Szaloncukrok

Hogy mi készült ezután az utolsó pillanatban? Ezek a szaloncukrok. Bár egyszerűnek tűnnek, de azért a csipke felvarrás, kiszabás, összevarrás, kifordítás, megtömés, két oldalának az összehúzása viszi rendesen az időt.

Felhasználásra kerültek a kimaradt, az örökölt anyagok. Sok helyen megtalálható a neten az elkészítése. Nekem a 10 * 8,5 cm-es méret jött be, a "cukor" 2-2,2 cm-re került a szélétől. Kicsit kísérletezgettem vele, mert először túl kerekek lettek.

Az utolsó doboz

Van az a pont minden kézimunkát kedvelőnél, amikor már a kimerültség miatt nem élvezi annyira a hobbiját. Nálam ez a pont ennél a doboznál érkezett el. Ez már az utolsó előtti pillanatban készült el...

Tésztás doboz

Ismét egy doboz díszítése készült el, ezúttal ajándékba.

Küldetés teljesítve!

Először ellenállást éreztem magamban, hogy karácsonyra tojást készítsek, de a kérés olyan személytől érkezett, akire mindig számíthatok és már a kérés maga is sugallja, hogy rajongással van értük. Végülis miért ne lehetne kettős hasznosítású valami. Felkerül a fenyőfára is és tavasszal barkaágra.

Nővérkém tavasszal meglátott nálam egy tojást, melynek a középső sávja színes volt. Innen indult az egész. Azt a tojást elajándékoztam. Ezekkel együtt már tíz horgolt tojása van, amelyek ha nem díszítik a lakást elférnek egy tartóban.

Ez a karácsonyi időszak most úgy ment végig, hogy nem rohangáltam folyton rövidáru vagy hobbiboltba, nem jött csomag postán. Itthoni készletet használtam. (Ez részint annak köszönhető, hogy van itthon sokféle dolog, másrészt meg feltaláltam magam.) Jó érzés!

Dobozok

Ezeket a dobozokat még az utolsó pillanatban fel kellett díszítenem. Tegnap hozták, ma elkészítettem, holnap leszállítom. Beléjük házi készítésű száraz tészták kerülnek majd.

Gyakorlatilag cipős dobozok, nem a legerősebb karton, van is itt-ott apró hiba az anyagukban, de próbáltam belőlük kihozni amit csak pár óra alatt tudtam.

Dióhéj díszek

Vágyakozás, szépen kérés hatására újabb babák születtek. Szerencsére a rövidáru boltban még mindig árulják azt a szokatlan méretű fagolyót, amelyet én szoktam használni. Szalagból már természetesen nem lehetett kapni a tavalyit. Ezúttal két baba ébren is van.

Réka róka

 

Mivel nagy sikert arattak a rókák, ezért még egyet kellett készítenem. A ruhájukról pár szó: saját agymenés mind a kettő. Hátul három-három gombbal kapcsolódik. Egyik riglis, a másik gomblyukas megoldással. Kétféle szaporítást alkalmaztam. Talán a fényképezés szöge nem megfelelő, mert a szoknyarész nem takar ennyit a lábakból. Irtó nehéz ilyen kicsi holmit készíteni. A másik az, hogy a rozsdabarnához illő csajos színt is nehéz találni. (A rózsaszín ugye adott volt, nekem kellemesebb a bordó.) 

Most heverem ki a rókák okozta "megrázkódtatásokat". Párhuzamosan kötöttem őket, így volt olyan időszak, amikor még nem láttam, hogy összeáll ebből valami, csak kötöttem-kötöttem és kötöttem. Majd mikor az első rókát összeállítottam fogott el az elégedettség érzése, hogy ebből csak lett valami. A második ruha hamarabb kész lett (egy újfajta elgondolást gyorsan ki kellett próbálni), mint a róka maga.

ui.: A kép óta alakítottam egy kicsit a karuk állásán (úgy természetesebb), meg a rózsaszínű ruhásnak masni került a fejére (ez kérés volt). 

