Karácsonyi gyurma

Mivel a horgolt gömböket is licitre bocsátottam, ezért hiába dolgoztam előre, hogy majd legyen ajándék a kolléganőknek.

Tavaly nem voltam megelégedve a forró csoki alappal és arra kellett rájönnöm, hogy az sem olcsó(bb, mint ha magam készítenék valamit. A forró csoki hozzávalók összeöntögetése nem volt elég kreatív.). Elfogult vagyok és többre becsülöm azokat a dolgokat, amiket magunk készítünk, hiszen abban van lelkesedés, akarat, elmélyülés, másikra gondolás. Évek óta halmozok fel ezt-azt, ami számos dologra lehet használni. Mi értelme lenne, ha nem használom ki/fel és vásárolok valamit? Ezek az apróságok így is úgy is hasonló sorsra jutnak. Maximum évente egyszer kerülnek elő, fel a fára.

Továbbra sincs kedvem, türelmem nagyobb lélegzetvételnyi dologra, viszont a kreativitás vonz. Így gyorsan pótoltam a gömböket. (Nem tudom nyár közepén miért vagyok a karácsonyra ráállva.)

Tényleg nagyon gyorsan lehet gyurmából karácsonyfadíszt készíteni. Amikor évekkel ezelőtt azt láttam, hogy tésztába, gyurmába terítő lenyomatot készítenek, balgaságnak tartottam és sajnáltam a terítőt. Valójában tényleg egyszerűen ad szép lenyomatot és a terítőt maximum ki kell öblíteni. Én szalagot használtam hozzá. Kiszúróformákat, szívószálat a lyukasztáshoz, egy kiszuperált ecset fémrészét, hogy a lovacska ne legyen tömör is ki legyen emelve hintaló mivolta. Selyemfényű lakkot, színes akrilfestéket, waxot, pigment- és csillámport.

Az akril színeit saját magam kevertem ki. A kör sárgás-aranyos, a csillag és a hópehely sötét púder, a lovacska fején lilás, farka felé haladva sárgás. Ezeket igyekeztem hangsúlyozni pigmentporral, csillámporral. Az én kedvencem a hintaló.

Azt olvastam, hogy ha először lelakkozzuk, utána festjük és ismét lakkozzuk, akkor kerámiahatást érünk el. Fehérrel nem festettem, így van ahol két réteg lakk van. Nem teljesen kerámiás a hatás. Még gyakorolni kell a nyújtást és a festésben is nagyon óvatos, konzervatív voltam. Fehér és púder színű szalagokat, zsinórt kaptak.

Becsületbeli ügy

Az ismerősöm hozott egy csomag fonalat. A fehér csillogósat egyértelműen kérte fülbevalónak és szerényen megjegyezte, hogy még a rózsaszínből jó lenne.

Bár már kezdtem unni a golyókat, ez nem olyan nehezen teljesíthető kérés. Ha nagyobb feladat lenne, többet gondolkoztam volna rajta, idő lett volna mire nekiveselkedek, de így, amikor találtam magamban egy kis kedvet, megcsináltam. Nem esett annyira nehezemre megcsinálni, annak ellenére, hogy a monotóniát rosszul tűröm és Krisztina mindig rendes, kedves velem. Ha sokáig halogattam volna, "nyomott" volna.

Ez a fonal nagyon puha akril és engem a sodrása a subázáshoz használt fonalat idézi. Meg kell hogy mondjam, ez jobban tetszik, mint a fehér, pedig én abszolút nem vagyok rózsaszín párti. Jól megtömtem, hogy véletlenül se legyen megereszkedett hatású. Az a "jól" azt jelenti, hogy pici tömőanyagot használtam hozzá. :)

Ez a videón található legkisebb méretű gömb. Valamennyi méretet kipróbáltam. Lehet síkban is horgolni, sőt láttam belőle szívet is. Kacérkodtam a gondolattal, hogy zsinórfonalból horgolok magamnak táskát. Két napig tartotta is magát a gondolat, de azután lebeszéltem magam, hiszen van elég táskám. Talán majd egyszer.

Ha jól számolom, tizenkét bogyót készítettem ezzel a mintával. Az első képről volt ami véletlenül lemaradt. :)

Fonal: YarnArt Etamin

Tű: 1,75 mm

Minta: kettővel ezelőtti videó legkisebb gömbje

Nem lehet nem észrevenni, hogy a blogvilág már nem annyira népszerű. Sokunk fejében megfordult már, hogy minek és kinek írogatunk egyáltalán. Nekem még az is, hogy igénybe veszem erre a célra a közösségi oldalt. Amitől több dolog is visszatart. Itt egy meghatározott közössége van mindennek, ha ott nyilvánosan közzéteszem, akkor majd jönnek a megjegyzések hogy "neked mire nincs időd" (mindenkinek amire akarja), persze létre lehet hozni személyes oldalt is, de ami a felépítésében nem tetszik az az, hogy "elnyelődnek" a bejegyzések. Nincs olyan jó kis rendszere, mint a blognak a címkék. Persze aki már haladó szinten használja a facet, az tud keresni, már ha eszébe jutnak a kulcsszavak.

