Új fazon

A héten tudatosult bennem, hogy ez az állapot sokáig fog tartani. Így még most az elején le akarom tudni a maszk készítést. 

Ez a harmadik fazon amit kipróbáltam:

A videó, ami alapján készült: íme. A jó hír az, hogy ez az eddigi leggyorsabban elkészíthető fazon.

Gumi híján megkötősek és egy a gumi utolsó métereiből.

Felszabdaltam azt az anyagot, amiből a múltkor készítettem a maszkot. Erre jó. Ők már csak arra várnak, hogy kapjak gumit.

Borzasztó lehangoló ez az egész. Igyekszem megnyugtatóbb vizekre evezni. Mert az nem állapot, hogy még a szabadidőmben sem tudok szabadulni még a gondolattól sem. Félbehagytam emiatt a műben lévő kötésemet. Remélem előbb-utóbb jövök azzal is.

Tegnap esti fabrikálás

Izgatott ez a szájmaszk dolog. Előtúrtam egy vastagabb (de nem túl vastag) vásznat és annak két rétegéből terveztem. A három réteg sok lett volna és az se fért volna bele, hogy oldalt visszahajtsam és gumit húzzak bele. Azt már nem bírta volna a gép. Kizárólag otthoni anyagokból gazdálkodtam.

Kőbányai. Világos? Jobb lett volna valami világosabb dobozút választani, mert átsejlik. Csíkokat vágtam belőle és azokat félbehajtottam, hogy dupla rétegű legyen. Ez került az orrhoz. 

Eléggé későn készült, amikor már a türelem fogytán, de még a lelkesedés miatt kitart az ember. Hagyományos fazon. Jobb, mint ahogy számítottam rá. Komfortosabb viselet minden téren; sokat dob rajta az orrmerevítés és megkötni se olyan rossz, mint gondoltam (a fülemen támasztom ki ezt is), az anyag pedig bőrbarát. Ez aztán kifőzhető, fehéríthető, fertőtleníthető.  Olyan tekintetben hálás, hogy a kockák mankóul szolgálnak a varrásnál.

Így készült:

ui.: Persze, hogy eltévesztettem. A két anyag mérete 17*21 cm. Elnézést!

Szájmaszk

Hirtelen köszöntött ránk a vírusjárvány megannyi kérdéssel, félelemmel, az életünk újraszervezésével, új szokásokkal, mániákus tisztítással, home office-szal, készlethiányokkal.

A patikában hirtelen fogytak el a kesztyűk, szájmaszkok és a kézfertőtlenítők. Mivel nálunk a home office - több dolog miatt is - az otthoni munkavégzés miatt, inkább a kötetlen munkaidőt jelenti, ezért kénytelen vagyok igénybe venni a tömegközlekedést. Napról-napra egyre jobban tartok az egésztől. A gumikesztyű rendelésem úton van, de minden érdekel, amivel csökkenthetem a fertőzés esélyét.

Hallottam már mindenről. Nálunk az a propaganda megy, hogy ne (!) hordjunk maszkot, csak ha betegek vagyunk. (De kérdem én; vajon honnan tudnánk, hogy már a lappangási időben vagyunk-e.) Láttam tévében olyat is, amely kifejezetten ajánlja. Nyilván nincs teljes védettség, de én inkább hiszek abban, hogy jó hiszen megvan az, hogy mi mennyire véd és a sima textil is biztosít valamennyi védelmet. Azon kívül ritkábban nyúlunk az arcunkhoz. Ami lényeges: megnyugtat! Nem mindegy, hogy milyen lelkiállapotban csináljuk végig ezt az egészet.

Nem volt kérdés, hogy varrok, de a hét eleji dili után most tudtam nekifogni. Hiánycikk a gumi. Azután csak előkerült alkalmas darab. Egyik megvett, de nem használt hajgumi.

Belefáradtam az elkészítésükbe. Összesen kilenc darab készült egyszerre.

Remélem a legjobbakat! Mindenkinek kívánok jó egészséget!

Kaviár tunika

A bűvös szó: contiguous. Szerintem nincs is magyar megfelelője. Nagyjából azt a technikát takarja, amivel felülről egyben kötünk nem raglán ujjú felsőt, csupán szaporításokkal, fogyasztásokkal oldjuk meg az ujjai kialakítását.

