Biscornu

Rám szakadt pár nap kötelező szabadság. Nem igazán találtam a helyem néhány húzós munkahelyi nap után. Nem is volt kedvem még csak kézimunkához se. Aztán végül győzött a kíváncsiság és elővettem egy január első napjaiban csodált mintát és egy használt, turkálós (kifejtett terítő) alapot.
 

Nem is tudom mit mondjak. Amikor nem számoltam el, haladt és élveztem, amikor rájöttem, hogy elszámoltam, nem örültem. Összességében úgy érzem, hogy nem lesz a kedvencem a technika. (Nem véletlen, hogy eddig se nagyon próbálgattam. Egyszer hímeztem meggymag párnához meggyeket, de elámultam, hogy mennyi időbe telt. Ráadásul utána fel sem használtam. Nem győzöm csodálkozni, hogy aprószemű alapokra mások milyen csodákat csinálnak. Hogyan látják azt egyáltalán? Nekem még egy-két egyszerűbb, varrással kombinált darab tetszik. Talán karácsonyra azokból csinálok, de egyébként gyorsan be fogom fejezni ezt a "pályafutást".)

Visszakanyarodva: ódzkodtam rátenni gyöngyöt, hiszen hogy is illik az egy tűpárnára? Aztán rájöttem, hogy ehhez a finom kis mintához, a színeihez nagyon illik ez a selymes kis fény. A hátoldalának kihímzéséhez nem volt elég anyagom, no meg elég is volt számomra ebből ennyi. Máskülönben szerintem jól mutat anyaggal a hátán is. A két oldal összedolgozása egyszerűbb volt, mint gondoltam. Csak kézzel készült, varrógépet nem látott.

Kicsit túlméretezett lett, de kell egy kis különcség. :) Tíz centi átmérőjű a kis drága. Szerintem kb. 7-8 cm lenne az ideális.

 

E honlap szerint  ez egy The Sweetheart Tree minta. Próbáltam utána járni, de én nem találtam meg. Viszont a Pinteresten épp amikor feladtam volna, szembejött a minta.

Szépen leírtam a gondolataim, fényképeztem, lementettem, átméreteztem, beemeltem. Kész! És ekkor veszem észre a képen, hogy van ott valami... Tévesztés? Megszemlélem a kész munkát és kiderül, hogy egy anyagszösz. (Miután körbevágtam a fehéret cikk-cakk ollóval úgy elkezdett pici szálanként foszlani, mint ha kötelező lett volna.) Juszt se készítek új képeket! :)

Sapka bélelése

Régebben is szerettem a meleg, puha dolgokat és télen mindig is igényeltem. Ebben a szezonban kötöttem, horgoltam először téli sapkákat és arra jöttem rá, hogy szeles időben nem árt a bélelés. Persze nagy kérdés, hogy milyen sapkát akarunk tavaszi-őszit vagy télit és ha télit milyen vastag legyen. (Van olyan kötött sapkám is, ami "nem igényelt" bélést, mert így is kellően vastag.) 

Ha lett volna a sapkákhoz hasonló színű polárom, azt választom, de az én családom jersey-vel ellátott. Ezt a nyers színű sapkát még soha nem vettem fel, mert zavar, hogy átlátszik a sötét hajam. Vékony anyagból terveztem bélést, azt szabás során félbehajtottam, hogy a patentnál legyen dupla az anyag és így könnyebben oda tudom öltögetni. A Hurrikán sapkához pedig ennél a nadrágnál használt nagyon rugalmas anyagot használtam fel. 

Volt elképzelésem, de szétnéztem a neten. Ezt a leírást vettem alapul, azzal a lényeges különbséggel, hogy nem értek a szimplán matematikán alapuló szabással egyet, mivel ha a kör (fej) kerületét nézzük, akkor egy fejet lazán körbeölelő anyagot kapunk, nem számolva azzal, hogy az nem komfortos, nagy. Általában a sapkák is kisebbek ennél és akkor azt a problémát is felveti, hogy a bélés hogyan illeszkedik bele. 

