Baba lábbeli

Egyik kolléganőmnek babája született. Természetesen innen adta az ötlet magát. Találtam egy honlapon mintát, ahol leírás volt, igaz nem magyar nyelven, de a képek és számok nemzetköziek. Egész jól ment a kódfejtés. Már-már elégedetten állapítottam meg, hogy az elmúlt évek kötögetésének volt értelme. Ügyesebb vagyok, jobban átlátom a dolgokat és utána kezdtem talán kifáradni és akkor csúfosan belegabalyodtam a kívül-belül-jobb-bal misztériumába.

Az első cipőcske elkészülte után nem győztem újból és újból rácsodálkozni, hogy mindent ugyanúgy csinálok (ugyanazon az oldalon kezdtem a hátsó rész kötését, ugyanazzal a technikával és ugyanarra szaporítom a pántot) és mégis a másikkal szimmetrikus (egyik balra, míg a másik jobbra csatolódik)... de azért kötöttem tovább és azután arra csodálkoztam rá, hogy milyen ronda lett az első darabon hátul az összevarrás, pedig nagyon igyekeztem és nem is úgy emlékszem, hogy rosszul sikerült volna... ez már így marad, gondoltam, hiszen a szálak el vannak dolgozva... semmi nem lehet hibátlan... végeztem a második darab kötésével is, már csak az összevarrás volt hátra, mikoris egymás mellé tettem a két darabot és azt látom, hogy a lábfej mintázata eltér egymástól... azon minutumban leesett, hogy mi is történt... valamikor a történet közepén kifordítottam az elsőt (nyilván, hogy a szálakat könnyebb legyen eldolgozni) és úgy is maradt. Visszafordítottam, így már passzoltak a mintázatok, viszont az első darabon a gomb belül volt, a második pedig ugyanúgy - nem az elsővel szimmetrikusan gombolódott.

Nyeltem egyet. Az én hülyeségem. Tudtam, hogy ha aznap nem fejezem be, talán másnap, harmadnap nem lesz hozzá kedvem. Az összezavarodáshoz segítségemre volt a lusta minta is.

A fonal egy nagyon jó bambusz-pamut keverék. Ráadásul jó árú. Gyönyörű, finom lila szín, de sajnos nehéz megörökíteni.

Fonal: Fibranatura Bamboo Jazz 205

Tű: 3,25 mm

Fonalszükséglet: 27 gramm

Minta: Innen

Jázmin bogyó kívánságra

Egy kedves ismerősömnek, amikor megmutattam a jázmin mintával készült karácsonyfadíszeket, rögtön az ugrott be, hogy ebből milyen jó lenne egy pár fülbevaló.

Hozott is hozzá fonalat, amiből próbáltam minél takarosabbat készíteni. Nekem mániám, hogy legyen minél kisebb. Igaz, ennek nem nagyon van súlya, de akkor is. Első próbálkozásra elégedetlen voltam, aztán már csak annyira húztam ki a szálat - készítés közben - amennyire muszáj volt.

Fonal: Alize Forever Simli

Tű: 1,75 mm

Minta: előző bejegyzésben

Sakura ball

Tavaly is tervben volt, de időszűkében voltam és túl bonyolultnak is találtam. Most megnéztem a videót és kiderült, hogy nem is olyan nehéz. A közepes és a nagy méretűt gömböket készítettem. Nem tudnám jegyzet nélkül megcsinálni, csak az első sort (kört), de segítség mellett megy. Már ha nem álmodozok el és vesztem el a fonalat, hogy hol tartok éppen.

Akár egy fonalkísérlet is lehetett volna. Egy kevertszálas, egy tiszta gyapjú és egy tiszta pamut.... és próbálkoztam még pár "levél" erejéig tiszta akrillal is. Az akril nem volt a legjobb minőség és vékony is volt. Elveszett benne a minta. A pamutot annyira nem szerettem, az egyértelmű kedvenc a kevertszálas.

