Kislegény mellény

Örültem a felkérésnek, mert megtiszteltetés. Kaptam egy minta mellényt a nagyság miatt. Még sose készítettem csak nagyság alapján valamit, se belebújós, se V-nyakú darabot, se ilyen kicsit, sem tweed fonalból. Két és fél éves kisfiúnak készült. 

Nem akartam agyonmintázni, így lett ferde csíkos. Tartottam tőle, hogy a V-rész két oldalán, hogy adja ki a mintát, de rájöttem, hogy egyszerű; ott is mindig tartani kell a hat szem távolságot. Még külön tetszik is, hogy bal oldalt felül "benyeli" a csíkot a patent.

Nem mondhatni, hogy olyan nagy rutinom vagy magabiztosságom lenne fogyasztások terén. Régen biztosan jobban tudták ezeket. Most elkényeztetnek a kész minták, melyeket csak követni kell a méret eltalálása után. Reménykedtem, hogy nem lövök nagyon mellé technikailag. Szívesen leülnék valaki mellé, aki megtanítja korrektül vagy legalább az én elméleteimet alátámasztja, hogy valóban úgy kell csinálni. Azóta rám talált egy videó: Ez. (Hogy miért utólag keresgélek, nem tudom. Majd valamikor szánok időt a megnézésére.)

Folyamatosan méregettem, mérlegeltem, számolgattam, elméleteket gyártottam. Az a jó a kicsi darabban, hogy gyorsan jönnek egymás után a részek. Gyorsan kell váltani fogyasztásra. Nem kell hosszú heteket egyhangúan egy-egy résszel tölteni. Hamar megvan az eredmény és a konklúzió hogy jó vagy sem. 

A minta mellényben nem tetszett, hogy az ujjánál nem igazán volt karöltő fogyasztás. Én többet csináltam. Nem tudom mi a "szabványos". Aggódtam, hogy jó-e a nyaka, elég nagy-e. Jó lett volna látni, hogy a minta mellény hogyan áll rajta. Aztán összemértem a mintával és pont ugyanakkora volt. a visszajelzés szerint is jó.

A mellény körben kötéssel készült. Még mindig nem vesz be az összevarrás és ennek mellőzése ennek a mintának különösen kedvez. A vállát láthatatlan öltésekkel tűvel varrtam össze. Szerencsére ezt elég jól kivitelezem és szeretem is csinálni. (Jópár alkalom kellett míg a jegyzetemet pontosítottam úgy, hogy több hét-hónap kihagyással is használni tudom.)

A fonal az otthoni repertoárból van. Még örültem is neki, mert kevés volt belőle. (Most még kevesebb lett.) Remélhetőleg nem olyan erővel fog még pár hónapig sütni a nap, mint a múlt hét közepén, mert akkor nem nagyon kell még mellény se. Legyenek csak gyenge kis napos, darázs zümmögős, virág illatú napok.

Fonal: Himalaya New Tweed 75123

Tű: 4 és 5 mm

Fonalszükséglet: 101,7 gramm (203,4 méter)

Tüzes angyal

Amikor a tűzmadár színű fonalat megkaptam, ráébredtem arra, hogy nem érvényesül abban a projektben, amire szántam. Félre is tettem. Aztán hirtelen olyan volt, mint a szerelem; nem tetszik, nem tetszik... húúú de jó. Hirtelen szépnek láttam és alig vártam, hogy belekössem valamibe. Természetesen konkrét elképzeléseim voltak; zokni és angyalszárny szín.

Végre egy igazi dögös zoknit akartam, ami első ránézésre is egyedi, határozott színekkel, a csücskeiben ezzel a harsány színnel. Amikor hasonló színösszeállítású zoknit láttam, azt gondoltam, hogy "Na ez az!"

A főszín angyalszárny. Először tartottam tőle, hogy csak "piszkos" hatású lesz, de elég sűrűn tartalmazott foltokat. Néhol még bordó és zöld pöttyöket is. 