Rókalány

Elkészült a rókának a lányos verziója is kérésre. Rég szenvedtem valamivel ennyit, mint a ruhával. A kérés az volt, hogy lányos legyen, mi több rózsaszín.

Még egy Mikulásos

Nem létezik két egyforma, ezért ezt is megmutatom.

Mindenki jól viselkedett?

Akkor tuti, hogy ma számos csizmában hagyott ajándékot a Mikulás.

Az én Mikulásom sebtében ezt készítette:

Kis szütyő pár finomságot tartalmaz. Az én kezem kényelmesen belefér. Őszintén? Felettébb elégedett vagyok. Egyrészt a transzferálás szuperül sikerült. (Csak kell neki fél nap pihenő, amit én sose tudok kivárni, de most szerencsére így jött ki a lépés.) Másrészt pedig némi varrás gyakorlatnak köszönhetően nem kellett agyalnom a varráson, pikk-pakk készen lett. Belül drapp-arany színű béléssel. Harmadrészt pedig a varrógép is kapott egy kis gondozást, olajozást, tisztítást utána.

A hátulja, mivel ügyeltem a szabásra is:

 

Többen is megérdemeltek volna ilyen apróságot, de futok az idővel.

Mikulás és rénszarvas

Ha még nem volna elég, akkor "önszántamból" is csináltam egy táblát. A tábla formájáról rögtön ez a duó jutott eszembe. Ez lehet, hogy az enyém marad. :)

Eszkimós

A szokásostól eltérő dizájn. Sötétebb színek, más felirat. Mivel ajándékba készült, ezért kicsit "befeszülve" készítettem, fontos, hogy minden a helyén legyen.

A transzferálás nagyon alkalmas régies dolgok elkészítésére. Néha a határok nem olyan élesek, a betűk inkább szürkék, mint feketék. Viszont én is - sok más készítőhöz hasonlóan - mindig az élesítésre törekszek, a pontosságra, javításokat ejtek ennek érdekében. Teszem ezt annak ellenére, hogy tetszik a vintage stílus. Na, most kicsit másképp voltam; textilre vittem, amely már eleve eredményez egy másfajta textúrát, a festéket kikentem. Lazábbra vettem.

Szarvasos visszaszámláló

Elmondhatom, hogy sikert arattak a tábláim. Ez már utánrendelésre született. Egy nagyon önazonos lány választotta a mintát. Abszolút passzol hozzá; egyszerű, kifinomult.

Jó étvágyat malacka!

A daloló pincér

Kakasos vágódeszka

A családot megosztja ez a tábla. Kell bizonyos vagányság, hogy ez a koptatott felület belopja valakinek a szívébe magát. Nekem most a kedvencem a kockás szalaggal együtt...

Muffinos

Igazi kávészemekkel! A muffinon a meggy és a "rétegek széle" fényes lakkal van kiemelve. (Csak bizonyos szögből látszik.)

Cappucino

Az alján a fekete rész mágnesezhető. Így konyhába felfüggesztve üzenőtáblaként is használható vagy felrögzíthető rá recept. Krétával is írható.

Ünnepváró

Sajnálatomra nem adja vissza a színeket. A Mikulás kabátjának szőrméjén megállt a hó (hópaszta), a talpa alatt pedig csillog a hó (csillám).

Boldog karácsonyt!

Hűtőmágnes

Csináld utánam!

A legjobb ötletek néha hirtelen jönnek és azonnali megvalósításra várnak. Gyorsan megvalósítható ötlet tőlem nektek: 

Karácsonyi gömb transzferálással

Hozzávalók:

- hungarocell gömb (még jobb lenne műanyag gömb),

- kiválasztott kép (szöveg esetén tükrözve),

- transzfer gél (vagy dekupázs ragasztó),

- akril festék a képhez harmonizáló színben,

- ecset,

- matt lakk, 

- gyöngykupak,

- szerelőpálca,

- ragasztópisztoly,

- hópaszta, csillámpor, egyéb díszítő elemek (elhagyható).