A szürke anyagom valami régiféle passzé (nem bordás), a fehér is rugalmas a jerseykhez mérten. Végül a kiszemelt kötött/horgolt sapkákat fektettem le és elsőként a szélességükkel és magasságukkal megegyező téglalapokat vágtam a félbehajtott anyagban. Természetesen varrásráhagyást oldalt és felül hagytam, illetve a szürkénél számoltam azzal, hogy a fülnél dupláztam az anyagot (a fehérnél meg már eleve dupla volt az egész hosszúságban, mert az olyan kis lehelet anyag). Majd mivel azt figyeltem meg, hogy a babasapkák tetején is négy varrás van, ezért felül a tervezett hossz harmadáig tettem íves bemetszéseket a honlapon található formában. (Azért nem szimpla háromszögeket, mert akkor teljesen lapos lenne a teteje.)

Elsőként az oldalukat varrtam össze cikk-cakk öltéssel, majd a tetejüket. Ugye van a négy ív és értelemszerűen, "kézre állóan" mindegyiket a mellette található ív szomszédos oldalával. A fehérnél ezzel zárult is a gépi varrás. Aztán a horgolt sapka belsejébe illesztettem a bélést úgy, hogy a színoldala legyen látható, ha később a sapka belsejébe nézünk. A szürkén annyit variáltam, hogy hat centit az alján felhajtottam - ez lett később a fül- és homlokvédő rész - és úgy cikk-cakkoltam rá az anyagra. Legőzöltem vasalóval és jöhetett a kézimunka része. A patenthoz öltögettem, illetve a tetejét a horgolt/kötött sapka belsejébe, hogy a sapka levételénél ne húzódjon ki.

Így már a nyers színű sapka alól se sejlik ki a hajam, illetve a Hurrikán sapka is megnyugtatóan vastag lett.

Végre tudom pironkodás nélkül hordani ezt az egyébként szép mintájú sapkát is. (Nem mint ha bárki aki készít valamit, annak pironkodnia kellene. Hiszen sokan vannak, akik azt se tudják hogyan kezdjenek bele. Viszont nem éreztem sikernek. Nálam a téli sapka szigorúan "zárt".) Aki nem hiszi, hogy milyen nagy a különbség, lapozzon vissza, tavaly ősszel készült a horgolás és ott bizony van kép amin látszik.

Kevésbé időigényes és macerás, mint gondoltam volna. Egymás után csináltam meg a kettőt.

Zimankó sapka

Többféle jelző eszembe jutott erről a sapkáról. Retro, norvég, unisex. Az biztos, hogy már elsőre ránézésre megtetszett. A számomra új forma is kipróbálást kívánt és még soha nem csináltam ilyen többszínűt.

Nagyon szuper kabátom van már évek óta. Nagyon jó meleg, de még az apró részletek is stimmelnek. Nem engedi be a hideget se az ujjánál, se felül. Valósággal bele lehet süppedni a hidegben. Aminek az a hátránya, hogy a hasonlóan üzembiztos, anyum által kötött, visszahajtott patentú sapkával együtt már a tarkómon túl merev a sok réteg. Ennek megoldását láttam a sapkában. Hiszen leginkább a fül és a homlok védése az elsődleges.

A leírásban javasolt vastagságú fonalat itthon nem találtam, ezért a bordó fonalat duplaszállal használtam és ehhez alakítottam a többi vastagságát is. Így meg már túlléptem a vastagságot, ezért menetközben sok próbálgatás közepette a mintán is alakítottam. Legtöbbször az egyráhajtásos pálca helyett félpálcát használtam. Abban is biztos voltam, hogy az elejének patentrészénél is alakítani akarok, hiszen a patent összehúzza, így az előreugró rész végül kisebb, mint az eredeti felület, no meg szebb csúcsosan.

Először pom-pom-okat terveztem mindenhova; a tetejére, a zsinór végeire, de rájöttem, hogy az utóbbinál nem praktikus, hiszen ha megkötöm, akkor azok az állam alatt fognak fityegni. Nincs pom-pom készítő csodamasinám (nem is tervezem a beszerzését), de nem kedvencem a művelet. Egyedül én nem is tudtam megcsinálni.

És a bordó részen a körzárások az oldalsávon található videó alapján készültek, a zsinór i-cord. (Ez utóbbi technika az oldalsávon megtalálható.) A több színű és több szálú fonalak feldolgozásakor okozott káoszra kell megoldást találnom. Őskáosz volt többször.

Bár elég volt belőle a végére, de a horgolás közepén imádat volt. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz a viselése. Nem szégyellem megkötni, de rám simul a fülemnél, ezért elvileg akár maradhat lógó zsinórral is.