 

Azért foglalkoztat és azért említettem meg amikor az idei terveimről írtam, mert ha valaki nekem szögezné azt, hogy kössek felsőt hagyományos megoldással én csak "tárogatnék" (a két kezemet a törzsemtől kifelé mozdítanám tehetetlenségemet szemléltetve). Nyilván egy adag tanácstalanság után produkálnék valamit, de az az igazság, hogy szabásban is ez egy sötét terület számomra. Milyen ívének kell lenni, hogyan illik össze az ujja a törzzsel... Így ez a fajta kötés nagyon kecsegtető volt számomra. A macera megúszását láttam benne és hab a tortán, hogy összevarrni se kell.

Már egy ideje nézegettem ezzel kapcsolatos képeket és elsőként egy viszonylag egyszerű (sok simát tartalmazó) kötést választottam. A ruha egy japán tervező mintája.  Még ez is hozzáadott a megoldás misztikumához. Másik földrész, más kultúra. Mégis összetart a kézimunka szeretete. Én tunikaként készítettem el. A ruhát nem tudnám kihasználni és egyből a tunikát láttam meg benne.

Valakitől azt olvastam a neten, hogy azért szeret felülről kötni, mert hamar kiderül, hogy jó-e a méret. Mihez képest hamar... Persze, ha eljutunk a hónaljáig és jó mindenütt, akkor onnantól már csak kötni kell, gondolkozni nem. Addig azonban sok próba, méricskélés, logikázás van. Számomra elég nehéz a jó méret megítélése amikor a tűn már ott van az eleje, háta és a két ujjkezdemény. Mindig külön kell szedni, hogy jól lássam, fel tudjam próbálni. Ez nem tántorított el a célomtól (mint mondottam nem tudnék hagyományos úton kötni). Tetszik, hogy szaporítással, fogyasztással lehet méretet alakítani, eltérő küllemet, sőt, a szaporításoknál olyan kis szolídan állnak a szemek, mint ha külön díszítést adnának a felsőnek.

Szerencsére könnyen átlátom, hogy mi az adott szaporításnak, fogyasztásnak a célja. A kivitelezés már más téma. Lényegében egy dolgot módosítottam a küllemén; az ujja szabását, formázását. Nem szaporítottam olyan hirtelen, kijjebb tettem a válla vonalát és a csuklónál is csökkentettem a buggyosságát. Nekem nem egy szem képezi a válla vonalát. Nem tudtam szépen kivitelezni az eredeti leírást a váll vonalában. (A keresztszálból történő, ráadásul mind két oldalára történő szaporítás annak az egy szemnek a nagyságából elvett. Csúnya volt. Próbáltam trükkökkel áthidalni ezt - találtam videót, amiben különböző ráhajtásokkal orvosolta ezt - de az meg túl soknak bizonyult.) Helyette három szemmel dolgoztam. Nem érzem a legszebbnek azt a részt. Így utólag még több szem, jobb lett volna.

Több más elkészítőjéhez hasonlóan én is egészen a mell aljáig kötöttem a csipkés blokkot. Szerintem szebb így és a fazonjához illően ott erősít ahol kell.

A többi változtatás talán nem is olyan lényeges, inkább a fonal adottságaiból adódik. Vékonyabb fonalra írták a mintát, de érdekes módon a kötéspróbánk majdnem egyforma és ami még érdekesebb; én ejtettem egyes részeknél több sort. Egyébként nem egészen értem a Himalaya Everydaynak a besorolását. Nem egy vékony fonal, de azért nem érzem "aran"-nak. Meglepő, hogy milyen kevés kellett belőle. Egyrészt költségtakarékos, másrészt jó, hogy nem nehéz és mehet a többivel együtt a mosógépbe.

A mintaleírás pár oldalas, nem terjengzős. Tetszett benne, hogy kis rajzokkal szemlélteti, hogy épp mi következik, illetve az elvégzett munkát nevesíti és kis pipával jelzi, hogy kész. Mint ha ezzel is biztatna.

Az ujja már unalmas volt. Nem is haladtam olyan ütemben. Közben ezért besoroltam más dolgok elkészítését is. A sima szemek egyenletességével se vagyok maradéktalanul megelégedve. Vacakoltam az ujja körben kötésével. Próbáltam a hosszú körkötőtűt,a rövidet és zoknikötőtűket is. Az elsőnél hamar meguntam a húzogatást, a rövid hatvan szemnél már sűrűn toszigálósnak bizonyult és az is kiderült, hogy a zoknikötőtűnél volt a legegyenetlenebb a kötéskép (és nem azért, mert nem változtatgattam, hogy melyik tűn hány szem van). Számomra az is világossá vált, hogy a csupa simát nehezen tűrőm és az egyszínű fonal nem nyeli az egyenetlenséget. Olyan ez, mint a pucér ember, nem takarja semmi. :)

A fonal garantálta a gyors haladást. Élmény volt a kötés. Jó viselet. Az én téli elképzelésemhez igazodik. (Tél = hideg, az ember hosszú ujjúba járkál, ami puha, körül ölel, otthon szeretek takaró alá bújni.) Ezzel szemben a munkahelyem számomra érthetetlen módon valami egészen mást képvisel. Az irodánkban 23-25 fok szokott lenni. Így lehet, hogy várnom kell a viselésével arra az időszakra, amikor már nincs fűtés, de még nincs jó idő.