Elkészítés:

- Két képet kiválasztottam és kb. a gömb átmérője felének nagyságára méreteztem, majd lézernyomtatóval kinyomtattam. 

- Mivel a kép papíron síkban van, a gömb pedig domború, ezért a körbevágott kép szélén még háromszög alakú kimetszéseket ejtettem, ahol az a mintát nem zavarta. 

- Mind a gömböt, mind a kép színes oldalát bekentem a géllel és a felületeket egymásra fordítva lesimogattam, a levegőbuborékokat kisimítottam alóla, hagytam megszáradni. (Na jó! Elővettem a hajszárítót és megszárítottam. Tíz perc múlva már) 

- bevizezett ujjal dörzsöltem le róla a papírréteget.

- Mivel a papír színe és a fehér gömb között a kimetszések mentén színkülönbség van, ezért fogtam az akrilfestéket, kikevertem az alapszínhez illeszkedő színt és kép hátterét egységesre festettem.

- Ezután már csak a díszítés jön: hópaszta, csillámpor, lakk vagy ha nincs ilyesmi, akkor akrillal színátmenetet festettem volna a gömb két fele között.
- Matt lakk (vagy fényes, ki hogy szereti) a tartósságért.

- Gyöngykupak, szerelőpálca és ragasztópisztoly segítségével akasztót készítettem. (Szerelőpálca félbehajtva, a közepén hurkot hajlítottam és az egészet átdugtam a gyöngykupak felső nyílásán. Majd a szerelőpálca alul kilógó végén beledöftem a hungarocellbe és ragasztópisztollyal rögzítettem az egészet.)

- Jöhet még egy kis díszítés; akár műfenyő ág, csengettyű vagy zsinór.

Emlékezzünk IV.

Emlékezzünk III.

Emlékezzünk II.

Emlékezzünk I.

A varrógép új ruhája

A gyárilag adott huzat nem csak azért nem tetszett, mert vékony volt és felül picit beszakadozott, hanem azért sem mert a varrógép fülénél, ahol felül szabadon volt hagyva, a por nyugodtan szállhatott befelé.

Ezt az anyagot már jó ideje őrizgettem és mivel olyan markáns, nem találtam megfelelő helyet neki. Először textiltárolónak szántam, aztán mivel rendet akarok - mert engem az gyönyörködtet, ha csak a legszükségesebb holmik vannak elől, de ezt nehezen kivitelezem - nem akarok kísértést, hogy egy tároló telipakolva állandósult "díszlete" legyen a szobának. 

Mivel már régóta nézegettem a fent említett műanyag huzatot, jött az Isteni szikra. Ezt méricskélés, tervezgetés követte. Igazából egy hasonlót láttam a neten és mivel a díszítő varrások és zseb itt-ott is nagyon gyönyörködtet, ezért nem volt kérdéses. Kapott vékony bélést. Belül barna anyag van. Összefordítva, összevarrva, ferdepántozva, ahogy azt illik. (Még ha csak egy sima kis varrógéphuzatról van is szó.) Meglepődtem, hogy milyen vaskos, merev lett. Talán ha most kezdenék neki, átgondolnám, hogy kell-e a bélés. (Még most sem tudom eldönteni.) Komoly kis darab lett!

Vettem egy díszítő talpat. Bármilyen kicsinység, de irtó jó, hogy látom pontosan az anyag széléhez képest, hogy hol halad a tű. A szalag kb. 1 cm széles.

Árokban varrás. Ezzel meggyűlt egy kicsit a bajom. Nem éreztem rá első körben. Kb. ötödét megvarrtam, aztán fejtettem vissza.

