Az ördög és a részletek

Nem szabad lebecsülni az egyszerű feladatokat se. Egy egyszerű lepedő beszegéséről van szó. Hónapjaimba telt, mert elromlott a varrógép. Másfél hónapig ott volt a szerelőnél. Nem, nem azért mert annyi gond volt vele, hanem olyan sokan álltak sorba előtte. Aztán megérkezett a babaágy pontos mérete és ehhez igazítottam a már előzetesen gombostűzött anyagot. (Előzetesen megnéztem neten egy általános babaágy méretét... Szóval két oldalát módosítottam.) Megjött a gép. Kicsit rápihentem. Szembe kell nézni azzal, hogy nem a legjobb gép (Tesco gazdaságos)

Ami a lényeg: akár terítő, akár lepedő. Felesleges és csúnya is (pontosabban nem a legszebb), ha minden oldalán hajtunk kettőt és így varrjuk meg. Így a sarkokban feleslegesen túl sok anyag lesz, amit a gép se szeret annyira varrni, ha eleve vastag az anyag.

Ha levágunk egy derékszögű háromszög részt az anyagból, akkor nem túráztatjuk a gépet hat rétegnyi anyag megvarrásával.

Az első természetesen az anyag beavatása, vasalása és méretre vágása, amit követ a kívánt varrásszélesség kimérése kétszeresen valamennyi oldalról. Majd a kéken jelölt részt kivágjuk.

Ezt követően a levágott sarkú részt behajtjuk a piros csíknál, majd a 2 és 3 pontnál lévő és ezt követően a 4 és 5 pontnál lévő hajtásnál elérjük azt, hogy valamennyi oldalon foszlásmentesen megvarrható az anyag, illetve a saroknál is derékszögű háromszög van.

Nekem tetszik a minta. Elefánt kertészkedik. Szerintem aranyos.

És a sarok, ami miatt az egész trükköt csináltam:

Ünnepi nyuszik

 

Hőnyomtató

Ha már a technikáról esett szó. Még kreatívkodtam egy kicsit. Immár célzottan használtam a mini hőnyomtatót

Ezek a tapadós címkék csomagolásnál lesznek segítségemre.

Egészen elégedett vagyok vele. A képeket a neten kerestem. Mivel fel van a címke göngyölve henger formára, ezért pördül, de ragasztás után nem fog. 

A bárányok hallgatnak

Láttam egy videót, az adta az ötletet. 

Régen, még a kezdet-kezdetén az okozta a kihívást, hogy ha neten rendeltem, hogy az adott fonal, zsinór, bármi vastagsága, színe az általam elvártat hozza. Most, hogy a rendelt fonalak, maradékokat, készletet az elképzelt tárgyhoz igazítsam. Vagy kompromisszumot kössek vagy esetleg lemondjak róla. Így került bevetésre ez a barázdált golyó, de így került alkalmazásra az akvarell ceruza is, amivel színeztem a fülek belsejét és az arcnak pírt adtam.

Közben - mint legtöbbször - ment egy érdekes műsor. Amerikai. Katonáskodás közben megsérült ember esküdött. Annyira jó dolgokat mondtak... és elgondolkodtam az elfogadásról. Hogy mi ebben mennyire le vagyunk maradva. (Magyarországon inkább elkerülnék a hasonló sérült embert, mint sem azt látnák, hogy valamit túlélt, kárt szenvedett és segítenék a helyzet kezelésében, ne adj Isten tanulnának tőle.)

Igen, tévézek inkább, mint mondjuk netezek. Persze, használom a számítógépen is gördülékenyen, de csak amire szükséges, pl.: a blogspotnál a bejegyzés időzítésére és hasonlókra.

Szívem

Az alapjául szolgáló videó: itt. Annyit módosítottam, hogy a kezdeti - számomra összképet zavaró - hurok ne legyen, ehelyett inkább lógós legyen. (Ez kis munkát igényelt, meg kell érteni, hogy melyik szál merre tart és hogyan lehet ezt az elképzelést megoldani felesleges bog nélkül.) A videó nagyon jó. Lassan csinálja, így még arra is időt ad, hogy szükség esetén a videó leállítható legyen.

Virágocska

 

Szalvétagyűrű nyuszifülek

Eredetileg táskának vettem a fonalat. Leszabva félretettem. Most pont elég volt a mérete. Azt nem is tudom pontosan milyen hosszú szálakból készítettem. Kép alapján csomóztam. Egy-egy karikához 2*2 szál kellett.

A kép nem adja vissza az eredeti színt. Sokkal szebb.

Viszont azt kivételesen kíváncsiságból lemértem, hogy mennyi időbe került az elkészítése. Egy fél óra alatt volt meg. Előbb-utóbb anyagszalvéta is kerül kiszabásra és megvarrásra hozzá.

Üdvözlőlap

Nem állt minden eszköz a rendelkezésemre. Átütött a papír, így ragasztanom is kellett. Háttérnél pedig a kevesebb több elvet használtam. Ma esti szórakozás.

10,5 cm * 14 cm. A széthajtható lap következő oldalán pedig a szöveg található.

Holnaphoz két hétre várható egy távoli családtag érkezése.

Makramé nyuszi

Elővenni a kellékeket ugyanannyi idő volt, mint elkészíteni. Szerda esti film közbeni alkotás. Az arca egészen csajosra sikerült. 

A golyó már nem tudom honnan származik, de szép kivitelezés. A többségnek szálkás a belseje és egyenetlen a felszíne. Erre nem mondhatok semmi rosszat. Ha a belseje tönkretette volna a pamut zsinórt, kihúzta volna a szálát, előveszem a fúrógépet és simára csiszolom.

