A városka ahol dolgozok, gyakorlatilag második otthonom. Szerintem több embert ismerek ott, mint a lakhelyemen. Néha már én magyarázom el másnak, hogy "tudod az xy lánya, fia, szomszédja stb". Összetartó kis közösség, ahol a nem tősgyökeres mindig "gyüttmönt" marad.
Van egy kamaszfiú a településen, akiről kiderült, hogy súlyos beteg. Neki indult jótékonysági licit. A vállalkozó szelleműek felajánlanak tárgyakat, szolgáltatásokat és aki szeretné megvásárolhatja. A pénz pedig a családé lesz. A legkülönbözőbb felajánlások születtek; étel, masszázs, könyvek, karkötők. Ami nekem legjobban tetszettek: "sütök vasárnapra két tálca bögrés meggyés sütit" vagy "egy hétvégi napra ház körüli munkát vállalok", amikor a semmiből teremtettek értéket.
Mivel tudtam időt szakítani, ezért kézműves dologban gondolkoztam... bár nem tudom, hogy másnak ez mekkora szó, mennyire megbecsült. Próbáltam kedvelt dolgot választani, olyat ami gyorsan megvalósítható. Így esett a választásom az unikornisra.
Egy fehér alapszínű egyed tetszett meg. Nekem is volt hasonló fonalam és hozzá illő vastagságút is gyorsan találtam. A sörény, farok pedig nem kérdés, hogy minél színesebb annál jobb. Talán a fehér nem a legszerencsésebb, de ha őszinték akarunk lenni, a többi is pont ugyanannyira koszolódik, csak kevésbé látszik rajta. Legfeljebb anya sűrűbben fogja kimosni.
Félúton kicsit csalódott voltam. Talán mégse ezt kellett volna választani. Vékonyabb fonalhoz vagyok szokva és nem tetszett. Amikor elkezdtem díszíteni, életre kelt és egyre jobban tetszett. Tudom, hogy csicsából nem lehet elég. Ez voltaképpen egy kitartási játék. Nem szabad túl hamar kijelenteni, hogy "jóvanazúgy".
Mivel a fehér így önmagában elég bufli arcot kölcsönzött, megtörtem két orrlyukkal, szerintem jót tett neki. A füleit is kisebbre vettem, a szarvát pedig hegyesebbre. Sörényből többet tettem, mint a javaslat. A végére egészen megbarátkoztam a kis figurával. Szebb, mint a képeken.
Egész végig attól tartottam, hogy a nyakamon marad. (Mikor ezeket a sorokat írom, megérkezett az első felajánlás.) A többi tárgyra való licitálás közepette is érezhető volt, hogy akik barátok, kolléganők azok előszeretettel licitálnak a másik által felajánlott dologra. Nem igazán értem miért, ez a tény miért hozza meg jobban egy adott termékhez a licitáló kedvet, hiszen az egész nem arról szól. (Volt ahol egy licitáló volt és kétszer is felüllicitálta a saját ajánlatát.) Pont ezért félve tettem fel. Bár sok embert ismerek, de mégse tartozok közéjük, csak segíteni akarok. A végeredmény majd vasárnap derül ki.
Minta: The Friendly Unicorn (Kali Dahle)
Fonal: YarnArt Shetland (fehér)
Himalaya Everyday New Tweed (mustár)
Gilice a Barkától (színesek)
Tű: 3,5 és 4 mm
Nagyon aranyos ez az kis unikornis..Tervezve van , de hogy mikor készül el, az most még rejtély...Az ilyen felajánlások nagyon nemes és felemelő érzés, én mégis kerülöm...Egyszer volt egy hasonlóban részem, annyiban volt más, hogy közösen küldtük el a csomagot egy ismerőssel, hogy eladják, és a befolyó pénz, valamilyen nemes célra megy, most már nem is emlékszem mi is volt...Hogy mi lett a sorsa a dolgainknak, soha nem hallottunk róla A másik, nagy kérdés mi a felkínált termék.Sokszor csak nézek ki a fejemből...Sok ötletes dolog van...!Szép gesztus .... van valami híred? az unikornisodról? pedig biztos örülne neki valaki..Bevallom, félek a csalódástól is, hogy ép az én kézimunkám, nem nyeri el a tetszést!, hisz ilyenről is olvastam már!
VálaszTörlésKöszönöm! Itt azért annyival másabb a helyzet, hogy köztünk élnek, ezért "valóságos" személynek történik a gyűjtés. Én anyukát ismerem. Biztos vagyok abban, hogy hallani fogunk még róluk, a sorsukról.
VálaszTörlésIgen, nagy kérdés az, hogy mi a felajánlott tárgy. Szívem szerint mást készítettem volna, de úgy éreztem, hogy ez közkedveltebb figura. Sok lájkot kaptam, viszont csak ketten licitáltak. A kezdő licitet is nekem kellett megadni, mint ahogy a lejárat pontos időpontját is. (Ajánlás szerint maximum három nap áll rendelkezésre, és ez reális is, mert a későbbiekben "elnyeli" a rendszer.) A kezdő licit összege is nagy kérdőjel. Hiszen annál jobb, minél több pénz folyik be, de ha magas a kezdőérték, esetleg még az se vásárol, aki egyébként megtenné. Végül én anyagár + még egy kis összegben határoztam meg, pontosan 2500 Ft-ban. A végső ár 5000 Ft lett. A vevő a licit lezárta után közvetlenül kifizette és egyeztettünk az átvételről. Ő fog jönni érte, holnaptól várható. Jó hogy van személyes kontakt. A jóérzés mellé, hogy én a munkámmal segíthettem, nekem nem mindegy, hogy a vevő mennyire örül. (Hiszen valljuk be, szeretjük, ha másnak is tetszik a munkánk.) Ahogy néztem unikornis-mániás felnőtt. Több nő családtagja van, a legkülönbözőbb korosztályban. Úgy tűnik, hogy jó helyre kerül.
Én is licitáltam egy szintén kézimunkára. Vártam a mai napot, mert végre hozták. Én nagyon örültem neki. Már a helyére is került a kép.
Ami a gyűjtést illeti: szerintem jó az alapelgondolás, rengeteg meló ez az adminisztrátornak (például ellenőrizni, hogy a kiírásokban minden benne van-e). A legkülönbözőbb felajánlások érkeznek, a kecskétől a kályhacsempéig, a közösségi naptól a könyvig. Egyelőre a család németországi kórházzal egyeztet. Nem tudni még hogy mennyi összegre van szükségük. Gondolom a gyűjtés azért indult be gyorsan, hogy ha égetővé válik a helyzet, akkor már sínen legyen a dolog. Olyan szempontból mégis átgondolatlan, hogy először még próbálták "hazai berkekben" tartani (nem volt megosztható a közösségi oldalon a gyűjtés), de nyilvánvalóan ez az hat-hétezres közösség aprópénzt tud összegyűjteni. Kezdi kinőni a helyi kereteket az ügy, már cikkeznek róla, már "idegenek" is vannak a csoportban. Hétvégén jött elő az a probléma, hogy az adminisztrátor hétköznap nem tudja jóváhagyni a felajánlásokat, hiszen dolgozik. Kell másik fő, aki jobban ráér.
Amellett pedig le a kalappal előttük, mert közösségformáló ereje is van. A közös cél összetartásra tanít. Lesz például több közösségi nap. Van aki vett jegyet, de felajánlotta másnak, aki nem tudná megvenni.