Navelli 2.0

Olykor fejtörést okozott egy-egy dolog, de most közvetlenül az elkészülte után ünnepélyes hangulatban vagyok. Az utolsó lépéseknél már megadtam magam a fonalban lévő gyönyörködésben. Végre nekem is van ilyen szelíden csíkos, de visszafogott, fair isle mintás felsőm!

Viszonylag sok időbe telt az elkészítése, mert a jó időre való tekintettel mindig félretoltam. Egyrészt meleg volt és a közel negyven fokban megállapítottam, hogy nyáron úgy se tudom most hordani. Igen, ez volt az első dolog amire rájöttem.

A színválasztás volt nagy dilemma. A mintaleírás is vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Magát a mintát mesterműnek tartottam, de azzal nem tudtam azonosulni, hogy rövid a felső. A minta az alján nagy. Számításba véve azt, hogy én alacsony vagyok, még jobban "törpített" volna rajtam. 

Próbálkoztam egy sötétbarna és narancsos, de sűrű színátmenetes fonalkombinációval. Másfél napnyi munka után fájó szívvel, de lebontottam, mert akkor már nem volt olyan mintaegység, ahol ne veszett volna itt-ott bele a minta a sötétbarna háttérbe. Hiába volt szép egyenletes a kötéskép, nem adta vissza a belefektetett energiát. Mindezt annak ellenére, hogy a két gombolyagban nem volt azonos szín. Tanácstalanul vettem számba ezek után a meglévő fonalaimat. Nehezen választottam. Az alap volt, hogy a barnát használni fogom és ezt a vajszínű alapon barna-rózsaszín foltosat is. Végül a rózsaszín mellett döntöttem alsó mintaegység másik színeként.

A mintán is változtattam, ne legyek töpszli... és nem mellesleg nekem bőven elég volt harminc sor fair isle. Igyekeztem úgy változtatni, hogy legalább két egymást követő sorban egymás mellé kerüljenek a barna és a rózsaszín színek, amikor a minta fő részei vannak. Jobban, határozottabban adja ki a mintát, véletlenül se vesszen bele. Másutt találhatóak olyan részek, ahol egy-egy átlóval csak egy szemmel rajzolódik ki. A minta kisebbítésének ára volt. Két sorban három szállal kellett dolgozni. Nem a kedvencem.

A nyakáról már írtam korábban. Kedvemre való nagyságú. A vállával bajlódtam. Bosszantott, hogy nem jövök rá, mi a gond. Az alapvideóm ez volt. Nagy sokára rájöttem, hogy akkor ad optimális megoldást, ha mindkét darab kezdete felőlem esik. Talán itt (első kép) adják vissza a legszemléletesebben, hogy ha szembe van fordítva a két elem, akkor mi lesz a végeredmény. Olyan mintha fél mintával el lenne tolva. (Az enyém is ilyen.) Talán ez a megoldás. Már azon túl is izgatott a technikai fogás, hogy az enyém kész volt és már le se akartam bontani, inkább az elmélete. Kaptam is egy videót ezzel kapcsolatban, csak éppen a lényegi rész lejátszása előtt mindig leáll. Olyan lehet ez, mint ha egy jó krimi lejátszása közben elmegy az áram. :)

Már a fair isle kötésekor tudtam, hogy ebből nem rövidujjú lesz. A kötés - mivel ilyenkor gyakorlatilag duplázódik a szál - vastag. Vastagabb, mint amit nyáron el tud viselni az ember. Ezért ha nem is hosszú, de legalább könyék alá érő ujjban gondolkodtam. Gondolkodtam színátmenetes megoldásban, de inkább az egyszerűség mellett döntöttem. Akkor bőven elégnek éreztem... és most is. A fonal is elég volt hozzá szerencsére. 

