Marieke

                              - Édesanyám, hogyan viseljem el a fájdalmat?

- A kezeiddel kedvesem. Ha az elméddel próbálod meg, akkor a kín még erősebb lesz.

- A kezeimmel?

- Igen, igen. A kezünk a lelkünk antennája. Ha varrásra, főzésre, festésre, a föld érintésére használod őket, vagy ahogy a földbe fúrod őket, a gondoskodás jelzéseit küldik a legbensőbb lényedhez és a lelked megnyugszik. Így nem kell több fájdalmat keltenie, hogy odafigyelj rá.

- Tényleg olyan fontosak a kezek?

- Igen, lányom. Gondolj a csecsemőkre: az érintés útján ismerkednek meg a világgal. Amikor öreg kezekre tekintesz, többet mondanak el tulajdonosukról, mint bármely más testrésze. Minden, amit kézzel készítünk, szívből készül, mert a kezünk és a szívünk egységben vannak.

- A kezeim.... még nem használtam őket ilyesmire!

- Kezdd el használni őket Lányom, kezdj el alkotni velük és minden átalakul benned. A fájdalom nem fog eltűnni, de a legszebb műalkotássá válik és onnantól kezdve nem fog fájdalmat okozni. Mégpedig azért, mert képes leszel megalkotni a saját, legbensőbb lényedet.

 

Valahogy így... Próbálok túlélésre játszani, megtalálni ami kikapcsol, szórakoztat, leköt.

Ezeket a fonalakat még tavaly rendeltem. Már akkor kacérkodtam ezzel a mintával, de éreztem, hogy nagy falat nekem. Még azt is fontolgattam, hogy készítek egy férfi és egy női változatot. Ha sikerül az első, rendelek még fonalat. Erre már nem kerül sor.

 

A fonal álomkategória. Imádtam. Csodák-csodájára az anyag alakult a kezeim között. Merőben izgalmas volt, hogy nem vacakolós állandóan bontós volt. Kb. a feléig nagyon koncentrált voltam, azután kifulladtam. Vétettem mintában, kötésben egyaránt. 

 

A szálvezetésben összesen három módot próbáltam ki. Mindvégig két ujjamon - bal és jobb kéz - vezettem a szálakat. Az első okozta a legszebb kötésképet, viszont belemacskásodtam a fonalba. A második után egyes szemek nem jól álltak. Grrr! Nem is tudom hogy lehet. A harmadik egy középutas megoldás. 

 

Totálisan kifulladtam a végére. Míg az elején "ezt nem hiszem, hogy én csináltam", a végén "legyen már készen végre". Vannak benne apróbb hibák, de örömmel fogom hordani. Mesepuha fonal. Először csináltam ilyen széles patentot. Kötni unalmas, viszont megérte, mert biztonságot nyújtóan puha és vastag, védi a homlokot, fület.

 

Amit még csiszolni kell az a sor/kör kezdés-végzésénél a minta alakulása. Láttam az enyémnél rosszabb megoldást is, persze az enyém se tökéletes. (Már ha létezik olyan, mert jelen pillanatban nem tudom elképzelni. A problémám az eltolódás. Kétféleképpen próbáltam. Az elsőnél nem négy-négy szemek jöttek ki, viszont egy szintben volt a minta. A másodiknál négy-négy szemmel, de a találkozásnál - mivel a körbehaladás miatt a sor vége gyakorlatilag egy sorral feljebb van - a minta utolsó szeme(i) feljebb ugrottak.)

Nem akartam többet várni a közzététellel. Már egy ideje várok a megfelelő pompomra. Mustár színűt szeretnék.

Fonal: Rowan Alpaca Soft Dk (214 és 220-as színek)

Anyagszükséglet: 6 dkg

Tű: 4 mm 

Minta: Marieke (Anna Dervout)