Fonal: Himalaya Everyday

Tű: 4,5 mm (mell alatti résznél 3 mm)
Fonalszükséglet: 36,4 dkg
Minta: Caviar Dress (Yoko Johnston)

Újabban mindig az van, hogy mikor készítek valamit száraz, napos idő van, mire lefényképezném, zuhog és sötét. Csak úgy próbaképpen felvettem és lefényképeztem. Tudom, "komponálhattam" volna jobban. Úgy néz ki, sötét melltartóval kell majd hordani és természetesen nem otthoni nadrággal. :)

Spatterdash wristwarmers

Egy gyöngyökkel díszített változata tetszett meg. Szokatlan, hogy egy ingyenes minta ilyen részletességű. Legközelebb nem árt az áttanulmányozásával kezdenem. Bár első ránézésre tudtam a "haladási irányokat", így volt elképzelésem az elkészítéséről, de nem gondoltam bele, hogy mennyire munkás.

Kiterítve.

Nem volt kérdés, hogy nekem a legkisebb méretű lesz az ideális. A szükséges fonal vastagságán csodálkoztam és aggódtam egy kicsit, hogy nem lesz-e a kesztyű túl vékony. (Nem lett az, mert kb. felénél duplán van, meg egyébként is nem zimankóban kell hordani.) A színén nem sokat kellett gondolkoznom, viszont sokat vacilláltam, hogy ez a fonal jó lesz-e hozzá. Végül egyik sor született a másik után, a kíváncsiság győzött és folytattam tovább.

A második már lényegesen gyorsabban ment. A kékes szín kötésérnél és a csipkerésznél követtem a leírást, utána letértem a mezsgyéről, mert a praktikum irányába akartam menni. Nem gondolom, hogy van olyan ember, aki minden nap végig fel-, majd legombolja a kesztyűt. Arról nem is beszélve, hogy egyedül ez igen nehéz. Azt éreztem a legjobbnak, hogy ameddig a hüvelyujj miatt szélesedik a kézfej gombos, felette pedig összevarrt, gombbal díszített. Olyan gombokat találtam színben megfelelőnek az itthoni készletből, amelyhez nem elég a leírás szerinti lyuk mérete. (Egyébként is kicsinek tartom fingering fonalból az egyráhajtásnyi gomblyukat.) Innentől borult a minta, és szabadjára engedtem magam. A másik eltérést a kékeszöld (vagy zöldeskék?) rész pördülése okozta. Ezért több lusta sorral kötöttem körbe, amit kissé fogyasztottam is.

Félbe kellett hagynom a karácsonyi előkészületek miatt. Addigra az egyik elkészült, de a párja nem. Pedig milyen szépen elterveztem, hogy őszi faleveles háttérrel is fotózom és végre lesz egy profi fényképem. A jegyzetelésben igen rossz vagyok. Oda-oda írok pár számot, megjegyzést, amit akkor tudom mire vonatkozik. Pár hónap elteltével azonban csak pislogtam, hogy mi lehet az a rejtjelezés. Amúgy se lett első nekifutásra a körbekötés szép, így azt az első sorig lebontottam és újra készítettem. Közben előjöttek dolgok, de tanulság, hogy nem szabad ennyire mélyre tenni... (Van még egy felsőm is két évvel ezelőttről...)

Annyit változtatnék mindössze rajta, ha újból kezdeném, hogy a gombsort pár szemmel jobban lejjebb tenném.

Most nagy az extázis és a gyönyörködés. Nagy a szerelem most a fonal irányába. Mind a színe, mind a tapintása nyerő. Egyik tiszta gyapjú, a másikban van kevés műszál is.

Fonal: Kicsi Kató - Párisban járt és Aquamarine (fingering)
Tű: 2,25 mm
Anyagszükséglet: 51 gramm
Minta: Spatterdash wristwarmers (Dagmar Mora)