Az a jó ebben a kavicsfestésben, hogy egyedi és gyors. A csoportban ennek megfelelően nincs beszólogatás, okoskodás vagy feszültség. Az évek során jópár csoportnak voltam tagja. Előbb-utóbb mindegyikben felütötte a fejét vita. A kötésnél, horgolásnál, gyöngyfűzésnél lehet ugyanolyan minta alapján dolgozni és ez magával hozza a feszültséget. Ki találta ki? Miért nem tüntette fel a szerzőt? stb.
Itt hiába képezi alapját egy adott kép, csak köszönőviszonyban van vele. Egyedi a stílustól, a rendelkezésre álló eszköztől, a formától, a rendelkezésre álló alaptól. Mindegyik más és más. Egy ecsetvonástól, annak erősségétől is más tud lenni. Ez bizonyos szabadságot ad. Ettől pedig elfogadó a csoport. Vannak jól sikerült munkák. Lehet rajta "legelni".
Volt, aki a kis Bicebócát örökítette meg ilyenformán. Eleve egy csoport gyereket, arcot nehéz. Másrészről valaki még emlékszik erre? A mai világban, amikor, ha valaki megbetegszik, a környezete képtelen megkérdezni hogy van? Vagy amikor egy kisváros életében vérre menő harcok vannak? (Szerintem egy idő után nem is tudják miért és hogy ki kezdte.)
Ezért is jó ez a csoport. A nyugalom szigete. Remélhetőleg így is marad.
Volt pár apró kavicsom, amit még megfestettem, Sok energiát nem fordítottam rá. Majd a házat javítom, mert látom, hogy elkentem.
Jól megfogtad és összefoglaltad a lényeget a csoportokról...Sajnos ez van...Ép ezért ritkán szoktam megszólalni, inkább a saját oldalalmon szoktam irni, de ott is ritkán, ami esetleg nem tetszik, vagy más a véleményem, de hidd el a kötekedő ember aki belém akar kötni igy is megtalál...Most ép festék van e a tojásba, vagy mitől ilyen sárga a gyúrt tészta, és miért ilyen fehér a leves a téma valamelyik csoportba...ééééééés képesek egymásnak menni...vérre menni..
VálaszTörlésBennem még mindig nem csitul az ami bánt , ott legbelül...biztos hogy ki kell írnom előbb vagy utóbb, és látom milyen sokan olyan szépen irnak, hogy mit találnak... és közben eszembe, fejembe ott lebeg, mennyi mindent vesztettem el...közben amerre én jártam, milyen közönyös emberek járnak, jártak, mert azt nem mondhatom, hogy vacak, vagy, vagy félméter fonalból csináltam valamit, vagy összecsaptam, csúnya, és talán ép ezért is bánt ennyire...Van még pár ami erre a célra készült, nem tudom mi lesz vele, ma volt itt vendégem, elővettem a zacsit, hogy válaszon kedvére, látni kellett volna azt a kis- nagy boldogságot... 4 éveske, barátnőm kislánya...
És majdnem a lényeg kimaradt, vagy elmaradt...olyan jó látni igy egybe a munkáidat... szépek, és tudom milyen érzés....Gratulálok...
barátnőm unokája, de az anyukával is nagyon jóban vagyunk...
VálaszTörlés:) Köszönöm szépen! Egyrészt a - néha - nyomasztó valóságból ki tud szakadni az ember a kézimunka segítségével, másrészt, amikor valami jól sikerül, jön az elégedettség érzés, harmadrészt meg mások öröme. Azért szívügyünk is ez szerintem, mert a szívünkhöz is nő a legtöbb darab. (Én pl. tudom a legtöbbről, hogy épp akkor milyen hangulatom volt, mi történt a környezetemben.) Van az úgy, hogy az embernek ki kell írnia magából, szerintem nyugodtan tedd meg.
VálaszTörlésVan egyébként az a típusú ember, aki magát tévedhetetlennek és tökéletesnek hiszi és sportot űz a kritizálásból.
VálaszTörlés