A lepke ujjú ruha

A lepke ujjat - amit hivatalosan nem is tudom, hogy egyáltalán így nevezik-e - tiszta nagy betűvel kellett volna írni. Történt ugyanis, hogy egyik reggel békés biciklizgetésemben egy parkon át sétáló ruhára lettem figyelmes. Oldalt lekerekített, v-nyakú, elől gombos, derékban húzott, lepke ujjas. Csak úgy libegett a könnyű kis ruha a tulajdonosával át a parkon. Kell nekem egy ilyen! Nem voltam rest, még aznap betértem a város egyik méteráru üzletébe. (Három van összesen.) Eredetileg flokon volt a cél, de abban vagy nagyon harsány mintásak voltak vagy pöttyösek. Már-már megalkudtam volna az egyik pöttyössel, míg nem az eladó lány - akivel közben le is tegeződtem - mutatott mást. Azt mondta, hogy nehézselyem, de szerintem ez nem az. A lényeg, hogy eddig is kerültem ezeket a nehezen varrható anyagokat, ezután is fogom.

Ennek a mintája fogott meg. Könnyű libegős. Boldogan vittem haza. Otthon már megtudtam, hogy ezt is kerülnöm kellett volna.

Az ujja (szabásmintájához segítség az oldalsávon)

Jött az ádáz küzdelem az aljával. Nagy nehezen, de még milyen energiabefektetéssel, sikerült felhajtanom. A gomboláspánttal is megküzdöttem. Közben már lélekben letettem a lepke ujjról. Jó lesz nekem egy sima, masnival záródó is! De az sem egyszerűbb. Aztán olvastam neten, tájékozódtam.

Sok-sok pihenőt közbe iktattam. Kísérleteztem, keresgéltem. A gondot az okozta, hogy az anyag kissé csúszós, önmagát kirúgja és vékony.
Próbáltam:
- papírral varrni (szuper is lett, de még azt se viselte, hogy letépjem róla a papírt),
- állítottam felül és alul is a szálfeszességet (nem vitt előrébb),
- kergettem 60-as tűt a városban, de csak a net szerint létezik elméletben vagy ki tudja, nincs igény rá,
- próbáltam előbb cikk-cakkozni és csak egyszeresen visszahajtani,
- ami végül a megoldásom lett az az, hogy elővettem a 2 mm szélesen felhajtó talpat, kis öltésszélességet adtam meg neki és azzal hajtottam fel a nyakánál és az ujjánál.

Nem lett tökéletes, de így is több energiát fektettem bele, mint amit megérdemelt. :) A derekának gumírozása ehhez képest gyerekjáték volt. Bejelöltem, hogy hol szeretném. Direkt a valós derék alatt, hogy a végeredménynél buggyanjon egy kicsit. Valamint direkt csak annyira szorosan gumíroztam be, hogy hozzáálljon a derekamhoz, ne pedig ráfeszüljön, szorítson. (Cserébe szabhattam volna hosszabbra, ha előre gondolkozok, mivel a "buggyanás" elvesz a hosszából.)

Ennyi! Még egy-két hónapig hordhatom, aztán csak jövőre. Azt hiszem, biztosabb, nyugodtabb vizekre evezek. Most már tudom, hogy milyen anyagot akarok elkerülni a jövőben. :)

Nem is figyeltem szabáskor, hogy hova esik nagy virágos minta. Már kiszabás után láttam, hogy előre pont az került. Még most se tudom, hogy így szabnám-e újból. Aztán az elképzelés az volt, hogy oda is az anyag csíkos részéből szabok anyagot a gomboláspántnak. A csík folytonossága majdnem összejött. Azt gondolom, ha nem erről az anyagról lett volna szó, tizedmilliméterre stimmelt volna.

Tegnap megvolt a debütálása is. Végre volt olyan meleg reggeltől estig, hogy hordható volt. Miközben reggel bicikliztem csak úgy libegtek az ujjai, meg napközben is, ha fújt a szél. Nem gyűrődős. Nyilván negyven fokban nem lenne ideális... de mi az amit akkor elvisel könnyedén az ember?

Lázadás - falióra steampunk elemekkel

Néha kell valami lázadó, szabálytalan, színben és formában meglepő, merész, amit csak úgy "össze lehet csapni". Ez igazi pamacsolás volt. Vettem kőhatású pasztákat és csak kentem, kentem. Amikor összeolvad a két szín - világos sárga, terrakotta - az nem tetszett igazán, amikor a sárgára rákerült és élesen elkülönült a tégla, az igen. Hogy mennyire kőhatású? Végső soron az. Én még le se csiszoltam, még egyenletes se legyen a felszíne.

