Elérkezett az évvége. Ha nem puskázok, az jut eszembe róla, hogy kipróbáltam a tuniszi horgolást és egy ideig lekötött a makramézás. Az összegzés szerint kötöttem 4007, horgoltam 665,4 és makraméztam 454 métert, varrtam 8 darab használati tárgyat, bélést.
Ha szívem szerint akarok szólni, nincs ínyemre ez az új világ! Az ember dolgozik, hazafelé bevásárol, este elintéz pár dolgot és esetleg lerogy az internet elé, nyom pár lájkot, más bejegyzéseknél hümmög és ennyi. Már nem igyekszenek az emberek kedveskedni, otthagyni a nyomukat, hogy én is itt jártam és ez vagy az tetszett vagy épp ellenkezőleg. Aztán csodálkozunk, ha egy idő után már a maradék időt se arra áldozzuk, hogy megörökítsünk, mert úgysincs senkinek se véleménye, érdektelen a dolog. Nincs ínyemre a személytelen facebook, ahol ugyan tudnám a fotóimat a nevem alatt felpakolni, de a hírfolyamban benyeli a net. Különben is a facen annyira nyíltan bírálnak, kötözködnek az emberek. Inkább jut róla eszembe a helyi politika és a szakmai fórum (az legalább hasznos és gyors feladatmegoldó), mint a kézimunka.
Olvasottságom ugyan van, de azt hiszem egy kezemen megtudom számolni, hogy idén hány megjegyzés érkezett. Nem is akarom újból lementegetni a képeket, hogy utána témakörök szerint csoportosítva vagy az összeset együtt felrakjam most. Pláne, hogy a bejegyzések hangulatát - amikor esetleg fel voltam villanyozva, mert sikerült valami - nem tudom visszaadni.
Rendszerint elégedetlen vagyok a készült képekkel. Ritkán van az hogy szívem szerint többet is feltennék, mert több is elnyeri a tetszésemet, de nem akarom a tárhelyet megterhelni. Így maradt a telefonomban ez a kép is, amely számomra hangulatot, könnyedtséget áraszt, ezáltal az egyik idei kedvencem, ami még a blogon nem szerepelt:
Ezzel együtt 43 bejegyzés született idén. Aki nem hiszi, járjon utána... Olvasgasson! Merüljön bele! :) Hátha átjön egy-kettő hangulata és esetleg kikapcsolódást jelent.
Mindenkinek boldog új évet és jó egészséget kívánok!
Én nem tudom mennyi fonalat , cérnát dolgoztam el, én sok időt bibelődtem el...dehát ez a hobbi ügyebár...Ahogy olvaslak teljes mértékben egyet értek veled..Sokszor kérdezem magamtól is, hogy mi a fenének ülök képeket keresek, irok, foglalkozom a bloggal,...összesítőt készítek az egész évi munkámról... kinek és miért... Ha van történet, még arra sincs rámozdulás...Most a FB ét nem is emlitem... az egy külön mese lenne... Ha nem is mindig ,néha irok...Sokszor el megy a kedvem ettől az érdektelenségtől... de valami mindig hajt... hátha...Boldog újévet és újra találkozunk!
VálaszTörlésMiért is csináljuk? A kézimunka kikapcsol, kihívás. Nekem azért is jól jön, mert a munkám "matekos" semmi kreativitás, meghatározott szabályok, keretek között zajlik és jólesik a lelkemnek egy kis változatosság. A facetől idegenkedek, a rav is jó otthont biztosít a "magamutogatásra" (ötletgyűjtésre, szemlegeltetésre, összehasonlításra). Elégedett is lennék azzal, ha csak ott lennének a képeim, de ott nincs helye például makraménak. Úgy meg ha nem teljes minden, már nem is tetszik annyira. A felhasznált fonal számításának ötlete onnan van. Bár nincs nagy jelentősége, de azóta jobban meg tudom becsülni a szükséges fonal mennyiségét.
VálaszTörlésAbba kénytelen leszek beletörődni, hogy kevés a komment. Én se sokat teszek a "reklámozás" érdekében. Mit is várhatnék? A leglényegesebb, hogy jövőre is legyen lelkesedésünk (én ebben nagy vagyok, gyermeki örömmel is tudok dolgokat csinálni) és hozzá energia.
Neked is ezt kívánom! Boldog új évet!