Kipróbáltam a tubular cast on-t, mert keresem az ideális megoldást. (Ideiglenes kezdéssel kell a szükséges szemek számának felét felszedni, majd a következő sorban egy sima, egy ráhajtás. *A rá következő sorban egy sima, egyet fordítottan átemel, a következőben pedig egyet simán átemel, egy fordított.* A csillagozott rész közötti két sort még egyszer megismételjük.) Szép és rugalmas patentot kapunk. Mivel nekem kicsi a lábam, rájöttem, hogy nem is olyan fontos számomra az extra rugalmasság, mivel a rüsztömön is simán át tudom húzni a zoknikat.

Hirtelen ötlettől vezérelve visszatértem a fish lips kiss heel sarokra. Többet hibáztam a szokásosnál... a környezetemben élők hozzátartozóiról sorra jöttek a rossz hírek... és ez letaglózott és visszatükrözi a munkám is. 

Felavattam az új zokniblokkolót is. Igaz, csak ráhúztam. Mosásra még nem került sor.

Fonal: KicsiKató fingering (Tűzmadár és Angyalszárny)

Tű: 2 mm

Fonalszükséglet: 54,6 gramm (218,4 méter)

Madárka

Mivel háromezer forint alatt nem rendelhettem, ezért most dőzsölök az alapokban. (Hármat már elkészítettem már, maradt még kettő. Meglévő fonalakból dolgozok, ezért nem kérdezek senkit milyet szeretne és próbálom majd eladni. Korábban kérdeztek, hogy szoktam-e csinálni. Ha még sincs rá kereslet, mindenki ilyet kap karácsonyra. :D)

Ez a fonal szuper volt a kis lyukú alaphoz, meg egyébként is. Szép egyenletes mintákat lehet vele kihozni. Hiába indult szerintem az egész "pólófonalasdi" abból az elvből, hogy használt, "leeső" fonalakat újból lehet hasznosítani, a tapasztalat szerint igazán szépet egyenletesre vágott jerseyből lehet készíteni. A minta hasonlít a madaras mintához, amit rendre kerültem, mert bonyolultnak találtam. Ez lényegében módosított búzaszem. Nekem tetszik, hogy visszafogott, mégsem szokványos.

Fonal: Bármitartó Light mustár és arany csillagos fehér

Fonalszükséglet: 56 méter

Tű: 5 és 6 mm

Minta: Innen

Körcikk duó

Unokahúgom megkért rá, hogy csináljak neki bármitartót, mert karácsonykor nem neki sikerült lecsapnia rá. Kívánsága nagy, ovális tartó volt, két színű fonalból. Ez felénk extra kívánság. Elmentem a város egyetlen hobbiboltjába és ott szembesültem vele, hogy már nem is árulnak alapot... és hajlandóságot se mutattak maguktól a beszerzésére. (Én meg nagyméret lévén a fonalzabáló alap meghorgolására.) 

Egy ideig úgy nézett ki, hogy nem lesz az egészből semmi. Döbbenettel vettem tudomásul, hogy kétezer-párszáz forint némelyik webes áruházban az alap. Aztán végül találtam egyet, ami 400-600 Ft-ért árul. Igaz, szerintem kisebbeket, mint az "álombeli". (De az is lehet, hogy a karácsonyi se volt nagyobb.) Találtam negyed körcikk formájúakat is. Nagyjából tudtam, hogy ezeket fogja választani. Magam is így tettem volna. Jól mutatnak együtt, külön, jól mutatnak a polc két szélén is. 

Mintában tanácstalan voltam. Kipróbáltam kétfélét is. Az egyiknél vaskosak lettek a falai, a másiknál egyszerűen nem mutatott annyit, mint ami melóval járt. 

Végül a legmegbízhatóbb búzaszem mellett döntöttem. Ennél jobbat még szerintem nem találtak ki. Fehéret csak nyomokban tartalmaz. Egy hurok a szem hátsó szálába, egy mind a kettőbe, ráhajt, együtt áthúz a három hurkon, plusz egy láncszem, aztán egy szem kimarad és a következő szemnél ugyanígy tovább. (Nem nagy találmány, már bizonyára más is kitalálta.) 