Ráadásul abban csillogó szál is van. A tévé fényében csodaszép a fonal. Abszolút kedvenc.

Sokáig gondolkoztam a függesztéken. Valamelyik egyszerűen a saját fonalából van és a csomót a gömb belsejébe rejtettem. Előkerült az a fém - kulcslyukhoz hasonló alakú - bigyó, amihez kerestem gyenge kis gyöngykupakokat. Azt hittem semmire se jók, de a széleit befelé hajtottam, így homorúbb lett. Ezeket tettem a bigyó és a gömb közzé. Annyira azért nem volt meggyőző, hogy simán a horgolt gömbbe való szúrásával benne is marad egy kisebb erő kifejtésekor. Ragasztópisztolyt hívtam segítségül és nyomtam a horgolás és a gyöngykupak közzé keveset. Szerencsére amitől tartottam, hogy csúnya lesz, ha megszárad, nem jött be.

Fonal: KicsiKató Honor (kék)

YarnArt Babymerino (bordó)

Alize Bella (fehér)

Tű: 2,1 mm

Minta: Itt

Ikozaéder labda

Fogadni mernék, hogy amikor többedmagammal megláttam ezt a takaró mintát a közösségi oldalon, egyedül nekem jutott eszembe, hogy milyen szép kis labda lenne belőle.

A netnek hála gyorsan meglett, hogy hogyan lehet háromszögekből gömböt építeni. A kíváncsiságot tett követte. Gyorsan megvan egy-egy háromszög, hiszen csak három sor. A száleldolgozás se téma, hiszen csak behúzom a szálat, hátul pár sorral lejjebb vezetem és a sorkezdő varázskör kezdőszálával összecsomózom. Nem cél hogy elrejtsem a szálvégeket, ezért csak elvágom. Van olyan kegyes a minta, hogy a soremelésre nem kell nagy hangsúlyt fektetni, hogy szép legyen, hiszen nem látszik, nem világít ki a többi pálcából. Viszont lassú a relief pálcák miatt és fonalzabáló. Nem tudnám elképzelni, hogy ebből én takarót horgoljak, legfeljebb babatakarót.

Voltaképpen ez egy ikozaéder. Nem magamtól vagyok ilyen okos, ha tanultam is ezt a fogalmat, már az idő elfeledtette velem. Húsz háromszögből áll, a csúcsoknál öt elem találkozik. Tíz színt használtam hozzá. Talán nincs olyan csúcspont ahol a színek ugyanazok és olyan biztosan nincs, ahol két ugyanolyan szín van.

Természetesen, mint minden elemből horgolt alkotásnál ennél is jól beazonosítható eljön a feketeleves; az összehorgolás.

A neten lévő takaró fényképe is azért fogott meg, mert térbeli a háromszög. Tetszetős, befelé süppedős. Természetesen ez az összehorgolt elemek formájára is rányomta a bélyegét. Valamelyik magától is szépen állt, valamelyiket pedig a tömőanyag kinyomta (majdnem) annyira, hogy felvette a gömb formát. Eredetileg is az volt az elképzelésem, hogy a sokszög még inkább sokkal több szöggé fog válni, mert befelé süppednek az elemek. Némelyiken segíteni kellett, egyszerűen tűt és hasonló színű cérnát fogtam és átöltögettem a középpontok között. (Mázli hogy van hosszú varrótűm.)

Végén furcsállva nézegettem a végeredményt. Elsőre nem fogott meg. Megfuttattam a kritikus környezetemben és egyértelműen sikere volt. Talán én is csak a furcsa kinézete miatt ódzkodtam tőle. De ami különleges az egyedi is. Kapott természetesen csörgőt is a közepébe. Kíváncsi leszek a fogadtatására.

 Fonal: Gilice (a Barkától)

Tű: 3,5 mm

Jégcsap

Az ember próbálja utánozni a természetet. Például a hópelyhet, de annak egyszerűségét, finom "vonásait" sose tudja egy az egyben visszaadni. 