A találkozásnál a ferdepánt eldolgozása. Okozott ez egy kis dilemmát. Forgattam, próbálgattam, logikáztam, végül sikerült kitalálnom.

És a pakolós zseb:

Basanadrág

Még mindig csak bontogatom a szárnyaimat. Ilyenkor jó időben lassan halad ez.

Voile anyagból készült. Könnyű, lenge, igazi nyári darab. Három részből van szabva. Dilemmát a derekam és a csípőm közötti "éles" különbség okozta. Ezt kellett áthidalni két különböző fajtájú anyag összevarrásából, úgy hogy ki is feküdjön, bele is férjek és ne pattogzon szét a varrat a le-föl húzgálás során. Az alján a gumírozás már csak gyerekjáték volt. 

Kellemes viselet, lenge és a gumírozást is szeretem az alján. Egyelőre bekerül a szekrény "mélyére" és várja a következő nyarat.

Tökök

Bizarr, hogy 27 fokban a varjak "dumálnák" odakint. Azt hittem, hogy egyik reggel rosszul hallok, kristálytisztán hallottam egy varjú hangját (nem tudom pontosan melyik fajtáját, mert nem láttam), erre hétvégén beköszöntött a késő nyár.

Időjárás ide vagy oda. Tagadhatatlanul ősz van és mivel transzferálás imádat is, ezért nem tudtam ellenállni a már sokak által kipróbált tököknek. Nem tudom, hogy másnak is szemet gyönyörködtető-e az egyszerűség, de nekem igen.  

Elkészítés:
- Egy anyagból kb. kétszer akkora kört vágtam, mint amilyen tök átmérőt terveztem.
- Transzferáltam rá tetszőleges őszi mintát a középpont és a széle közötti félútra.
- Fércöltésekkel összeöltögettem a szélén körbe.
- Tömtem, összehúztam a cérnát a tetején.
-  Három madzagot vágtam és azokat egymást keresztezve a tetején elcsomóztam. (Így lett hat "szál" madzag a tetején.)
- Ismét fogtam egy madzagot és makramé csomókkal összefogtam a hat szálat. A felesleget levágtam.
- Raffiával gépi csipke lyukaiba öltögettem, majd masnira kötöttem.

Konyhai vágódeszka dísz

Transzferált kaspó

Igen-igen! Ismét konzervdoboz. Nem vagyok az újrahasznosítás minta angyala. Hogy is mondjam? Mindig azt érzem, hogy "megteszi" a hasznosított holmi, de nem az igazi. Kissé talán zavar, hogy felismerhető, hogy mi volt előtte és nem tudok elvonatkoztatni. Viszont a konzervdobozok iránt lelkesedéssel vagyok. Hozzá ezek a szép minták! Jobb, mint bármilyen drága, csicsás társa!

A tömörebb "PARIS" feliratú tetszik jobban. Jól mutat az ablakban!

Transzferált varrósdoboz

Egy sima, natúr doboz "esett áldozatul" a gyakorlásomnak. Amúgy is szép volt, de így még talán még egy fokkal szebb lett.

Antik vasaló felújítása

Van egy szuper kis fórum, amelyen a transzferálással kapcsolatos tapasztalataikat osztják meg a hozzáértők. Van ott minden; kis sámli, kenyértartó, konzervdoboz, párna, szatyor, tejeskanna. 

Egyszer volt egy szenes vasaló is, alapvetően rózsás színben. Felcsillant a szemem, hiszen én már láttam ez a formát! A szüleimnek van ilyen! Kérdeztem is tőlük, hogy megvan-e még, amelyre bizonytalan válasz érkezett. Amikor előkerült és vázoltam az elképzelésemet, hirtelen azt láttam hogy anyu lemeredt. Ott csüngött a levegőben, hogy "Ne fesd át! Az eredeti valójában az igazi!" Pedig még csak azt se ejtettem ki, hogy "rózsaszín". Aztán szerintem gyorsan átgondolta, hogy úgy se kezdtek vele semmit és szabad utat engedett.