 

Akkor vettem elő általában a kötést, amikor épp nem volt nagy meleg és nem foglalkoztatott jobban más. Amikor a mintás részt készítettem, izgatott, hogy vajon tudom-e kivitelezni és milyen lesz. Amikor a sima sorokhoz értem, jólesett a mechanikus kötés, gondolkozás nélkül, csak az egyenletességre kellett ügyelni. Mivel a fonal nem egyszínű volt, ezért jobban elbújnak az apróbb kis egyenetlenségek. Vagy csak nekem nem voltak akkora elvárásaim. :) A nyakmegoldást örülök, hogy kipróbáltam. Szeretem az ilyen technikai dolgokat. Mint ahogy az ujjnál már öröm volt a mechanikus sorok után a tűvel varrogatás. Az utolsó pillanatokban ejtettem pár hangulatképet. 

Annak ellenére, hogy nem a kotta szerinti Navelli, mindenki egyből rávágja, hogy az. Örülök, hogy felismerhető, mint annak is, hogy a saját ízlésemre formáltam.

A nadrágon lévő világos folt az ablakon beszűrődő napfény. Nyári melegben nem tudtam hova húzódni. Bezzeg a napsugár megkeresett.

Fonal: KicsiKató think pink speckled (163 gramm)

KicsiKató Luke kávézója (56 gramm)

Fonalista Fragrance (20 gramm)

Tű: 2,75 mm és 3,25 mm

Anyagszükséglet: 239 gramm

Minta: Navelli (Caitlin Hunter)

Minden jó, ha jó a vége

Ezt a fonalat egészen máshoz rendeltem, de mihelyst kibontottam, láttam, hogy ahhoz nem lesz jó. Puha és laza a fonása. Kicsit bosszankodtam magamban rajta, de tudtam, hogy előbb-utóbb megtalálja a helyét. És egy héten belül így is lett, mert közeleg egy névnap. Táskafülem is volt. A zsinórokból egy sárga és egy bézs színű volt. Hozzárendelni nem akartam, viszont nem szerettem volna egyik oldalon ilyen, másik oldalon olyan színű táskát sem. Így lett 1/3-2/3 az arány a színekből mind a két oldalon.

Elsőként elméreteztem a levágott zsinórok hosszát. Azt hittem, mert mást olvastam valakitől. Még szerencse, mert kiderült, hogy ez így volt jó. (Az ő zsinórja majdnem dupla vastag és nem kellett bele ennyi csomó.) Akkor mennyire bosszankodtam volna, ha jól mérem le és félúton kiderül, hogy az egész kuka... Hatalmas nagy mázlinak minősítem.

A 2,4 méter zsinórokkal eleinte nehéz volt bánni. Nem tudtam volna hova felfüggeszteni, hogy kényelmes legyen. Ahogy fogyott, annál jobb volt vele dolgozni. Az, hogy kerek alapról indult, egyfolytában voltak csomók - nem hagytam "üres" részt annak ellentételezésére, hogy végül egyenes legyen az alja - némi cselezést kívánt. Oldalt általában nagyobbak a távolságok. Az aljára két sor laposcsomót készítettem és összeragasztottam a szálakat is nem bíztam a véletlenre a laza sodrás miatt.Természetesen ezeket a belső oldalon műveltem.

Szép ez a fonal, de szerintem van olyan, amivel könnyebb dolgozni - merevebb, formatartóbb. Úgy gondolom lehet jobb küldetése is. Másrészről viszont a kép közel se adja vissza, hogy milyen szép színűek ezek a fonalak. Mind a mustár, mind a bézs olyan "régies, otthonos" érzetű. Kellemes a szemnek. A tapintása is szinte selymes.

 

Fonal: Diva Rope Yarn (mustár és bézs)

A nagy teszt

Az úgy volt, hogy irigykedtem, sóvárogtam, mert a lányok olyan szép pulcsikat kötöttek. Aztán vettem egy kis bátorságot, mély lélegzetet és én is belefogtam egy közkedvelt mintába. Természetesen több dologgal találtam szembe magam és formáltam a saját ízlésemre, igényeimre a felsőt. 