Fonal: Lana Gatto Supersoft bordó

Lana Gatto Ottocapi hód

a többi szekrényalja és turkálós fonal

Fonalszükséglet: kb. 12-13 dkg

Tű: 5 mm

Minta: Frost Awakens (HarvesterProduct)

Horgolás fa alapra

A fa alapot két hónapja kaptam. Akkor frissiben gyorsan ki is színeztem zselés tollakkal. Nem terveztem el előre, ahogy jött. Aztán kénytelen voltam ehhez alakítani a pólófonal kiválasztását. (No meg a meglévő készlethez.) Így lett ez a lilás-mályvás (hivatalos szilva) és az eredetileg az alaphoz kapott sötét szürke.

Furcsa volt a lyukakba ölteni és így dolgozni. Nekem 3,5 mm-es tűvel sikeredett ez a bravúr, de akkor is csak úgy, ha ügyeltem arra, hogy egyenesen húzzam fel a lyukból. Az alja az immár szokásosnak mondható búzaszem, az oldala meg a teteje lényegében egyráhajtásos pálca.

Ebben a műfajban az eddigi legnehezebben összejött alkotás. A méret a lényeg és egyszerűen nem tudtam volna eltalálni az aljának a nagyságát. A mintához ragaszkodtam, de ami üzembiztosan elfért volna a fedő alatt, az pirinyó szélességű, úgy meg olyan idétlen.

Mély lélegzet, másnap bontás és kezdés elölről. Amikor az oldalához értem, csak maradt a minta, nem tértem el tőle. Viszont ennek van vastagsága. Végül az lett a megoldás, hogy két sor rövidpálcával rádolgoztam. Így öblös lett az alja és illik rá a teteje. Azt már ne firtassa senki, hogy nekem a videó alapján dolgozva miért lett ferde a mintázat. Alighanem alkottam egy új mintát.

Lehetett volna hatalmas nagy tartó, de visszafogott magasságút akartam. (A szélessége adott volt.) Így is adott a fonal okozta robosztusság. Amikor szert tettem a handmade feliratú bőrökre, az volt az első gondolatom, hogy a rózsaszínűekkel majd nem tudok mit kezdeni. Tessék a második felvarrt ilyen színű lett. 19 cm átmérőjű és 9 cm magas lett tetővel együtt.

Fonal: Bobbiny, Panka pólófonal

Tű: 3,5 mm-es, 7 mm-es

Ötlet: búzaszem

oldalának mintázata

Festés kávéval, teával

Komoly fogadalmaim vannak az új évre: Nem veszek semmit. (Pontosabban: Nem veszek anyagot, fonalat. Az egyéb dolgok pl.: kis díszítő gombok megengedettek.) Fogynia kell az itthoni készletnek, ürülni a helynek. Másrészt meg valamiért egykoron csak megvettem, még ha csak azért is, mert megtetszett, bele kell látnom valamit, hogy mire lesz jó.

Az ünnepekben leeresztettem, mint egy lufi. A nagyszabású tervekből nem lett semmi. Kézimunka terén is csak nézelődtem a neten és nagyon megtetszett ez-az amit eddig kerültem. (A konkrétumokról később.) Kis (50*80 cm-es) kézzel festett anyagokat nagyon drágán lehet vásárolni. Innen jött az ötlet, hogy van vagy száz éve vásárolt anyagom, ami alkalmas lehet a célra és nem sajnálom feláldozni kísérletezésre sem. Van lefőzött kávé, ami a kutyának se kell. Van itthon szintén ebbe a kategóriába tartozó olcsó, filteres tea. Idő van. Lelkesedés szintén. Így nosza!

A 2018-as év utolsó akciója:

Pár hasonló blogbejegyzés elolvasása után sem sokkal lettem okosabb. Van aki hideg kávéban, van aki melegben áztat, sőt forral. Valaki sütőben kisüt és óvva int az öblítéstől, valaki fűtőtesten. Az én célom egy foltos barnás vászon volt. Az árnyalatot nem tartottam olyan fontosnak. Ne legyen nagyon sötét, de olyan illúzióim nem is voltak, hogy az lesz. Mindenki azt írta, hogy tejeskávé színű lett.

Este fogtam
- egy főzet kávét,
- 3 db hibiszkuszos tea filtert,
- kb. 2 dl meggylevet,
- 3-4 dl vizet,
- kb. három marék kávészemet (ezek mind konyhai maradékok)
- vágtam a festésre szánt anyagokból négy darabot.

