Hogyan lett terítőm

Nem gondolkodtam eredetileg terítő készítésén. (Bár ez a szőnyeg is terítő mintából készült.) Azonban a közösségi oldalon láttam egy nagyon tetszetőset. Megnevezve a fonalmárkát és volt hozzá minta is. (Igaz, nem a mi általunk ismert jelekkel, de elég használhatónak véltem első ránézésre.) Nővérem névnapja is közeledett akkoriban és a rendelt szandál nem tudtam, hogy jó lesz-e rá.

Direkt karácsonyi színeket válogattam össze hozzá. A szélén található ekrühöz közeli színhez meg egyenest ragaszkodtam, mert régies hatást kelt. A fonalról már eleve tudtam, hogy nem a legvékonyabb fajta, de láttam azelőtt egy nagyon érdekes terítőt. Szalaghímzés volt anyagra és az volt körbehorgolva, hasonló vastagságú és színű fonallal. Megtetszett.

A névnapra nem értem volna a végére, így félre is raktam és váratott magára a folytatás. A terítő középső része nem sok izgalmat tartogatott. (Bár azon is változtatnék már.) A szélénél döbbentem rá arra, hogy a két különböző lapon hozott minta nem egy fonalvastagságra épít. Amint utána jobban megnéztem a képeket, alá is támasztotta ez az elméletemet.

Mit csináljak? Mit csináljak? Nem akartam vékonyabb fonalat használni hozzá. Arra jutottam, hogy legfeljebb kevesebb mintaegység lesz. Végül addig ügyeskedtem, hogy a kellő számú szemszámot a négyzet körbehorgolásánál összehoztam. Innentől kezdve minden sor egy kísérlet volt. Nagyjából tartottam az eredeti mintát, de abban is voltak logikátlan dolgok (volt olyan, ahol az egyik sorban több láncszem volt, felette meg alig és a mintaegységek nem igényeltek több szemszámot mint azelőtt). Nehéz lehet a mintaírók sorsa. Volt hogy egy sort kétszer horgoltam meg. Olyan is akad, amit most másként csinálnék.

Az idő elszaladt, a névnapról triplán is lecsúsztam, de következetességből befejeztem a terítőt. Sajnáltam volna a fonalra kidobott pénzt, ha nem így lett volna.

Nagyjából hozza azt a hangulatot amibe beleszerettem. Azóta már a szokásosnál vastagabb fonállal is megbarátkoztam. A karácsonyi díszítés része lesz és az enyém marad.

 

Fonal: Kartopu Organica (barna, cinóbervörös, pasztell zöld, 873-as színek)

Tű: 2,5 mm
Anyagszükséglet: 83 gramm
Méret: 40*40 cm

Ismét meggymag párna

Eddig mindig más által szépen megtisztított meggymagokat használtam. Most először küzdöttem meg a gyümölcshússal magam. Mondhatni unokahúgom újból és újból felmerülő kérése hatására. Egy idő után nyugtáztam, hogy nem fogja se elfelejteni, se lemondani róla. Állítólag már évekkel ezelőtt megígértem. 

A varrás nem nagy kunszt és méretként a saját részre készítetthez hasonlót akartam. Abba tisztességes mennyiségű mag ment, aránylag ducira, így érzem azt, hogy kézre való (jó megmarkolni), tartja a hőt, nem csak divatos "kerülgetnivaló".

Nyáron meggyszedés és feldolgozás miatt lett végre kellő mennyiségű mag. Kevésbé volt rémisztő művelet, mint ahogy gondoltam. Kétszer tettem fel a gázra. Először sóban főztem kb. 10 percig, azután rájöttem, hogy hosszabb idejű főzést igényel. Nem akartam kemikáliát használni. (Volt ahol azt olvastam, hogy Domestosban áztatta az illető. Nem, nálam ez nem illik abba a képbe, hogy természetes anyag, házilag készített tok, valami szelídebbet akartam.) Másodjára mosószódás vízben főztem fél órát. Az a lényeg, hogy a gyümölcshús megfőjön, időközben vagy lejön magától vagy már főtt állapotában egyszerűbb ledörzsölni. Még egy kis energiámba került az átmosás, dörzsölés, néhányszor vizet is váltottam. Igyekeztem alapos lenni, hiszen nem cél, hogy a magról már levált, de a nedvességtől ismét ráragadt hús idővel bebüdösödjön, netalán bepenészedjen a szövetbe. A napon történő szárítás nyáron gyerekjáték volt.

