Ha ez a táska beszélni tudna! De szerencsére nem tud...
A fő életrehívója az idei Táskafesztivál Mendy nevű táskája. Igazság szerint mivel nem pont olyat akartam és keretem sincs rá, "Nosza, majd én megtervezem milyet szeretnék!" felkiáltással fogtam neki. Cserébe persze olyan dolgokat kellett fontolóra vennem, amelyek egy kész szabásminta esetén nem is fordultak volna meg a fejemben. Meg persze idő-idő-idő...
Olyan táskát szerettem volna, amelyik elsősorban válltáska. A hátizsák funkció már csak hab a tortán. Inkább a "menő" kategória. Ha válltáska, akkor számomra nem orbitális méret. Viszont annak nagyon örülök, hogy ez nagyobb, mint a többi átlagos táskám és a színes rész szélességének köszönhetően jól pakolható. Ennek ellenére nem az a legfontosabb küldetése, hogy öt kiló krumplit hordozzak vele. :)
A neten számos ilyen táska van. Kicsi és nagy méretben egyaránt.
Anyagszükséglet:
A táska fő részeihez:
- Két oldalra két lekerekített sarkú trapéz alakú textilbőr (ezt nem erősítettem meg),
- Belső oldalára két ugyanekkora textil, melyet bevasalható közbéléssel erősítettem (tettem ezt elsősorban azért, mert palacktartót és kulcstartót is terveztem hozzá),
- A középső része egy színes textil, lényegében egy téglalap, melynek a két keskenyebbik vége le van kerekítve és addig is a közepétől kifelé haladva keskenyedik. Ezt decovil light-tal erősítettem,
- Belső oldalra ugyanekkora textil, melyet szintén bevasalható közbéléssel erősítettem.
Ami nagyon fontos, hogy a táska oldalait összevarrva igazodjon méretük
egymáshoz. Méricskéltem, számolgattam, de a táska szájánál lévő zippzár
felvarrása után érdemes újból körbe csíptetni, hogy jó lesz-e
egyáltalán.
Egyebek:
Zsebekhez:
- Két téglalap a bélésanyagból, melyek a két húzózár hosszánál szélesebbek és hosszúk több, mint kétszer akkora, mint a tervezett zseb mélysége,
- Két húzózár.
A táska fő részéhez:
- Húzózár.
Pánthoz:
- Húzózár (a Mendy táskában ez fogott meg: széthúzható pánt),
- Két hosszú csík a külső dizájner szövetből (hosszát a szükséges pánt hossza határozza meg, varrásráhagyással együtt),
- Ugyanekkora rávasalható közbélés,
- Ringli.
A karikához:
- Egy kis téglalap a dizájner szövetből. (Hossza a későbbi szélesség négyszerese, hossza ahhoz igazodik, hogy később félbehajtva kényelmesen fel lehessen varrni.),
- Karika.
Kulacstartó:
- A bélésanyagból egy téglalap. (Méretének meghatározásakor egy fél literes palackot hívtam segítségül. A kész zsebből a palack kilóg, de az alját is fedni kell.),
- Gumiszalag (hossza az előző téglalap rövidebb oldalához igazodik, plusz még annyi, hogy a gumiházba be lehessen húzni és kényelmesen dolgozni vele).
Kulcstartó:
- A bélésanyagból egy pici téglalap. (Szélességét úgy szabva, hogy négyszeresen behajtva kényelmesen beférjen a kiszemelt karabinerbe, hosszát pedig úgy meghatározva, hogy félbe hajtva, varrásráhagyást is beszámítva nagyobb legyen, mint a varrógép talpa, hogy fel tudjam varrni.),
- Karabiner.
Csatos részhez:
- Két kis téglalap a dizájner szövetből (a csat belső szélességének a négyszerese a szélessége, a hossza akkora, hogy félbe hajtva - a csatot és a kis bújtatót is beletéve - kényelmesen fel lehessen varrni + varráshagyás kétszer, mert a két végét előbb behajtottam),
- Közbélés: Fele olyan széles, mint az előbbi textil, hossza az előző textil hossza mínusz a két végén a varrásráhagyás.