Mindezeket feltettem a tűzhelyre, forrás után elzártam és pihent másnap reggelig. Már akkor is látszott, hogy ez minden lesz, csak nem foltos. Kiöblítettem folyóvíz alatt két léről. Akkor gondoltam egyet és szamócás (valójában ez szerintem csak fantázianév, mert inkább hibiszkuszvirág és csipkebogyó őrlemény volt benne) darabos teát, beáztattam belőle egy keveset. Aztán fogtam egy tálcát egy anyagot ráterítettem rákanalaztam a darabkák felét, újabb anyag ráterítése következett, a tea másik fele és az akkora már általa megszínezett víz. A maradék kettő anyagot is ráterítettem. Állt így egy-másfél órát. Amíg készült a szilveszteri sütemény, vártak a sorukra. Ezt is öblítés követte.

Begyújtottam a sütőt és betettem az anyagokat. Itt rontottam el a tankönyvi festést, mert nem vártam meg, hogy "kisüljenek", kiszáradjanak. Csak erősen párologtak, amikor kivettem. Neki estem vasalóval. (Valójában tartottam attól, hogy egyrészt meg ne égjen az anyag, másrészt, ha szépen kisül, nem tudom rendesen kivasalni.)

Szumma-szummárum áradt a kávészag vasaláskor és bizony a vasaló talpán is nyomott hagyott, de íme ők:

Alul az eredeti szövet, felül a négy darab színezett. Az még a jövő zenéje, hogy varrva lesz belőlük vagy esetleg hímezve.

Fürdőszobai tároló

Sokáig ellenálltam az ilyen-olyan tárolóknak, mondván, hogy porfogó és csak arra szolgál, hogy a trehányságot növelje hiszen mennyivel egyszerűbb fogni az apróságokat és válogatás nélkül besöpörni a tárolóba.

Aztán jött a zsinór és pólófonalak mekkája és nem csak ajándékba, hanem otthonra is készítettem egyet. (Egy meg tervben van, mert ajándékba kaptam hozzá fa alapot.) Úgy ítéltem meg, hogy a fürdőszobába elkél el a mindennapos (minden hetes) használatban lévő dolgoknak.

Lehet, hogy ha most esnék neki, eggyel kisebb méretűre csinálnám az alját, még most is vacillálok rajta, hogy mi lett volna a jó. Lebontani nem fogom. :)

Nem akartam egyszínű sárgára. A fürdőszoba kék, így belecsempésztem kevés kéket is. A kék zsinór ilyen módon történő behúzását még nem láttam sehol. (Nem mint ha olyan nagy találmány lenne.) A masni végén nem mutatott volna jól egy-egy hatalmas bog, ezért inkább kevés körömlakkot kentem rá.

Fonal: Lovely Cotton és Bobbiny zsinórfonalak

Tű: 7 mm

Ötlet a széléhez: Innen
Mérete: 15 cm széles, 11 cm magas

Zserbós szaloncukor

Még az óévből egy gasztroajándék a családnak:

Ez volt a kiinduló recept. Ízlelés után nem voltunk teljesen elégedettek. Mellbevágóan diós lett és rájöttünk, hogy nem is szeretjük ilyen tömény mennyiségben a diót. Tettem még bele rumaromát és kevés darált kekszet. Nekem már így nagyon ízlik. Lehet, hogy már nem üti meg a szaloncukor fogalmát, de nem gejl. Az a tízet gond nélkül meg tudnék enni együltő helyemben típus.

Semmilyen segédeszköz nem állt rendelkezésemre. Láttam olyan tévéműsort, amiben formába nyomkodták a masszát és így szép formásak, egyenletesek lettek. Nekem a két kicsi kacsóm és a szemmértékem állt rendelkezésre. Lett is mindenféle. (Azért a neten is láttam egy-két fura figurát hasonló témakörben.) Egészen elégedett vagyok magammal. Elsőre nem rossz, második meg aligha hiszem, hogy lesz. Pepecs meló, több mosatlannal, gonddal jár, mint ahogy elsőre gondolná az ember. A belseje állaga is jó lett. A fotó egy nap után készült. Szerencsére nem betonkemény és nem is nyúlós, pont a kettő között. A csokiréteg viszont pont olyan vastag lett, mint képzeltem. (A birsalmasajtosnál vékonyabb lett.) Jellegzetesen finom illatú.

A csomagolópapír, alufólia méretre szabása, beirdalása szemmértékre, érzésre ment. Nincs két egyforma darab benne.