Kukor Ica

Az ötletet egy Etsys minta fényképe adta. Abban valami erő strapabíró drótból volt a keze, lába. A képen egy totyogó. Nem szívesen adnám úgy gyerekkézbe. Ha megvásároltam volna a mintát, csak azért tettem volna, hogy megtudjam, milyen drótot használ. Mivel külföldi és az áruválaszték nem azonos, ezért emiatt okafogyottá vált.

Az nyilvánvaló volt, hogy popcorn mintát alkalmaz. Ennek jó pár változata fellelhető a neten. Én félpálcából négyet használtam és minden második sor rövidpálca és később ezekben a sorokban fogyasztottam. 

Ez az első zöldségem. Saját minta alakította a küllemét. Amolyan menetközben alakuló. Az már első gondolatra megvolt, hogy zsinórfonal fogja helyettesíteni a drótot. 5 mm-nek kihúztam a belét és így húztam bele a kész horgolási soromba. Belül csomót kötöttem rá. Időközben jött az ötlet, hogy mágnest kap a lábába, kezébe. Hiszen nagy és okos bátyónak készült. A haja is pamutfonalból van. Külön figyeltem a szemére. Gondosan elégettem a biztonsági szem hátulját és szét is nyomtam, valamint ékszerragasztót nyomtam az elülső részén a szem és a horgolás közzé, úgy hogy ne csorduljon ki. Egy éjszakát pihent, szikkadt kint.

Amolyan kis érdekesség, ami nincs másnak.

Milyen ajándékot?

Kinek milyen ajándék a megfelelő, miről álmodozik és a pénztárcánkhoz is mi van szabva?

Kevéssel karácsony előtt csodálkozva láttam, hogy a blog jobb oldalán lévő feliraton a karácsony mellett százat jelez a számláló. Belenéztem, vajon tévedés-e. Nem volt az, de felsejlettek a múltból olyan emlékek, amelyek nem voltak kellemesek. Mindegyikbe próbáltam a szükséges energiát, szívet beletenni. Aki kézimunkázik tudja, hogy a kigondolástól a megvalósulásig, a kitapasztalástól a csomagolásig több óra telik el összpontosítással, türelemmel, újrahangolással. 

Volt személy, akit ma már nem lepnék meg ilyesmivel... Mindössze arról van szó, hogy a munkatársak nem a barátaink, sem családtagok, nem is elvárás feléjük, hogy rajongjanak, azért amiért mi. (Voltaképpen az egész munkahelyi karácsonyi, születésnapi, névnapi ajándékozás egy zsákutca. Nincs rá annyi pénz, amiért értelmes ajándékot lehet venni, de nem is elvárás ez vadidegen emberek felé. Viszont, aki a gesztust sem díjazza, akkor kár érte.)

Mégsem kidobott idő egyetlen óra sem, amit ilyesmivel töltünk akár jó kézbe kerül az adott alkotás, akár nem, akár olyanéba, aki díjazza, akár olyanéba, aki nem, mert ha mást nem akkor azt az érzést adja, hogy urai vagyunk az anyagnak, sikerélményt adhat és beépítjük a hétköznapokba. A szervezést, a türelmet, az időzítést, a magabiztosságot és tudjuk a határainkat is. 

Nálunk a december után hamar ránk köszönt a következő ünnepnap egy születésnap, amely a második héten van. Mivel közeli hozzátartozóról van szó, ezért nem kétséges, hogy kézimunka. Nyilván mindenki igyekszik olyan dologba beleadni a pénzért, idejét, amelynek maga is örülne (kivétel ez alól a munkahelyen egymásnak adott fröccsöntött termékek, amelyeknél - érthető módon - még fontosabb az ár), így magamat meg nem hazudtolva egy olyan technika ismét, amely engem mostanában foglalkoztat.

Azzal, hogy választhattam témát, ha nem lett volna rozsdaszínű fonálból, akkor marad a hattyú reprodukciója, de így azt hiszem jobban jártam. 

Így kezdődött:

Ezután még egy kis színt kapott a róka melletti bal oldal.

A kezdeti kíváncsiság lendületével gyorsan el is készült a róka:

Azonban sok támpontot a festés, felvázolás nem tartalmaz, így egy adag tanácstalanság is befurakodott a készítés napjaiba. Aztán egy mély lélegzetvétel, erőgyűjtés után folytattam mindig. 

Meglehetősen sok szabadságot tartalmaz ez a technika, amely egyébként szimpatikus nekem, de magamra vagyok hagyatva közben mindenben; hány szálas legyen a fonal, milyen színű, milyen sűrűn legyenek a virágok stb.

A végső formája immár felakasztható keretben:

Munkásabb volt, mint a hattyú. 16,5 cm az átmérője. Ezzel is két napot foglalkoztam, a harmadikra csak az eldolgozás jutott. Természetesen minden pénzbe kerül. Az anyag még régebbi vásárlás és a fonalak is, illetve lehet, hogy azokat nem is én vettem, nálunk kézről-kézre járnak. Itt a keret a jelentősebb tétel, azt ezer forintért vettem nem is olyan régen.

Most nincs más teendőm hátradőlni és várni egy hetet az átadással. :) Ma megnézem ismét, sokadjára a Vukot. A kedvencem az, amikor a kutyák pletykálnak és amikor a Simabörű kicsapja az esőbe a komondort és Karah így kommentálja miután Vuk mondja, hogy a kutyák, micsoda talpnyalók; a komondor az nem, a bőrét odaadná a Simabörűét, de a talpnyalás az nem megy... És még mondják nekem azt, hogy nem felnőtteknek felnőttekről szól a mese.