A teteje szélét se reagáltam túl. Itt is egy jól bevált fogást használtam; végig kúszószemmel, az elölről hátrafelé húzott szálak segítségével. (Így látszódik szemből mindegyik láncszem.)

Fonal: Pasakli fehér és barna

Fonaligény: 100 méter fehér, 5 méter barna

Tű: 6 mm és 7 mm

A kiállítás

Egy évvel ezelőtt megállította a művelődési ház vezetője a kolléganőmet és megkérdezte, hogy honnan van a fülbevalója. Ez csüngött a fülében. Azután nekem is szólt, hogy szívesen látnának a jövő évi tárlaton. Mivel egy elég zárt közösségről van szó, ami nehezen fogad be "betolakókat", ezért gondoltam magamban, hogy majd elfelejti. (Sajnos nem eléggé nyitottak az idegenekkel. Munkahelyek esetén mindig-mindig felvetődik a kérdés, hogy miért nem helyit vettek fel. A megítélés kapcsán pedig sokkal többet kell bizonyítaniuk a "gyüttmönteknek".) Aztán egy jó hónapja is szólt, hogy számít rám. Olyan szíves volt az invitálás, hogy körbenéztem itthon, mit vihetnék. A tárlat elég széles a technikákban, így én is igyekeztem úgy kiválasztani dolgokat, hogy több témakörből lévő legyen.

A darabszám behatárolt volt, maximum öt darab. Ezt így is túlléptem, de belefért egy kis szatyorba az egész. Abban maradtunk, hogy majd válogatnak, ha túl sok vagy más alkotóéval nagyon hasonló. Igazából soha nem vágytam ilyesmire, eszembe se jutott, semmi rendkívülit se látok abban amit csinálok. Kicsit tartottam is tőle, hogy vidéki lévén megszólnak, de már huszadik éve a településen dolgozok. Minden adózási idényben találkozhatnak a nevemmel a levelek alján. 

Megtisztelő is volt a felkérés és egyben feszélyezett egy dolog; a bemutatkozás. Kellett pár sort küldeni e-mailben (ki, mit, miért csinál), de mindenkit felhívtak a színpadra... szerencsére felolvasták amit írtunk, de volt aki szabadon kibontakozott. (Olykor túl terjengősen is.) Kaptunk emléklapot és egy kis apróságot. Volt Nagy Szilárd ajándékkoncert is. Az egész felvezető több volt, mint két és fél óra. Bevallom, nekem túl hosszú. 

Utána megnéztük a kiállítást. Volt hagyományőrző, rendkívül munkás alkotás:

Kimunkált pasztell:

Horgolt darabok:

Használt gyufaszálakból épített torony. Belőle volt kétféle is:

Ezek az én munkáimból vannak. Vittem az új makramé ékszereket is:

Az alkotójuk azt mesélte, hogy a bal oldalon lévő szobrok papírból vannak. Eleinte úgy készítette a hasonlókat, hogy papírból csiríz segítségével ragasztgatta. Azóta sokat fejlődött. A jobb oldalon textilből készült babák vannak.

Hímzett ékszerek:

 

 

Sokan, sokfélék vagyunk. Azt kifejezni nem lehet, hogy egy-egy alkotásban mennyi munkaóra van. :)

Lótusz

Ebből a videóból indult minden. Elővettem a két centis alapomat és az első motívum feléig jutottam, amikor konstatáltam, hogy kevés a hely. Fél minta, nem minta, valamit változtatni kell, valami koncepció kell. A félig kész mintát húzogattam jobbra-balra és összeállt valami a fejemben.

Nem állítom, hogy maximálisan illeszkedik az elképzeléseimhez, de kezd alakulni az, hogy én irányítsam a motívumokat. Már tudom, hogy mit miért csinálok. :)

Anyagszükséglet: S-lon cérna 8 méter