Ami bár elsőre is feltűnt, de akkor még nem az kötötte le a figyelmemet, az hogy a nyaka nem tetszik. Rövidített sorokkal formázta a vállat, de a nyakkivágásnál semmit. Csónaknyakúra lett tervezve, tehát nem fojt, de én nehezen viselném a nyakamnál elől azt a plusz anyagot. Ha a vállánál lehetnek rövidített sorok, akkor elől is nem? Tervezgetés, számolgatás kezdődött. Kicsit húztam is vele az időt, de abban biztos voltam, hogy az eredeti nyakat nem akarom. Nosza hát! Kíváncsi is voltam, hogy jó-e az elméletem. Elég-e a tudásom, gyakorlatom ennek megugrásához. 

Íme a kész nyak:

 

És ennek terve:

Hogy milyen gyorsan excel táblába lehet "rajzolni" az elképzelést, csoda.

A szélesség elől-hátul 110 szem. Az ábra a felét szemlélteti mind a két oldalnak. Lényegében kötés során tükrözni kell. A minta 1*1 patentot írt, ezen nem változtattam. Az elejénél kötöttem négy ilyen sort, a hátánál kilencet. A számok: a szélétől, közepétől vagy később az előző "rövidített szemtől" mért távolsága annak a szemnek, ahol a következő twin stitch szemet megejtettem, majd fordultam. Mind a két képen van egy-egy fekete pont. Mivel a nyakkivágás miatt egy idő után csak az egyik oldalon haladunk (bal vagy jobb váll), a másik oldalon itt csatlakoztatjuk be a fonalat és kezdjük ismét az ívek kialakítását. Amikor végeztünk, akkor a vállon a nyíl irányába lekötjük a szimpla és dupla szemeket is. A felső sor egyik szeme később a vállvonalhoz tartozik, a másik a nyakkivágáshoz. A nyak készítésekor az eleje-háta találkozásakor még felvettem három-négy szemet és kötöttem egy sima sort, majd a következő már a leláncolás volt.

Teljesül a kívánságom! Kellő nagyságú nyakkivágás, szépen kifekvő ív. Nem kell erőlködni felvételkor.

Ami viszont még egy videó többszöri megnézése után se megy hibátlanul, az 1*1-es patent összevarrása úgy, hogy "folytatólagosnak" nézzen ki. Talán egyszer rájövök, hogy mi az a típushiba amit vétek. Egyelőre feladtam. Pedig ezek szoktak menni. Az én megoldásom se lett rossz, de távol áll a jótól.

Fonott tányéralátét

A jelentéktelen mennyiségű szőnyegből kimaradt fonalból szerettem volna még valamit. Találtam is a neten egy olyan ötletet, hogy hármasfonást készítettek és varrógéppel cikk-cakkal megvarrták körbe haladva. Nem tetszett csupán a gyorsasága. Aztán gondoltam magamban, hogy hátha a cikk-cakk öltés szép lesz és elfogadható lesz a végeredmény. Pont az nem tetszett, hogy hiába a szép fonat, a cikk-cakk tönkreteszi az összhatást. Tönkre is tette, mert még öltést is hagyott ki, de a gépet még inkább sajnáltam.

Aztán találtam a neten fonott alappal készült szőnyegeket. Kicsit tartottam tőlük, gondoltam kipróbálom, menni fog-e nagyban. Nyilván vastagabb csíkokat kellene vágni anyagból, de arra legalább rájöttem, hogy bármilyen csábító, nem szeretném. Elvoltam én az oda-vissza öltésekkel, nagy műanyag tűvel csináltam és a fonatok alatt bújtatgattam, nem kellett erőlködni azon, hogy az anyagon átszúrjam. Ami nem tetszett, hogy folyton cérnát kellett fűzni a tűbe és a végén jött a nemszeretem dolog, a csomó fonalvég eldolgozása. Plusz én szeretem atombiztosra készíteni, így volt, hogy visszafelé is haladtam a soron vagy áttértem az előzőbe, majd vissza.

Két napot mókoltam vele. Nem állítom, hogy egész nap, de tisztességes óraszámban. Ehhez képest a szőnyeg egy nap alatt készült el.

