Csuklópénztárca

Maga az alapötlet szerintem nagyon jó. Hiszen például, ha nem szükséges táska, futni megyünk, akkor a legoptimálisabb, ha nem ugrál kulcs a zsebünkben vagy övtáska a derekunkon. Könnyű, kicsi.

A rövidáru üzletekben újabban különleges kinézetű húzózárak bukkannak fel. Az eladó azt mondta, hogy az itthoni csekély színválaszték miatt kénytelen külföldről is rendelni. Az arckifejezése már előre sejtette, hogy ő sem elégedett a portékával. Valóban nincs olyan minőségű, mint a magyar. Nem is úgy siklik és a varrása sem egyszerű, mert széles műanyag és a varrógép tűje is "keresi" az öltés helyét. (Nem állítom, hogy mindegyik külföldi ilyen. Láttam már más kivitelezésűt is, de ilyet többet soha nem veszek.)

Pettyes nyereghuzat

Nagyon régóta várat magára ez a bejegyzés. Még télen készítettem ezt a nyereghuzatot.

Amikor az előző üléshuzattal megtettem az első kört a városban, a téli szürkeséghez túl harsánynak éreztem, ami persze nem baj, mert ettől egyedi, viszont bementem a turiba és találtam egy olyan kabátkát, amelybe már első körben "beleláttam" a nyereghuzatot. Végül csak visszafelé vettem meg, mert nem hagyott nyugton.

Az első után hipp-hopp készen lett. A sablon adott volt, díszítéssel se ment az idő, nem is próbáltam rá az ülésre olyan sokszor. Kapott két vékony réteg flízt, amelytől olyan finom puha, hogy luxusérzetű a rajta ülés. Szorosabbra vettem ezúttal a gumit.

Ma nagyon jó szolgálatot tett az ülésvédő. Annak ellenére, hogy már túl vagyunk a tavasz felén nagyon hideg volt. Viszont gyönyörű zöld minden, az esőcseppek megültek a fűszálakon, friss volt a levegő és hazafelé még az örvös galambokat is megcsodálhattam.

Ajándék tolltartó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kolléganő. Akinek mindig minden megtetszett, ácsingózott, kért, én pedig ígértem. Ígértem, mert láttam rajta, hogy megbecsülné és többnyire olyan dolgokra - horgolásra, varrásra - bökött rá, amelyeket el tudtam volna készíteni. Aztán valahogy nem lett belőlük semmi. Más elfoglaltság, lustaság és az utóbbi pár hónapban kóros időhiány miatt. 

Aztán ez a kedves, segítőkész kollegina bejelentette, hogy talált egy stabilabb munkahelyet és én úgy éreztem, hogy a sok ígéretből nem maradhat minden megvalósítatlan és megkérdeztem, hogy mit szeretne. Ő megjelölt egy új dolgot (ami eddig még nem hangzott el), egy tolltartót. Ő választott hozzá anyagot és formát.

Mert megérdemli...

Szeretek ránézni. Van mit beépíteni, csiszolni a következő alkotásba. Merevítésnek a már sokak által favorizált törlőkendőt használtam. Ezúttal steppeltem, ferdepántoztam, árokban varrtam és húzózárt varrtam.

Gerbera medál

Sajnos sosincs elég választék gyöngyökből. Vagy a színek nem passzolnak egymással vagy kevés a mennyiség. Nem is foglalkoztam már régóta gyöngyfűzéssel. Sőt azon gondolkoztam, hogy eladom az egészet, ne foglalják a helyet. (Az tartott vissza, hogy nehéz a netre úgy felpakolni, áruba bocsátani, hogy minden kis csomag színei látszódjanak. Nem volt se időm, se kedvem szortírozni, csomagokat csinálni, képeket készíteni, beárazni.)

Aztán jött egy felkérés, amiért fellelkesedtem. Sajnos szinte csak ebben a színkombinációban jött össze a kellő mennyiség, így választási lehetőség nem igazán volt. 

Az óraátállítás után este fél hatkor készültek a képek, ezért a színek nem teljesen tükrözik a valóságot, amit sajnálok, mert az íriszes csepp gyöngyök sokkal játékosabbak és lilásabb árnyalatúak, mint a képen. A kis lándzsagyöngyök lilák, de így a nagy rózsaszínek mellett már erősebb rózsaszínnek tűnnek. 

Annak azért örülök, hogy a "megrendelő" nem az egyszerűbb irányba haladt; és nem rózsaszín vagy lila rivolit választott hozzá. Sokkal izgalmasabbnak tartom a színek játékát. Így került bele barackvirág rivoli, világos khaki delica (amelyet sajnos egyáltalán nem ad vissza a kép), bronz kásagyöngy.

Minta: Simone Helming