Makramé ékszer

Történt, hogy a héten nagyon-nagyon megtetszett egy makramé fülbevaló. A társaságnak a neten már rég' tagja vagyok, időről-időre megcsodálom az alkotásokat. Készítettem is már makramé hópelyheket. Annak napokig hatása alatt voltam, hogy milyen egyszerűek, milyen szépen mutat a fényük, főleg lámpánál és milyen egyediek. 

Az említett fülbevaló is annyira megfogott, hogy belefogtam. A videókról, amiket előzetesen tanulmányoztam persze egyszerűnek tűnt. (Laikusok szemében minden az. "Csak egyszerűen, egyenesen varrd már végig.") Aztán kiderült, hogy csak nem ragadt meg, hogy most alulról felfelé vagy felülről alulra kell az adott szálat rakni, jobbról balra vagy fordítva. A második már klasszisokkal jobban ment. Elmélyültem és csomóztam.

Persze ennyiből nem tudom még a csínját-bínját. Főleg, hogy a kisebb ellenállás irányába haladtam; azt csináltam ami ment, amit már nagyjából felfogtam.

Pólónyuszi

Nehezen indult be, nem sikerült eldöntenem, hogy tetszik-e a minta, akarom-e én ezt megcsinálni. Többször félretettem. 

Szerintem elidegenedtem a pólófonal adta vastagságtól. Amit mostanában csináltam finomabb, lágyabb, vékonyabb. 

A végeredményt viszont szeretem:

Csajos színű fonal. Amit igazán élveztem, a farkuk elkészítése. A pompomot a hüvelyk és a mutatóujjam köré tekert fonalkötegből készítettem. Abból ami éppen más projekt miatt elől volt. Szemeik barna fa gyöngyök.

A nyuszik és az ő répáik. Avagy kész a szett:

Minta: innen

Fonal: barmitarto.hu

Tű: 9 mm

Húsvéti csomagolás

 

A kitalálással sokat kínlódtam. Most nehéz volt egyeztetni azt, hogy milyen alapanyagot tudok itthon megtalálni, mihez van kedvem, időm. Nem akartam nagy dolgot, valami könnyen kivitelezhető cukiságon járt a fejem. 

Varrhattam volna, de a vászonanyagnak nincs tartása és sok cukorka belefér egy, már varráskor is kezelhető méretű varrt répába. (Nem, nem akartam merevítéssel vacakolni. Szóval nem tetszett, hogy nincs tartása és kedvem se volt elővenni a varrógépet. Kézzel pepecselni meg pláne nem.) Horgolhattam volna, nyuszit, bárányt, de ennyi időt most nem akartam áldozni rá. Most túl "zsizsikes" vagyok ehhez. Gondolkodtam még papírdíszen, de nem volt kedvem még sablont rajzolni se. Készíthettem volna filcből díszt, de a pelenkaöltés nem kimondottan tetszik, mást meg nem tudok kitalálni hozzá. Ergo semmi se tetszett. Van ilyen, bár ritkán.

Öletadó: itt. Én filcet vettem elő. Annak egyik derékszögű oldala mentén megfeleztem a lapot. Így szerintem kellően répaformájú lett a végeredmény. Csíkokat pingáltam rá olajpasztellal. Filc a zöldje is. Azt egy kicsit elméreteztem, de szerintem jót tett a külcsínnek, hogy az egyes kis bevágott és lekerekített ívek belső oldalára még pluszban ragasztottam zöldet. A répa és a zöldje között futó sáv vékony, puha gumi. Egykoron virágok készítéséhez vettem. Rá arany színű tollal rajzoltam pöttyöket. Szépen mutat a napsütésben a különböző anyagok színe, az eltérő anyagok szerkezete. A nyuszikat is a gumiból vágtam. Ragasztópisztollyal dolgoztam. Élőben jobban mutat mint képen. Van tartása, kb. erre számítottam. Jelenleg még nincs benne csoki, cukorka.

Spark folyamatban

Nem vagyok jó a fázisfotók készítésében és a folyamatok adminisztrálásában. Most azonban nagy munkában vagyok és szerencsére bár hanyatlik a kitartás a lelkesedés kitart. 

Február 5-én kezdtem bele. Előzetesen tájékozódtam a ravon, valakinek pár hétig, de a többségnek több, három-négy hónapba, fél évbe telt az elkészítése. Most ott tartok, hogy készül a gallér és az öv is hozzá, egyiknek sincs még kész a fele és még hátra van a vágási felület eldolgozása, a szálak eldolgozása, mosás, szárítás.

Az első ujja két nap alatt kész volt. Terápiás felső ez nekem. Az egy dolog, hogy jó projekt, örömmel készítem, de közben kaptam egy rossz hírt, mire azt hittem itt a vég... Utána amikor sötét gondolataim támadnak, mindjárt a kötőtűkhöz nyúlok. Ezért ez a gyorsaság. 

Ez is az ujjáról készült:

A belsejének is érdekes mintázata van. Szövött hatású:

A törzs mintázata:

Március 9-én már megejtettem az első sorokat a hónalj fölött. Egyesült a törzs és a két ujj. A raglán fogyasztása:

Az ujjra egy-egy fehér gombolyag ment el. (Természetesen valamennyi színes is, de inkább a fehérben "mérem" a fogyasztást, abból kell a legtöbb.) A törzsre hónaljig majdnem három és a törzs befejezéséig nem volt elég négy. A gallérra elmegy vagy másfél és az övre is egy. DK-s vastagságú fonalak. A minta vastagabbra íródott, de direkt nem akartam túl vastag kardigánt, kalkulálva azzal, hogy a fair isle miatt vastagabb lesz, mint ha sima kötéssel kellene csak dolgozni.

Amit megtanultam: Természetesen a körbekötött munka szétvágása. Most épp a galléron tanulgatom a W&T fogás korrekt kivitelezését, hogy szép, gömbölyded íve legyen a gallérnak. (Eddig csak az volt meg, hogy a szemet át kell emelni és a fonalat előre-hátra mozgatni, de a sorrendet nem tudtam.) A megbízható csomó már nem kérdés, de most még úgy is megtudom kötni, hogy a következő szem már a másik gombolyagból menjen. Jegyzet fogok készülni a gallér készítéséről, annak arányáról, meddig kell az első darab sort kötni, milyen széles legyen a nyaknál stb.

Nagyon várom már a mosást, blokkolást, hogy teljes valójában lássam a művemet. Igyekszem az utolsó fogásokat nem elkapkodni, nehogy végül kicsi legyen az a gallér, rövid az öv vagy keskeny a "gomboláspánt" (igaz, ezen ugyan gomb nem lesz). 

A pöttyös-csíkos rész nem volt olyan unalmas, mint ahogy előre számítottam. Egy és két színes sor után jött egy fehér. Mindig volt mit várni. No, még egy sor és utána jön a problémamentes, vagy egy színes és utána is a fehér sor. Végig fenntartotta a kíváncsiságomat, hogy vajon hogy fog kinézni. A színes sorokat úgy kiviteleztem, hogy egy ujjamon volt a két, a fehér és a színes fonal. Egyszer egyikbe, második szemnél a másikba öltöttem. El se tudnám képzelni, hogy ezt két ujjal tudtam volna kivitelezni. Szerintem hamar feladtam volna. Így, ha lassabban is, mint egy normál kötésnél, de megnyugtató ütemben készült a felső.

Mivel vékonyabb fonalból készítettem, ezért cserébe nagyobb méret szerint kötöm. Sőt, az ujját még nagyobbal, mivel a ravon előzetesen tájékozódtam, hogy az szűkre van szabva. Remélem a blokkolás is segít, mert így se mondható, hogy túlzásba estem.

Esetem az ecetes ollóval

Történt az, hogy miközben minta után kutattam egészen másba botlottam, mint az eredeti elképzelés. Aztán csak nem hagyott nyugodni. Néztem jobbról, néztem balról, néztem az elkészült darabokat. Már azon kaptam magamat, hogy nézegettem fonalat is hozzá. "Elbeszélgettem" magammal, hogy kell-e ez nekem, biztos, hogy lesz-e kitartásom hozzá és ugye nem a szekrény aljának veszem meg a fonalat.

Belenyúltam! Az egyik közzétett képen olló és kötött holmi volt. Gondoltam magamban (szószerint): "Szegény! Hogy el lehet keseredve, hogy ilyenhez folyamodik." Nem is vettem komolyan, azt hittem egy vicces kép. Azután kiderült, hogy ez a valóság. Fair isle kardigánról van szó, amit egyszerűbb - a mintát és azt, hogy akkor csak simát kell kötni - körbekötni és utólag elvágni. Téboly!

A próba meg csak halasztódott. Se a kötéspóba sem semmilyen próba nem az én világom, szükséges idő- és anyagfecsérlés. Féltem is tőle, hogy nem sikerül, csak mérgelődök, bosszankodok a végén és izgatott is a dolog egyszerre.

A nem túl nagy mintadarabom, amely nélkülözi az apróságokat. Nem tettem arról, hogy ne pördüljön, nem blokkoltam és különösen az egyenletességre se ügyeltem. A zöld színt "szétszórtam" benne, de csak azért hogy legyen egy középső szem, melyen végigfut. 

 Ennek a videónak a segítségével horgoltam meg a vágási felület két oldalán lévő sávot.

És jött az olló:

Répa, bárány, nyuszi és tyúk

Időről-időre felbukkannak a neten olyan kis zenés videók, melyek gyorsan elkészíthető cukiságok elkészítését mutatják. Általában nem ugrok nekik, mert bármily egyszerűnek tűnnek a végén kiderül, hogy időigényesebbek, sziszifuszibbak, mint először gondoltam volna.

Az ördög a részletekben rejlik és én kiváltképp azokba szeretek belemerülni. Zavar, ha a jobb és a bal oldal hellyel-közzel nem egyforma, de ellentmondva magamnak nem szeretek sablonrajzolással bíbelődni. Uccu neki az ollót. A tyúkok valóban nem nyerték el a tetszésemet. Túl sok részletet tartalmaznak. A többi tényleg villámgyorsan elkészíthető. 

A kipróbálásukat az is ösztönözte, hogy pár hete ajándékba kaptam ezeket a szemeket. Első ránézésre nem tudtam mihez kezdjek velük. Második gondolatra már tudtam, mint ahogy azt is, hogy az ajándékozónak jól fog esni, ha látja, nem hiába vette.

Itt még nincs lekerekítve a felső sarkuk:

És belép a képbe a bárány és a répa is. (Itt már belejöttem.) 

Végül megvalósult a cél: alkottam valamit és ez jó érzéssel töltött el. Most várják az asztalon a bevetést. Ha arra járok, gyönyörködök bennük. A belsejük három-három pici csoki tojást rejt.

Az elkészítéséhez papír, olló, ragasztó, toll, tűzőgép, fonal a minimálisan szükséges eszköz. Külön méretezést nem tartalmazott a videó. Egy A4-es lapot vágtam kisebbik oldalán félbe, majd a hosszabbik oldalán három-négy felé. (Ez az alap.) A többi adja magát. A répa zöldje egy hosszabb keskeny lap, melyet bemetszettem a hosszabbik oldalán kb. három mm-ként, utána ceruza segítségével pödörtem rajtuk, majd behajtogatva a helyére illesztettem.