Boríték

Egyszer a menyasszony alighogy feltettem ide egy bejegyzés már is reagált rá privátban, ezért nem akartam feltenni ezt és az előző bejegyzést időnap előtt.

Mivel az üdvözlő lap A4-es méretű félbehajtva, ezért a hagyományos és itthon meglévő borítékba nem fér. Sebaj, majd varrok egyet, hogy stílszerű is legyen. Lehet, hogy legközelebb nem tenném. A lényeg az, hogy készen van és a varrógép is vitte. :)

Anyagot a meglévő készletből választottam. Motívumként igyekeztem valami letisztultat választani, hiszen az ifjú pár is hasonló.

A hímzésben a virágok és pöttyök/rezgők hímzése volt a legjobb. Mivel maga a kapocs szép és a küllemét csak rontani lehet az anyagra varrással, ezért inkább ragasztottam ékszerragasztóval. Szerencsére nem üt át ez a típusú ragasztó, előbb az anyagokat összeöltöttem.

És a sarkok, amelyek elméletéről pár bejegyzéssel korábban szó volt.

Pénzátadó boríték

Az Ai ajánlott egyfajta papírt színes ceruzához. Volt is belőle itthon... nem vált be. (Még szerencse, hogy a mesterséges intelligencia nem vert költségbe.) Azután elővettem egy másfajta papírt. Mi lesz ebből? Nem is igazán gondolkoztam azon, hogy jó-e, hanem inkább arra voltam kíváncsi, hogy én vagyok-e ennyire béna, esetleg elengedjem-e az egészet. Csak amikor félig volt kész morfondíroztam azon, hogy fekete? Esküvőre? De "elmostam" az aggályt azzal, hogy milyen jól fog mutatni a belső felén a fehér betű.

Érdekes utazás volt ez. Mivel félbe van hajtva, ezért az egész érdemi rész csak A5-ös méretű. A hátoldalán égbolt és csillagok, a belső oldalán pedig valóban jól mutatnak a fehér betűk.

Nehéz volt ilyen piciben dolgozni. Elég csak az arcra vagy a kézre gondolni, hogy az mekkora egy ceruza hegyéhez viszonyítva. Nekem a személyes kedvencem a fátyol.