A jégcsapok hiába nem ilyen bonyolult formájúak, azokat se könnyű leutánozni. Még sose készítettem jégcsapot, bár horgolva már nem egyet láttam. A makramé segítségével tudtam igazán kis kivitelben előállítani. Az az elképzelésem, hogy damilszerű cérnával függesztem fel őket a fára. Bízom benne, hogy jól mutatnak majd rajta.

Makramé hópihék

Azt az előző bejegyzésemben elfelejtettem kiemelni, hogy a cukorsüveg fenyő kitelel természetesen, nem foglal nagy helyet és ahol nincs szükség plafonig érő fára, csak az ünnepi hangulat fenntartására, alkalmas lehet karácsonyfának. 

Évente egy kicsit nő, elvan akár erkélyen is a következő bevetéséig, nem foglal nagy helyet. Környezetkímélő.

Kép alapján készítettem ezeket is. Kis mértékben különböznek egymástól.

Nyári karácsony

Mivel mindenféle (no jó, három) vékony zsinór is előkerült a minap, eszembe jutott, hogy a fehéret mire is szántam. 

A családban van ahol cukorsüveg fenyő volt a tavalyi karácsonyfa. Tavaly én vállaltam magamra a díszítést. Mivel a fa 30-35 cm-es ezért nehéz díszíteni. Tavaly kicsi gömbök voltak rajta. 

Ez a zsinór 0,8 mm és igen jó makraméhoz. Fényes, műszálas, nem kell keményítéssel szórakozni. (Ki nem állhatom. Ha vékony fonalból horgolok, akkor bár légies lesz, de tartás nélküli és a keményítés elveszi a varázsát. A pacsmagolásról nem is beszélve.) Lehetőséget nyújt kicsi hópelyhek készítésére. Ezek 4-4,5 cm átmérőjűek. Talán egyetlen hátránya, hogy sok a leeső anyag. Nem mellesleg szép fénye is van.

Kép alapján készültek. Kicsi kezem van és bőven elfér benne három is.

Khaki kereszt

Tegnap készült még egy kereszt. Nem is olyan rossz móka ez. Kétfajta csomót - a gyémánt és kígyó - használnak ehhez.

Nem tudom mit lehet még ebből a technikából kihozni. Mindenesetre érdekes. Időként rácsodálkozok egy-egy bonyolultabb fogásra - bármiről is legyen szó - ha tudatosan készítette az első alkotója, akkor lángelme, ha nem, akkor mázlista.

A kevesebb néha több

Rengeteg dolgot írhatnék. Miért pont ezt, miért pont most. Mindenkinek szüksége van hitre, reményre, bizakodásra. Volt időszak, amikor azok voltak a legbiztatóbb, legmegnyugtatóbb szavak számomra, hogy "Imádkozok érted!" Sose gondoltam volna.

Már évekkel ezelőtt kinéztem egy makramé keresztet. A héten próbálgattam, de túl vékony volt a zsinórom - majd gyakorlásra elhasználom - és tartás nélküli a készülő darab. Egyfajta csomó változatait használta és a videón néha nagyvonalúan ugrott, hogy "ugyanezt a másik oldalt is"... Nem is éreztem azt, hogy az alkalomra, az egyénnek az megfelelő lenne. 

Azután rátaláltam a paracordra és egy jó videóra. Kicsi, masszív kereszt lett belőle. Elégedett vagyok. Nem kell mindig "nagyot szólnia" a végeredménynek, néha a kevesebb több. Nem mellesleg jobban is élveztem ezt a munkát. Rövid idő alatt lett eredmény, jó volt erőt belevinni, feszesre húzogatni. Nem igényelt nagy előkészületet, koncentrációt.

Nem is vágyok újabban nagy kihívásokra. Békére, nyugalomra, egészségre, kiegyensúlyozottságra annál inkább.

Anyagszükséglet: 2 méter paracord

Minta: Itt