A jelentéktelen mennyiségű szőnyegből kimaradt fonalból szerettem volna még valamit. Találtam is a neten egy olyan ötletet, hogy hármasfonást készítettek és varrógéppel cikk-cakkal megvarrták körbe haladva. Nem tetszett csupán a gyorsasága. Aztán gondoltam magamban, hogy hátha a cikk-cakk öltés szép lesz és elfogadható lesz a végeredmény. Pont az nem tetszett, hogy hiába a szép fonat, a cikk-cakk tönkreteszi az összhatást. Tönkre is tette, mert még öltést is hagyott ki, de a gépet még inkább sajnáltam.
Aztán találtam a neten fonott alappal készült szőnyegeket. Kicsit tartottam tőlük, gondoltam kipróbálom, menni fog-e nagyban. Nyilván vastagabb csíkokat kellene vágni anyagból, de arra legalább rájöttem, hogy bármilyen csábító, nem szeretném. Elvoltam én az oda-vissza öltésekkel, nagy műanyag tűvel csináltam és a fonatok alatt bújtatgattam, nem kellett erőlködni azon, hogy az anyagon átszúrjam. Ami nem tetszett, hogy folyton cérnát kellett fűzni a tűbe és a végén jött a nemszeretem dolog, a csomó fonalvég eldolgozása. Plusz én szeretem atombiztosra készíteni, így volt, hogy visszafelé is haladtam a soron vagy áttértem az előzőbe, majd vissza.
Két napot mókoltam vele. Nem állítom, hogy egész nap, de tisztességes óraszámban. Ehhez képest a szőnyeg egy nap alatt készült el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése