély elismerés és áhítozás fogott el, hogy bárcsak egyszer én is ilyen tudnék készíteni. El kellett követnem bizonyos hibákat, meg kellett tapasztalnom, hogy hol vannak a kötés buktatói (amikor már simán megy és hopp nem figyeltem és oda pont nem kell ráhajtás), hogy utána már korrektül tudjam kivitelezni.

Fonal: Rial Filati Baby Supremo

Tű: 3,75 mm

Fonalmennyiség: 592 méter

Minta: Heartfelt Conversation (Kristina Vilimaite)

Sírdísz V.

A sok éves koszorú készítés során az idei az első év, amikor nem bizonytalankodva kezdek hozzá az elkészítésnek. Több éves megfigyelésem van arra vonatkozóan, hogy a ragasztópisztolyt hogyan is kell használni. Úgy hogy az ember ne essen a kezdeti hibákba; azért hogy megtartson az adott elem ne használjon indokolatlanul sok ragasztót, próbálja meg először szárazon hogyan fog mutatni, fekszik-e az alapra az elem és ha több kerül egymás mellé, akkor a tartósságot a közös oldaluk összeragasztásával is biztosítsa. Ha azt akarjuk, hogy úgy hasson, hogy például a szalag csak lazán "feldobtuk", nem szabad feszesre húzni és úgy ragasztani. Zsákvászonnál meg pláne csak kevés ragasztót szabad használni, mert a lyukakon át ki fog csordulni a ragasztó vagy legalábbis átsejlik.

Sírdísz IV.

Idén nem kellett az összes díszhez alapot vásárolnom, mert tavaly kaptam faszeletet. Egy évet száradt és nagyon könnyű lett. Izgalommal kezdtem neki ennek az általam ismeretlen felületnek.

Nekem idén ez a kedvencem.

Sírdísz III.

Elég későn kaptam észbe és alapból nem volt az általam kedvelt mohás. Ezért egyszer felöltöztettem, másszor csak egy csíkban díszítettem zsákvászonnal. Ennél nem is került zöld rá, mégse érzem a hiányát. (Bár ez a második fotó róla, de mégse érzem azt, hogy élethű lenne. Ennél melegebb narancsos színe van.)

Sírdísz II.

Az idők folyamán arra jöttem rá, hogy ha vásárolok minden évben egy-egy hozzávalót, a csomagban annál nagyobb mennyiség van, mint amit egy évben fel tudok használni. Így pár év alatt van egy olyan készletem, amit változatosan tudok hasznosítani.

Minden évben gyűjtök hozzá zöldet, esetleg szárítok virágot, korona akác termést szedek, borostyánt, tuját, fenyőt. A toboz készletem már évek óta kitart. Idén kivágták a kedvenc csipkebogyó bokromat. Azzal szembesültem, hogy míg pár hete ott volt, a körutam napján már nem.

Sírdísz I.

Amikor sok évvel ezelőtt először készítettem a hozzátartozóim sírjára díszt, akkor úgy voltunk vele, tegyünk egy próbát. Persze minden gondolkodóba ejtett. Miből? Hogyan? Nagyon ritkán kerül elő a ragasztópisztoly. Többnyire csak évente egyszer. Egy év elteltével elfelejtem a fogásokat is.

Viszont már úgy vagyok vele, hogy hagyománya lett. Nem igazán az számít, hogy profi legyen, hogy szebb legyen, mint a bolti. Inkább arról szól, hogy rákészülök. Beleértve a termés- és zöld gyűjtögetését. (Amely ebben a szép őszi időben még kellemes is volt.) De legfőképp azt, hogy szívemet-lelkemet beleadom az elkészítésbe. Emlékezek az elhunytakra. Köztük azokra is, akiket nem vagy csak kevéssé ismertem, akiknek szüleimet köszönhetem és arra is, aki idén váratlanul hunyt el.

Pitypang sapka

Abból a megfontolásból terveztem ezt a sapkát, mert úgy véltem, hogy a kiválasztott fonal színe végre az amit régóta keresek. Ami illik az abszolút csajos átmeneti kabátomhoz, amit pár éve vettem és sokan megkérdezték hol vásároltam.

Igazából nem is tudom, hogy miért kerestem pont olyan színű fonalat. Nem vagyok egy tetőtől-talpig egy színbe öltöző típus. Sokkal inkább az egymásban harmóniában lévő színeket igénylem. Most se jött össze a pont olyan szín. Ez a kabát egy se nem ilyen, se nem olyan színű, se nem rózsaszín, se nem lila, de még szürkét is "tartalmaz".

Ezen túllépve, szembe jött egy minta, amibe azonnal beleszerelmesedtem. A fonal kellő vastagságú az átmeneti kabátomhoz. Nem terveztem - és most se tervezem - alábélelni.  

A minta jól megírt, korrekt. Nem a minta hibája, hogy nem tudtam mi a csavart sima és a csavart fordított. Azt hittem az amit anyukám alkalmaz, de azzal a párosítással egy rém ferde patentom lett csak. Pár centi után már feltűnt ez, de mivel a kötöttáru rugalmas, oda húztam ahová akartam. Folytattam tovább a munkát. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy "á nem is olyan ferde". Még a mintába is belekezdtem, mire beláttam, hogy itt valami nem stimmel. (Anyu soha nem haladt körbe, ezért nem ütközött ki a dolog.) Felmentem a videómegosztóra. Ott aztán rám omlott minden. Ilyen patent, meg olyan, a legkülönbözőbb kezdések, megoldások. Megtanultam hát a csavart fordítottat is. Mire ezen a problémán túljutottam, jött az, hogy a pitypang szárai a közbenső szemeket torzították. Nem csináltam elég lazán. Ekkorra már minden önbizalmam elszállt. Pedig már igazán kezdtem elhinni, hogy tudok kötni... Pár héttel később egy nyugalmas vasárnap délután felszívtam magam és elkészítettem a sapkát. 

A fonal jól tűrte a sok bontást. Pont kellően vastag és puha. Ám nem az a vékony, lágy, "szétomlós" fajta, olyan pont nekem való. Viszont fej nélkül nem valami fotogén. Szeretem a biztonságot nyújtó puhán körül ölelő holmikat késő ősztől kora tavaszig.

A pompomot úgy rögzítettem, hogy bevarrtam egy gombot belülre a tetején. A pompomot pedig behúztam és "rágomboltam" belül.

Épp csak a képek maradtak le.

 

Fonal: Rowan alpaca soft dk

Tű: 3,5 és 4 mm

Fonalszükséglet: 47 gramm

Minta: Dandelion hat (Anna Dervout)