A stencil már megvolt. A türkizes színt nem tudtam mellőzni. Egyébként se legyen olyan egyhangú. Került még gyűrt papír, amit előbb meggyűrtem és több rétegben ráragasztottam. Fekete, barna bordó festék is előkerült, valamint bronz és vörös réz antik paszta. A fogaskereket egyesével felragasztottam. Közben méricskéltem, nehogy elvessze a funkcióját az óra, elférjenek a mutatók. (Már láttam olyan házilag készített órát, ahol akadtak a mutatók.) A számokról hamar letettem, hiszen a színek, minták voltak a mérvadóak, nem akartam ezt összezavarni holmi arab jelzéssel.

Világosság és sötétség, kétség és remény, jó és rossz találkozása ez.

Titokzokni

A maradék fonal hatékony felhasználása adta az ötletet. Kíváncsi voltam a technikára és hasznos dolgot akartam. Talán nem vagyok egyedül. Emlékszem, hogy régen mit értettek titok zokni alatt; egy cipőből teljes bizonyossággal kivillanó, rövid szárú zokni. Minden volt csak nem titok. Én pár éve figyeltem fel arra a fajtára, ami tényleg szimpatikus formájában. Az egyik áruházban találtam is javarészben pamut alapút. Viszont egészen más egy saját készítette. (Még ha színében nem is stimmel a cipőimhez.)

Eredetileg még a pulóver előtt kezdtem el készíteni, hogy egy kicsit gyakoroljam a fogyasztást és egyéb fortélyokat. Ebben is felhasználásra került az előző bejegyzésben szereplő videó a patent perem kialakításakor, illetve a kitchener stitch (katt videó).

Az orr felől kell kezdeni, haladni majdnem a sarokig, ott felszedni azokat a szemeket amelyek hátul lesznek és utána mindkét részről a sarok felé haladni. Na ott kell a kitchener stitch tudománya, aztán jöhet a patent és kész. Felhívnám a figyelmet a patent lábfej felőli részén a két oldal felőli fogyasztásra, hogy milyen szépen folytatódik - fogyasztva a láb oldalán lévő patentból - az ujjak felől indult patent. (Ezt értette vajon valaki? Körülményesebb leírni, mint gondoltam volna.)

Olyat többet sose csinálok, hogy ha valami párban van (jobb, bal), hogy csak az egyik darabot készítem el és félreteszem. A másodiknál (na, akkor jött a pulcsi elkészítése), már nagyon értelmezni se tudtam, hogy mi van leírva a kis papíromon. Meg mint ha az angol kötő-fordító tudomásom is odaveszett volna. Néha csak értetlenül néztem a papírra, hogy "Mi van?" Arról nem is beszélve, hogy az eredeti minta változtatását, szemszámokat se írtam le. Úgy számolgattam utólag a már kész darabon.

  

Sarok fogyasztás, kitchener stitch (nem látszik, hol van összedolgozva a két rész)
és két kép "madártávlatból"

Fonal: Phil Otello, Berlingot

Tű: 3 mm

Minta: Skimmer Socks (Sheila Toy Stromberg)

Csipkés ujjú pulóver

Már nagyon vártam, hogy megmutathassam. Tiszta "Magas Déva vára" volt némely pillanatában. Bontottam, kötöttem, bontottam, kötöttem... csoda, hogy elkészült.

Naivan indult. Nem szeretek bontani, szeretem, ha zökkenőmentesen megy az egész. Pár nap alatt eljutottam a hónaljig. (Felülről egyben kötött.) Hátul körbe libegett az első változat. Számolgatás következett pontos tervekkel, szemszámmal, majd pár nap pihenés után újból kezdtem... A törzs kötése békés napokkal járt. Majd az ujján olyan gyorsan jöttek egymás után a sorok, hogy néha azt se tudtam, hol tartok. Bontás. A második ujjánál már egész begyakoroltam mindent.

Ez a pulóver már nagyon régóta tetszett. A fonalválasztás nem volt kétséges, azt választottam, amiből már láttam több hasonlót. Először sárgára gondoltam, aztán megláttam ez a fonalat a sok határozott; kék, rózsaszín mellett megbújt ez az érdekes seszínű. Míg az előbbiek hordása jobban korlátozott, nem lehet akármihez felvenni, ez különleges és sötét kék, barna, drapp, mustár, rozsda, bordó színekkel is jól mutat. Maradtam a gyártó által javasolt 3,5 mm-nél. A patentokat kötöttem 3 mm-es tűvel.