 

Közelről egyébként szép a mintázata. A vége eldolgozását csinálhattam volna fokozatosan. Így utólag... De lássuk be a fonal se a luxus kategória (még mindig nem vagyok kibékülve a narancssárga két színűségével). Leginkább egy nyaralóba tudom elképzelni a darabot. Könnyed, vagány, de nem kristálycsilláros otthonba való.

Visszatérve: még mindig izgat a szőnyeg készítés. Főleg, hogy családunkban van olyan, akinél teli van a szekrény alja felhasználatlan jersey anyaggal. Keresem azt a megoldást, mellyel szívesen készítenék hasonlót. Valahogy ötvözni kellene, hogy az itthoni anyagok (fonalak stb.) is fogyjanak és olyan ajándék készüljön belőlük, aminek örülnek is. Tudnék pamut fonalból szép kis tányéralátéteket készíteni, de nem vagyok benne biztos, hogy felkerülnének, hiába találnám szórakoztatónak az elkészítésüket.

Egy jó ötlet a varrás nélküli pólófonal utánpótlásra. Ami csábító szőnyegkészítés fonás (több részes videó). Van olyan is, melyen apró öltésekkel halad körbe. Kézzel összevarrva az előző sor fonatával. Két pillanat alatt megunnám...

Napraforgó

Megkért egy családtagom, hogy a születésnapjára készítsek szőnyeget az előszobájába. Már tavaly vadászott az előszoba színeivel harmonizáló pólófonalra, amit meg is vett. Így én csak a munkámat tettem bele. 

Az első dolog, amit rögtön láttam, hogy a narancs színű gyengébb minőségű, a hátulja jóval világosabb. Amivel már csak akkor szembesültem, amikor a csomagocskát kibontottam, hogy a két fonal vastagsága igencsak eltér egymástól. Annyi instrukciót kaptam még, hogy a barnából legyen benne több. (A narancs eléggé élénk színű, magamtól se szerettem volna "mellbevágó" hatású szőnyeget.)

Még jó, hogy nem nézett ki semmi mintát, mert ilyen vastagságbeli különbség behatárol és alighanem én se vagyok alkalmas a túlzott kötöttségekhez. Természetesen elképzelésem nem volt. Mindig gondolkoztam, hogy mi legyen a következő sorban, amit kivitelezni is tudok, nem túl sok a narancssárga.

A két fonal közötti különbséget jól mutatja, hogy a napraforgó szirmokra hasonlító rész egy két szembe öltött, egyben befejezett félpálca. Az előtte-utána sorban egyráhajtásos pálcák vannak barnából. Végül nekem ez a szirmos sor tetszik a legjobban, de örülök a következő narancssárga sornak, a hátsó szembe öltött kúszószemnek is. Ez a pólófonalazás valóban kíván némi rugalmasságot, mert az hogy kifeküdjön a szőnyeg, olykor cselezést kíván; egy-egy berejtett szemet ide-oda vagy összehorgolást. 

A szirmok közelebbről:

A szélére valami olyasmit akartam ami jobban lefogja a szélét, súlyosabb, vastagabb. Ekkor szembesültem igazán a narancs bumfordiságával. Mégha csak sima sor lett volna se úszom meg azt, hogy vagy megszabom a fonalat vagy kihagyok szemeket. Inkább az előbbit választottam. Ez is kísérletezés kérdése volt, hogy mégis mennyit kell levágni belőle. Sok lett a törmelék. Végül a két motringból alig maradt valami.

A pólófonalból horgolt szőnyegek szerintem a rongyszőnyeg modern változatai. Nyilván benne van a fonalvastagságok adta egyediségek is. Igyekeztem. Igazából szépen kifekszik. Lehet, hogy első alkalmakkor kell neki egy kis kihúzogatás, de egyébként a súly is meghozza a kívánt hatást. Kellemes rálépni mezítláb. Teherbíró darabok. Nekem kedvenceim.

Sajnos nem adják vissza a képek a fonalak igazi színét. Meleg, nyári színek. Itt egy fokkal jobban hasonlít a valósághoz:

Fonal: YarnArt Maccheroni B-37 (vörösesbarna)

barackos narancs színű (nem volt címkéje)

Tű: 9 mm és 10 mm

A széle: videó