Megszületett a tökéletes

Kemény küzdelmek árán azt hiszem - de még nem akarom elkiabálni - ráéreztem a technikára. Az első próbálkozás után, mivel tökéletesre törekedtem, lecsiszoltam a feliratot. (Kemény munka volt. Volt egy olyan pont, amikor még csak belekapott a csiszolópapír és tényleg avitt hatású lett a legnagyobb betűvel írt szó, hogy nagyon-nagyon tetszett.) Második nekifutásra még kevesebb irat maradt a táblán. Csúnyán, egy sávban hiányzott. :(

Aztán miután elszontyolodtam sikerült. A hiba valószínűleg az volt, hogy kevés volt a ragasztó. (A légbuborékok kipréselése szerintem rendben volt.) Miután szivacsfestékeztem, megfestettem a hátulját, lakkoztam, elkészült és kitettem, időnként odavetettem a pillantásomat, gyönyörködtem benne.

"A mi csoportunk"

Íme az első ragasztásos transzferálásom. Még nem tökéletes.

A konzervdoboz második élete...

Próbálgatom, próbálgatom... Ahogy a netet olvasgatom, ebben a technikában nem lehet megúszni a tapasztalatszerzés fázisát. (Kérdés, hogy túl tudok-e e ezen lendülni.) 

Így hát türelemmel fogok neki újból és újból. Mindig az lebeg a szemem előtt, hogy mások milyen szépet készítenek és nem lehet, hogy nincs fantázia ebben.

Nem a legegyszerűbb felületet választottam, de olcsó. Előző életében vörösbabot rejtett. Gondos kimosást követően alapozást és akril festéket kapott.

Ismét tanultam valamit:

- Át kell gondolni, hogy milyen színű alapra dolgozzunk. (Világos színen legmutatósabbak a minták. Sötéten lehet, hogy elvész. Láttam már lila alapon fehér tyúk mintát, amelyből a technika sajátosságainak köszönhetően átvivendő pigment hiányában lila lett a jószág.)
- A részletgazdag dolgok kis felületen nem mutatnak. (Pláne, ha mondjuk hullámos is a felület, egy egy apró részlet a redőbe esik másik meg a hullám tetejére.)
- Célszerű előre kitervelni mit akarunk és aszerint képeket választani. (Így az üres részeket is precízebben lehet beosztani.)
- Konzervdoboznál lehetőleg kerülni kell az oldaltalálkozásra eső transzferálást. (Ott kiemelkedőbb az anyag. Transzferálásnál ez még jobban kiemeljük, illetve egy-egy erélyesebb mozdulatnál nagyobb az esélye, hogy ledörzsöljük a festéket.)
- Szürke mintából a felületen se lesz soha éles fekete hiába tökéletes mondjuk a kivitelezési technika. (Engem ez kimondottan nem zavar, mert legalább vintage jellege lesz.)
- Csak száraz felületre transzferáljunk, hogy ne szedje le a festéket, valamint ne erősen, mert akkor egészen a bádogig lejön.

Ami nem okozott nehézséget:
- Nem ragasztottam oda a mintát a felületre, hogy jobban tudjak alá kukkolni. Nem csúszott el így sem a minta.
- Számomra meglepő módon nem volt hátrány a hullámos felület és a sima papír találkozása. Nem kellett felfektetéskor ezzel kalkulálni.

Türelem, türelem! Szeretem az Almawin illatát, finom narancsos. Kitartóan kell dörzsizni, hogy átmenjen a minta. A felirat szerintem nyerő választás (másnál is tetszik). A saját munkámból a hal tetszik a legjobban, ez találta el azt a hangulatot, amit akartam. A horgony se rossz. Az iránytűből egyszerűbbet kellett volna választani, akkor teljesen elégedett lettem volna a munkámmal, de az az igazság, hogy küzdelmek ide, rossz választás oda, szeretem.