Az eredeti mintán annyit változtattam, hogy hátul a szaporítások számát csökkentettem. A gyárilag megadott kötéspróbát "se hoztam".

A második variációt június 7-től 29-ig készítettem. Annyit csináltam egy nap, amennyi jólesett sűrű felállások, egyéb programok beiktatása közepette. Viszont legalább kihasználtam, hogy nyugodtan, minden nap áldozhattam rá értékelhető mennyiségű időt.

Minden tiszteletem azoké, akik egy felsőt kötik a másik után, ráadásul sokan szupergyors sebességgel. Nagyon haladatlannak éreztem a többi hobbihoz képest.

Elölről

Hátulról

 A raglán, a csipke ujj és a sima megoldása

A hiányzó oldalvarrás

A patentek leláncolásánál először sima leláncolást csináltam, amely nem olyan szép ruganyos, harmonikás, mint a sima-fordított váltakozása, ezáltal bármennyire igyekeztem kicsit hullámos lett. Kipróbáltam az egy sima, egy fordított leláncolást is, de azt se éreztem szimpatikusnak, szépnek. Végül ez alapján a videó alapján tű segítségével készítettem. Nehéz megörökíteni, ennél az elején és hátulján a simák V alakot öltenek és az "élében" ez látszik a munkának. Nagyon tetszetős!

Apró részletek: a csipke minta, sima és a patent széle, ujja patent és csipke, hónalj
(a jobb felső sarokban található kép tükrözi leginkább az igazi színét)

Munka közben. Előkerültek a szép színes zoknikötőtűk

Fonal: Himalaya Mercan Sport 14-es szín (3 gombolyag)

Tű: 3 mm és 3,5 mm

Minta: Innen

Virágdíszek

Az alapötlet a Praktika magazin áprilisi számában volt. (Én még sose vettem, de kaptam akkor ajándékba. Nagy' ritkán kerül sor ilyesmire. Most megakartam belőle valamit csinálni, legyen már értelme, hogy ilyesmit kapok.) Ott virágjelölőket csináltak, de én nem látom annak létjogosultságát, hiszen mindenki tudja, hogy milyen a "nárcisz".

Inkább díszeket készítettem ugyanezzel a technikával. A levegőre száradó gyurmám szavatossága már szerintem régen lejárt, időszerű volt felhasználni. (Még mindig maradt belőle.) Süti szaggató, száradás kb. egy nap, festés, lakk. A Kikben vettem fanyársat. (50 db 290 Ft, a maradék eredeti rendeltetésére használható.) Hosszabb is, masszívabb anyagból van, farigcsálni se kell, mint a spatulát, mert eleve hegyes és még a végén is van egy lapos rész, ahova a figurát fel lehet ragasztani.

Nem sikerültek valami hű, de feltűnőre. Igaz, a béka zöld, a sündisznó barna, még akkor is, ha a fejem tetejére állok...

A selyemfényű lakk sokat segített rajtuk. Szerintem a legjobb lakktípus. Se fényes nem lesz tőle, se olyan se, mint amit nem kezeltek le. Olyan természetes.

Az én személyes kedvencem az a csiga, amelyiknek csináltam térbeli csigaházat. :)

Hideg nyalat avagy jeges finomságok

Bár nem tartozik a blog profiljába a konyhai ügyeskedés, de ennek nem tudtam ellenállni. Tele a hűtő ilyen finomságokkal. A jégkrém forma árát sokalltam, hiszen csak idényben használnám. (A Kikben 500 Ft három darab.) Kis műanyag pohárba pakoltam a szeder pépet melyet édesítettem és kevertem bele görög joghurtot is. Aztán jött a görög joghurtos réteg, ebbe gyümölcsöket nyomkodtam. Azt gondoltam, hogy a fapálcika nem fog ilyen szépen megállni benne, de nem volt gond vele. A fagyása után meleg folyóvíz alá tartottam és ki is jött a formából.

Zabpelyhes kekszet kevés vajjal összedolgoztam, tejszínréteg jött rá és gyümölcsök; sárgadinnye, fekete szeder, ribizli, josta.

Tényleg van benne minden földi jó, finomság. :) Nincs benne térfogatnövelő, lassabban olvad, mint a normál jégkrém, de a pálcikás a görög joghurttól igazán finom és a fanyarsága üdítő.