- Övbujtató: akkora textil, hogy a pántot kényelmesen bele lehessen bujtatni. (Szélessége a végső szélesség négyszeresen, hossza az előzőleg elkészített "csatt tartó" szélessége duplánál, plusz a két varrásráhagyásnál kb. 1,5 cm-rel hosszabb.)
Elkészítés:
Elsőként a külső zsebeket varrtam fel. (Segítség az oldalsávon.) Ez egy viszonylag egyszerű és logikus folyamat, azonban mivel a textilbőr vasalhatatlan, ezért a húzózár bevarrása egy attrakció. Hívtam segítségül csipeszt, hajcsatot, sőt textilragasztót is, de mégse lett tökéletes. Annyit tudnék jobban csinálni, hogy annyival nagyobbra szabnám a textilt, hogy minden irányban oda tudjam csíptetni a külső részhez (így stabilabban állna és később még mindig levágható). Próbáltam úgy gombostűzni, hogy csak a belső anyaghoz, mivel a textilbőr nem hálálja meg a szurkálást.
A függőleges zseb egy dizájnos, de csak egyszer kipróbálandó darab, mert belül a zseb a gravitációnak behódol. Persze finoman oda lehetne öltögetni a textilbőr belső felének, de mivel nem nagy a zseb és nem lesz benne nagy dolog tárolva, én hagytam. (Az alapötlet a netről lett szedve. Megtetszett, hogy nem a hagyományos.)
Aztán jött a táska száján lévő húzózár varrása. Külső és belső textil színt színnel összefogva, közzé a zippzár megfelelő oldala és varr egyik oldalt, másikon, majd kihajtva ezek letűzése (természetesen itt is csak a belső bélés anyaga vasalható le előtte). Figyelni kell, hogy a bélés anyaga szépen kifeszüljön, ne gyűrődjön alá. Én alul összecsipeszeltem a két részt.
A kulcstartó és a karikatartó varrása: Vasaló elő és a kis téglalapokat rövidebbik oldalánál fogva félbehajtva levasalni, majd azokat az iménti felezővonalhoz mérten még megfelezni, levasalni és utána a négyrét hajtott szövetet még egyszer levasalni. Megvarrni az egyik, majd a másik szélétől mérve milliméteresen. Utána már csak annyi van, hogy félbe hajtva - karabinert és karikát közrefogva - a megfelelő szövetre fel lehessen varrni. Karika esetén ez a dizájner szövet egyik csúcsa, a kulcstartót pedig a bélésszövet egyik keskenyedő oldalára.
A kulacstartó az egyik kedvencem. Saját találmány, mert már kb. egy éve mindenhova vízzel megyek. Nekem erre csak maradék anyag jutott, de még jobban tetszik, hogy két anyag összevarrása után cikk-cakkoznom kellett. (Persze ez a táskába kukkantva nem látszik.) A téglalap minden oldalát kétszeresen visszahajtva levarrtam. Felül gumit húztam bele, de csak olyan célból, hogy az üveg felső keskenyebbik részénél ne tátongjon a szövet, szóval éppen hogy csak összébb húzza. Alul a két csücskét megfogva háromszög alakban alá hajtottam, úgy hogy mindkét sarok az anyag közepénél találkozzon. A háromszögeket levarrtam, majd az egészet hozzávarrtam a belső textilhez segítségül hívva egy flakont az egész művelethez.
Összevarrás előtt
Akcióban
A pánt: a kulcstartónál leírt módon négyszeresen levasaltam a textilt, abba egész hosszában és szélességében bevasaltam a közbélést. A húzózár hossza a végső pánthossz mínusz a táska oldalsó mérete. A levasalt textilt a húzózárat belefogva le kell varrni egyik, majd másik oldalt. Én a nem húzózár felőli oldalt is levarrtam, jobban kisimuljon. Ezután a másik végét ringlikkel láttam el.