Van ez az előző posztban említett gyűjtés a fiúnak, ami több dologra döbbentett rá. Szélesebb rálátást kaptam arról, hogy a ma embere mire vevő. A kézimunka nem tartozik közéjük. A leghamarabb gazdára talált dolgok és ahol valóban beindult egy egészséges versengés: házi sütemények és az élmények, például terepjáróval egy éjszaka vagy oldalkocsis motoron történő "öreghölgyes" utazás.

A felajánlások szépen érkeznek. A gond az, hogy természetesen a régebbiek lejjebb kerülnek, a lejárathoz közeliek pedig egészen le. Így aki nem tudja követni pár óránként, annak elveszik információ. Azután mikor tisztázódik ki is a nyertes, a lejártak(!) kerülnek felülre és a lejárathoz közeliek - ha nincs új bejegyzés - akkor még lejjebb. Ez mondjuk ha még blogot vennének igénybe, nem fordulhatna elő, mert címkézni lehetne témakörönként és lejáratonként. Nem akarok okoskodni, sem reformálni a dolgot, de örültem a felfedezésemnek, hogy nem mindig az új a jó/jobb és igenis van létjogosultsága a blognak.

Jótékonysági felajánlás

A városka ahol dolgozok, gyakorlatilag második otthonom. Szerintem több embert ismerek ott, mint a lakhelyemen. Néha már én magyarázom el másnak, hogy "tudod az xy lánya, fia, szomszédja stb". Összetartó kis közösség, ahol a nem tősgyökeres mindig "gyüttmönt" marad.

Van egy kamaszfiú a településen, akiről kiderült, hogy súlyos beteg. Neki indult jótékonysági licit. A vállalkozó szelleműek felajánlanak tárgyakat, szolgáltatásokat és aki szeretné megvásárolhatja. A pénz pedig a családé lesz. A legkülönbözőbb felajánlások születtek; étel, masszázs, könyvek, karkötők. Ami nekem legjobban tetszettek: "sütök vasárnapra két tálca bögrés meggyés sütit" vagy "egy hétvégi napra ház körüli munkát vállalok", amikor a semmiből teremtettek értéket.

Mivel tudtam időt szakítani, ezért kézműves dologban gondolkoztam... bár nem tudom, hogy másnak ez mekkora szó, mennyire megbecsült. Próbáltam kedvelt dolgot választani, olyat ami gyorsan megvalósítható. Így esett a választásom az unikornisra.

Egy fehér alapszínű egyed tetszett meg. Nekem is volt hasonló fonalam és hozzá illő vastagságút is gyorsan találtam. A sörény, farok pedig nem kérdés, hogy minél színesebb annál jobb. Talán a fehér nem a legszerencsésebb, de ha őszinték akarunk lenni, a többi is pont ugyanannyira koszolódik, csak kevésbé látszik rajta. Legfeljebb anya sűrűbben fogja kimosni.

Félúton kicsit csalódott voltam. Talán mégse ezt kellett volna választani. Vékonyabb fonalhoz vagyok szokva és nem tetszett. Amikor elkezdtem díszíteni, életre kelt és egyre jobban tetszett. Tudom, hogy csicsából nem lehet elég. Ez voltaképpen egy kitartási játék. Nem szabad túl hamar kijelenteni, hogy "jóvanazúgy".

Mivel a fehér így önmagában elég bufli arcot kölcsönzött, megtörtem két orrlyukkal, szerintem jót tett neki. A füleit is kisebbre vettem, a szarvát pedig hegyesebbre. Sörényből többet tettem, mint a javaslat. A végére egészen megbarátkoztam a kis figurával. Szebb, mint a képeken.

Egész végig attól tartottam, hogy a nyakamon marad. (Mikor ezeket a sorokat írom, megérkezett az első felajánlás.) A többi tárgyra való licitálás közepette is érezhető volt, hogy akik barátok, kolléganők azok előszeretettel licitálnak a másik által felajánlott dologra. Nem igazán értem miért, ez a tény miért hozza meg jobban egy adott termékhez a licitáló kedvet, hiszen az egész nem arról szól. (Volt ahol egy licitáló volt és kétszer is felüllicitálta a saját ajánlatát.) Pont ezért félve tettem fel. Bár sok embert ismerek, de mégse tartozok közéjük, csak segíteni akarok. A végeredmény majd vasárnap derül ki.

Minta: The Friendly Unicorn (Kali Dahle)

Fonal: YarnArt Shetland (fehér)

Himalaya Everyday New Tweed (mustár)

Gilice a Barkától (színesek)

Tű: 3,5 és 4 mm