Purpurea

Egy üresjáratban vágtam bele. Tetszett a felső, de egyébként nagy falatnak éreztem. Nem voltam biztos benne, hogy úgy sikerül, mint a ravon lévő kedvenc képeimen. Ne legyen se túl nagy, se feszülős és a ráhajtásoknál a lyukak ne legyenek túl nagyok, pláne ne érezzem azt, hogy fehérneműn kívül bármit alá kell vennem. Hiszen akkor az egész "kirakat", értelme elvész. Még az elején gondoltam is, hogy ha az első pár sornál ráunok vagy úgy érzem, nem megy, inkább lebontom. 

Kizárólag egy fonal volt a készletemből alkalmas rá. Amit amikor megkaptam, csalódott voltam. Bár a színe visszaadta azt amit a képeken láttam, én mégis harsányabban reménykedtem. Mivel megnéztem a neten, hogy mi is az a purpurea és szép élénk színű virág képei tárultak elém. (Azóta már arra is rájöttem, hogy millió fajtája van.) Valahogy arra asszociáltam. Amit nagyobb gondnak éreztem, hogy szemlátomást vékony. Hát hogy fogok én ebből bármit is csinálni?

Így álltam neki. Adtam egy esélyt a mintának és a fonalnak is. Nagy kérdés volt a méret, főleg annak tudatában, hogy hadilábon állok a próbadarabokkal. Ha jobban széthúzom a kötést, kevesebb szem tíz centi. Pár tíz szem is rengeteget számít, de hol a realitás? A mérés és az alapján, hogy nem XS a méretem, ráadásul nagyon vékony a fonal, az S mellett döntöttem. Aztán egyik sor követte a másikat, viszonylag problémamentesen. Nem bontottam, amikor egy-egy ráhajtást kihagytam, pótoltam a következő sorban. A csipkerészt a végefelé kicsit untam. Pont vasárnapra esett a vége és a következő héten már nem azt akartam csinálni. 

Vonzanak és elkápráztatnak a bonyolult darabok (mértékkel), de időnként rájövök, hogy a sima is tud nagyon szép lenni. 

A második motring kötésképe mást hozott. Míg az első csíkozva adta ki a színeket, a második olyan volt, mint egy akvarell. Egymásba olvadtak a színek szép harmonikusan, megnyugtatóan. :) Természetesen a csipkerész miatt a javasolt két soronként motring váltást nem akartam megvalósítani.

Hónalj alatt tudtam, hogy nagyjából jó a méret. Nagyjából... De az utolsó előtti napig nyugtalanított, hogy mégis mennyire. Akik a fentről kötés mellett vannak, sokszor hozzák fel érvnek, hogy könnyebb a méretet eltalálni. Nekem nem. Ami viszont efelé irányít, az... nem is tudom... a minta leginkább, illetve a körbekötés mellett feltétlenül leteszem a voksomat (legyen az akár felülről, akár alulról). Egyszerűen szebb, hogy nincs varrássáv. Azt se szeretném, hogy a "kész van" illuziója után, még varrogatnom kelljen.

Eleve szűkítőkkel terveztem a felsőt, ami a várt eredményt hozta. Kezdetben hosszú ujjat terveztem, amit a fonal vékonysága felülírt. Pláne, hogy "kergetem" azt a fonalvastagságot/összetételt, amit nyáron is lehet viselni. Így egyértelmű volt a végén, hogy rövid lesz. 

Szumma-szummárum kellett a végefelé kitartás a sima soroknál. Tudtam, hogy nekem jobban tetszik a szélesebb patent az alján. Az ujján végül 10 soros lett, az alján 16 sor. Nekem így jobban tetszik. Nem is értem azt az új trendet, hogy minimális szélességű legyen. Aztán csodálkozunk, ha pördül, nem tart. Viszont ezt a patent eldolgozást (kettőt összeköt, visszapakol, kettőt összeköt) nem fogom többet választani, nem kellően rugalmas. Ennél a darabnál ugyan jó lett, de nem szimpatikus.

Amire viszont büszke vagyok, az a hónalja. (Nah, persze azt senki nem látja.) A leírások szerinti "tedd a félretett szemeket tűre, a hónalj alatti részen 1-1 szemet és a törzs oldalán szaporított szemeket" nem jön be csel nélkül szépen. Az egy-egy szem felszedésekor két-két szemen vezetem át a fonalat, így nem lesz lyuk. Itt egy másik megoldás.

Végül az is teljesült, hogy nem nagyok a lyukak a felső részen. Annyira nem, hogy a végefelé már az nem tetszett. A fene se tudja eltalálni a jókedvemet. :) Végül azért csak megbarátkozunk. :)

Fonal: Fonalista Purpurea 80% merino, 20% nylon

Fonalszükséglet: 799 méter (188 gramm)

Minta: Flammentanz (Valentina Bogdanova)

Tű: 2,5 és 3 mm