Egy évvel ezelőtt megállította a művelődési ház vezetője a kolléganőmet és megkérdezte, hogy honnan van a fülbevalója. Ez csüngött a fülében. Azután nekem is szólt, hogy szívesen látnának a jövő évi tárlaton. Mivel egy elég zárt közösségről van szó, ami nehezen fogad be "betolakókat", ezért gondoltam magamban, hogy majd elfelejti. (Sajnos nem eléggé nyitottak az idegenekkel. Munkahelyek esetén mindig-mindig felvetődik a kérdés, hogy miért nem helyit vettek fel. A megítélés kapcsán pedig sokkal többet kell bizonyítaniuk a "gyüttmönteknek".) Aztán egy jó hónapja is szólt, hogy számít rám. Olyan szíves volt az invitálás, hogy körbenéztem itthon, mit vihetnék. A tárlat elég széles a technikákban, így én is igyekeztem úgy kiválasztani dolgokat, hogy több témakörből lévő legyen.
A darabszám behatárolt volt, maximum öt darab. Ezt így is túlléptem, de belefért egy kis szatyorba az egész. Abban maradtunk, hogy majd válogatnak, ha túl sok vagy más alkotóéval nagyon hasonló. Igazából soha nem vágytam ilyesmire, eszembe se jutott, semmi rendkívülit se látok abban amit csinálok. Kicsit tartottam is tőle, hogy vidéki lévén megszólnak, de már huszadik éve a településen dolgozok. Minden adózási idényben találkozhatnak a nevemmel a levelek alján.
Megtisztelő is volt a felkérés és egyben feszélyezett egy dolog; a bemutatkozás. Kellett pár sort küldeni e-mailben (ki, mit, miért csinál), de mindenkit felhívtak a színpadra... szerencsére felolvasták amit írtunk, de volt aki szabadon kibontakozott. (Olykor túl terjengősen is.) Kaptunk emléklapot és egy kis apróságot. Volt Nagy Szilárd ajándékkoncert is. Az egész felvezető több volt, mint két és fél óra. Bevallom, nekem túl hosszú.
Utána megnéztük a kiállítást. Volt hagyományőrző, rendkívül munkás alkotás:
Kimunkált pasztell:
Horgolt darabok:
Használt gyufaszálakból épített torony. Belőle volt kétféle is:
Ezek az én munkáimból vannak. Vittem az új makramé ékszereket is:
Az alkotójuk azt mesélte, hogy a bal oldalon lévő szobrok papírból vannak. Eleinte úgy készítette a hasonlókat, hogy papírból csiríz segítségével ragasztgatta. Azóta sokat fejlődött. A jobb oldalon textilből készült babák vannak.
Hímzett ékszerek:
Jó hogy mégis megmutattad magad, helyesebben a munkáidat...lehet hogy nem tudom jól megfogalmazni, de jó érzés, hogy megnézik, rácsodálkoznak...hogy jjjjé de szép, hogy készül és..és... kérdeznek...Én egyszer voltam Pécsen... nekem jól esett hogy rákérdeztek,én akkor nem kiállitóként mentem, csak vittem a a hajócsipkéimből, mert ez egy kézimunkacsoportba volt, hivtak hogy menjek,megnézni és vigyek a csipkékből,..és akkor kitették a kézimunkáimat.Itt nálunk is felkértek, de nem fogadtam el, mert nem vigyázzott senki a teremre, és bármikor lehetett bebenni... fétettem a dolgaimat...HÚÚÚÚúú de most jó hosszú lettem... na szóval csak menjél, ha hivnak...és légy büszke, amit elkészitesz!!!
VálaszTörlés
VálaszTörlésDitti2022. március 10. 20:53
Köszönöm! Itt a galérián van a kiállítás és a megnyitó után szólni kell, hogy valaki megakarja nézni és felkísérik. (Ezért remélem nem lesz baja/gondja semminek/senkinek.) A színházteremben volt a bemutatkozás. Igazából pont az interaktív jelleget hiányoltam. Persze arra is lehetőség lenne, ha valaki vállal foglalkozást/oktatást. Jó látni, hogy a művelődési ház vezetőjének szívügye az hogy minél szélesebb legyen a választék. Csipkeverés, kosárfonás is van például. Kötésről, horgolásról nem hallottam és ezek "hétköznapibbak". Nem hiszem, hogy akkora igény lenne rá és az én energiám is kevés lenne a rendszeres jelenléthez. Úgy gondoltam, hogy inkább nyári diáktáborba fogok felajánlani apróságokat, nyereményeket.