Galagonya ruha

Kellett ez a foglalatosság, mint egy falat kenyér, hogy elterelje a figyelmemet egy közelgő vizsgálatról. Pont ennek megfelelő.

 

Nem annyira ismeretlen terep, kivéve az ideiglenes kezdést és a felső rész állandó szaporítása fogyasztása volt számomra érdekes, de logikus. Az utólagos passzé készítéshez se sok dolgom volt eddig, de ennek kapcsán arra jutottam, hogy meg akarom tanulni minél szebben ezt a műveletet. A nyakát kétszer készítettem, elsőre kicsi lett.

A többi megbízhatóan haladós, kellemes időközönként jött egy-egy csavarás. A szoknyarésznél egyszer annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy elfelejtettem csavarni. Lebontottam az érintett hat szemet három sor "mélyen" és "helyben" javítottam. Gondoltam, ha nem jön össze, akkor még mindig kihúzhatom a tűt, és fájdalom, de akkor háromszor százhatvan szemnyi munkámnak oda. Szépen sikerült az attrakció, nem látszik a kókányolás. :)

A fonalat végig szerettem. Hogy mennyire mások vagyunk mi emberek. Nem egy olyan megjegyzést hallottam a színére, hogy túl komor. Számomra nem, pont ellenkezőleg. Igaz, nem nyári, élénk szín, de ez a zöldeskék kiviláglik, feldobja. Szeretem a vöröses árnyalatát is. Nem tudnék egy ilyen ruhadarabot nagyon élénk vagy világos színben elképzelni.

Persze láttam a fazont, láttam, hogy másokon hogy áll. (Már aki nem kiterítve fotózta. - Sokan voltak, akik valamiféle szégyenlősség vagy fotózó partner híján nem tették meg azt, hogy belebújjanak.) De nem gondoltam volna, hogy ennyire nőies darab lesz belőle. Számomra furcsa, hogy szűk, divatos kifejezéssel élve, kívül esik a komfort zónámon... De azért fogom hordani. Mások szerint meleg viselet, én meg igazán nem tudom behatárolni, milyen időben fogom felvenni. Számomra tél egyenlő nadrág, kabát, sapka, csizma stb. Ez alá jár egy rövid vagy hosszú ujjú felső, fehérnemű, de más semmi. Nem tudom, hogy mikor lesz olyan idő, hogy egy reggel azt mondjam, nem fázok már, felveszem. Sejtésem szerint kb. áprilisban.

Négy hét alatt készült el, de az utolsó két hétben alig foglalkoztam vele. A leírás nagyon jó. Kis töprengést okozott a méret kiválasztása, hiszen egy bolt áruválasztéka - a többség - szerint 38-as vagyok, a másik - szerintem mindenben elméretező - áruház szerint 36-os. A 38/40-es méretet választottam, bár először azt gondoltam, hogy mikor voltam én 40-es. Soha. Voltak aggályaim, hogy nagy lesz. Erre rátett egy lapáttal, hogy más ugyanekkora magasság és tizenpár kilóval több súly mellett is ezt a méretet készítette. Szumma-szummárum arra jutottam, hogy korrekt a méretezés, jó helyeken szaporít, egyszerű, de nagyszerű a leírás.

Viszont két csavarási egységgel hosszabbra készítettem. Ízlés kérdése. Nem vagyok túl magas a 160 cm-el, de nem is vagyok hozzászokva a rövid darabokhoz. Ennek az lett az eredménye, hogy éppen elég lett a fonal

Fonal: Rozetti Puzzle 05

Fonalszükséglet: két gombolyag

 Tű: 6 mm

Minta: Emri Szilvia Galagonya ruha (Gombolyag magazin 2017/3.)

A liba lába

Nem is tudom, hogy honnan jött az ötlet. Nézegettem a neten inspirációkat Húsvétra, tavaszra és megragadták a figyelmemet a szárnyasok. Mivel elég használható szabásmintát találtam, ezért úgy gondoltam, hogy ez gyorsan és fájdalommentesen fog menni. 

Aztán a szabásmintán mégis alakítottam saját elképzeléseim alapján. Hosszabb lett a nyaka, kerek az alja, hogy megüljön (kb. mint a sapka tetején lévő ív), sokkal rövidebb a lábszára, kisebb a lába, mely úszóhártyát kapott, a lábszárának tetejére meg tettem a fehér anyagból, extraként a csőrét külön varrtam fel, melynek az eredetitől eltérő íve van és kapott faroktollat is. Hiányzik az arcpír és oldalt vannak a szemei. Amihez nem nyúltam hozzá az egyedül a szárnya volt. Egy liba összesen tizennyolc darab anyagból készült. Golyós töltetet és az aljára műanyag granulátumot kapott, hogy ne essen nehezére az ülés.

Mindig szégyenlősen rakom be az újrahasznosítás címkét, mert többnyire egy használt anyagból varrok valami újat. Az esetemben többnyire nem arról van szó, hogy feltalálok valami egészen más hasznosítását az anyagnak. Itt is ez történt, de ha ez a fehér anyag mesélni tudna, nagyokat nyögne. Anélkül, hogy a konkrétumokat elárulnám, a telet kint, szabad ég alatt töltötte. Megtetszett a mintázata, a fogása és jött velem, liba akart lenni.

Használtam varrógépet, de az apró kis anyagrészeket kézzel öltögettem egymásba. Már elég hamar eldőlt, hogy ezek öltözetet nem fognak kapni. Valahogy soha nem arra vezet a kezem, hogy egy állatnak ruhát adjak. Kaptak egy-egy szalagot és kész.

A készítés alatt sokszor eszembe jutott a Vukban az a jelenet, amikor előkerül a két részeg liba és a Simabőrű megbízza Vahúrt és Fickót az őrzésükkel. Ők pedig szemmel tartják a libák lábát...

Ötlet szabásminta: Innen

Nem tudom, hogy más mit szokott érezni, amikor kész egy-egy mű. Ezekbe csak úgy belekezdtem. Nem készült rohamtempóban, nem is tudtam előre minden lépését. Nem is a kedvenc állatom, de megfogott az anyag és már az elejétől kezdve beleláttam az állatkát, amely nem gondoltam volna, hogy ilyen - szerénytelenül kimondom, mert nem voltak elvárásaim, csak akartam valami nem szokványos tavaszit - jól sikerül. Szóval olyan boldogságféle szállta meg a lelkemet a végén.