Ismét eltelt pár hét, no jó hónap, mire az egyszerűbb műveletbe belevágtam. A rókás anyagra esett a választásom. Az alapja étcsoki barna. Most szimpatikusabb a sötét és szerintem oda lesz a mintájától. A meglévő anyag hossza behatárolta a méretét. Félbehajtottam és így 16,5*20 cm-es anyagot vágtam. Darabonként 375 gramm mag került bele.

Mire jó? Jól tartja a hőt. Természetes melegítő fülre, hasra. Melegíteni mikróban lehet, hűteni zacskóba téve mélyhűtőben. Az utóbbit természetesen akkor, ha valami zúzódás, bedagadt testrész van.

Elements Cal párna

A takaróból sok fonal maradt ki és az idők folyamán rájöttem, hogy a díszpárnák belseje szétjött (gyenge kis anyag volt belül). A feladat tehát adott volt; párnát készíteni.

 

Már régen is láttam a neten ezt a mintát, akkor azzal a gondolattal elmentem mellette, hogy "hú, de érdekes", most elérkezettnek éreztem az időt, hogy megnézzem, kipróbáljam. Ingyen leírást és jó minőségű videót találtam hozzá. Kánaánban éreztem magam, mert tényleg mindent megmutat a felvételen, amely éles, közeli, nem úgy horgol, mint egy gép, magyaráz közben, igaz, angolul.

Az eredetileg takaró leírás első két blokkját kellett megcsinálnom. Az első részt nagyon élveztem. (El tudnék képzelni egy csupa ilyen kockákból felépülő székpárnát is.) A második kicsit nehézkesebben indult, de a második felét már leírás - nem videó - alapján készítettem.

Mivel domború a párna, ezért a horgolás során szempont volt, hogy plusz sorok legyenek, a minta ne vesszen el ennek hiánya miatt.

Félretettem egy időre, mert tanácstalan voltam, mert legszívesebben négyzet alakú párnát készítettem volna, de az eredeti párnák téglalap alakúak voltak. Végül győzött az első variáció, a régi párnáknak külön belsőt fogok varrni. A másik nagy kérdés az volt, hogy a második párna milyen legyen, illetve az, hogy két különböző mintájú oldalt dolgozzak össze (mert így esély van arra, hogy két azonos minta kerüljön a külvilág felé) vagy sem. A sors végül eldöntötte, mert időközben kaptam ajándékba is egy párnát. Párnából is megárt a sok, ezért maradt végül az egy darab horgolt párna.

Igazi fonalzabáló a minta, mert egymásra rétegződnek a sorok. Az ajándékba kapott párna - amely egyébként nagyon szép makramé - sarkai kicsit furcsán állnak. Éppen ezért, helyesen vagy helytelenül úgy döntöttem, hogy a sarkokat lekerekítve horgolom meg.

Az oldalait i-corddal dolgoztam össze, úgy hogy a két részt összefogtam, a fonák oldalak simultak egymáshoz és a színén dolgoztam. Három oldalon mind a két rétegen keresztül húztam a szálat, ha új szemet szedtem fel, egy oldalon pedig csak az egyiken, mert oda terveztem a húzózárat. Az i-cord két végét kitchener stitch technikával dolgoztam össze. (Oldalsávon található videó róla.)
  

I-cord eleje-vége találkozás, zippzár, lekerekített sarok, bélés nélkül

Melyből eredetileg rejtett zippzár vásárlását terveztem, de nem is volt ilyen színben a boltban és az eladó is lebeszélt róla. Szerinte azok gyengébbek. Feleslegesen tartottam a zippzár kézi varrásától. Gyorsan megvolt és zökkenő nélkül ment.

A belső huzatot a takarónál használt flanel maradékából varrtam meg. A takarót nagyon szeretem. Jó meleg. Remélem, ez a párna is kedvencem lesz. A többi maradék fonalat pedig elajándékoztam egy nálam ügyesebbnek, aki tudtam, hogy egyből műbe is fogja venni.

 

Fonal: StyleCraft Special DK, Kartopu Cosy Wool

Tű: 3,5 mm
Méret: 35*35 cm

Minta: Elements Cal