Csat tartó: A vasalás ugyanaz, mint az előbbiekben leírtak. Fele olyan széles bélést használtam hozzá, gondolva arra, hogy ezt később még a táskához is hozzá kell varrni. Így is csak kézzel hajtva mertem. Levarrás után a hossz felénél kilyukasztottam és tűt cérnát elővéve a lyuknál körbe öltögettem, hogy ne foszoljon. Az övbujtatót az előzőekhez hasonlóan négyszeresen levasaltam, majd a hosszabbik oldalát félbehajtva talpszélesen levarrtam. Eztán jött a kézimunka: hajtogatva megvarrtam. A csat tartót félbehajtottam, beletettem a csatot, bele az övbujtatót hozzávarrtam a táskához.
Aztán már csak annyi volt hátra, hogy a részeket összevarrjam. Menetközben arra jöttem rá, hogy ha a sarkok ívesebbek (nem hajtűkanyarok), akkor egyszerűbb is felvarrni és jobban is mutatnak hátizsákká átalakítás után, mert jobban idomulnak. A sarkoknál mivel kifordítva ott anyagtöbblet lesz, a varrásráhagyás részből kis háromszögeket vágtam ki. Először a külsejét varrtam össze. Felvarrtam a karikát is háromszor is átmentem rajta. A pántot is felvarrtam ügyelve arra, hogy kifordítva a jó oldalára essenek a húzózár. A külső összevarrásánál figyelni kell arra is, hogy a száján a húzózár félig nyitva legyen (később ki lehessen fordítani). Ennél azonban a körmömmel még zárt állapotból is kinyitható volt. A belsejét is egymáshoz varrtam. Egy húszcentis részt nyitva hagytam, hogy kifordítható legyen azon keresztül. (Ekkor úgy néz ki, hogy a külseje-belseje - nagyjából - össze van varrva, kifordítva és a húzózár a közös kapocs köztük.) Kifordítottam és a belsejét félig kihúzva a húsz centis részt is összevarrtam. Előzőleg megvasaltam a majdani varrásráhagyásnál. A két részt összefogva milliméteresen megtűztem.
Tapasztalatok:
Az erénye a hátránya is egyben, mint minden olyan dolognak, amelynek kettős vagy többes funkciója van. Ez egy egyezség. Például pántnál ami rövid válltáskánál, az jó hátizsáknál, ami jó a válltáskánál az hosszú a hátizsáknál, ami átlagosnál szélesebb válltáskánál, keskeny hátizsáknál. Kicsit csalódtam abban, hogy hogyan áll hátizsákként, de nem hiszem, hogy ezt ki fogom használni. Az összes ilyen válltáska-hátizsák kombinációnál a központi húzózár "megrogyik" hátizsák funkciónál és a táska oldalsó két részének alja utat tör magának két oldalra. Bár merevítés és ízlés kérdése, de ennél "pontosabb" hátizsák kivitelezést is el tudok képzelni. Szerintem azt se viselné túl jól, ha az oldalsó zsebeket megrakodnám és úgy alakítanám át hátizsákká.
A kulcstartó, a kulacstartó nagyon tetszik, tetszik a pántja és annak szép a kivitelezése is. Jól kitaláltam a "csat tartó" kivitelezését. A decovil lightnak köszönhetően van tartása is a táskának. Az egész táska méretét is jól eltaláltam. (Általában kicsi táskáim vannak, melyeknek talpszélessége is kicsi. Ez viszont pont annál fogva, hogy van szélessége, jól pakolható.) A textilbőr és a decovilnak köszönhetően a másik textil is mérsékelten vízálló. A pánt természetesen nem az.
Fityegők, díszek mindenütt
Egyszerű kis "noname" márkás géppel is varrható ez a közepesen vastag textilbőr, akkor se nyikkant, ha rámentem a decovil light-ra. Farmervarró tűt használtam hozzá.
A textilbőr hivatalosan "világos bronz" és a valóságban "érettebb, napfénydúsabb", sárgásabb színe van, mint a képeken. Igazi nyári táska hatást kölcsönös a művemnek. Mégse kiabálós.
A húzózárak közül kettő hagyományos (de hogy ebbe a városba semmi színválaszték nincsen), kettő pedig méterre árult. Külön lehet hozzá kocsit venni és jóval olcsóbba jön ki, mint a hagyományos. Direkt fém kocsit választottam a barna húzózárhoz. Az eléggé szabálykövető eladó szerintem rosszalló gondolatok között adta ide.
