Miközben a fonalamra várok, egy régebben tervezett dolgot próbálgatok. Egyelőre nem folytattam nagy tanulmányokat, az volt a fontos, hogyan tudom a szálakat vezetni, mennyire kell lazának lenni.
Első és második próbálkozás:
Igazából nem tudom milyennek lenni. Amikor a felmenőim körében ez hódított - no ott nem volt nagy hódítása - én még nagyon kicsi voltam. Kénytelen vagyok az internetről meríteni dolgokat.
Norvég kötés.. Fonal zabáló...Ilyen öreg lévén sok mindent kipróbáltam, a hosszú évek alatt...Az első egy kardigán volt, bontott fonalból, több gombóccal és sima kötőtűvel, mert még nem volt körkötőtű...Sokat szenvedtem vele, az ember hamar rájön, merre álljon a fonal, mennyi fonalat engedjél...ráadásul elég kevés kötés tudással...Az bőven kielégítette, a norvég kötéssel kapcsolatos igényeimet...Akkor meg voltam őrülve, hogy ilyen kardigánom legyen, aztán ezer évig nem hozott lázba, mig egyszer meg nem láttam egy édes kutyát, pulóver elején, amiért akkor oda volt az unokám..Annyira aranyos lett, fotó is van róla...
VálaszTörlésKiváncsi leszek, mit szeretnél alkotni...
Szerintem egész jól megoldottad a feladatot.
Én eddig mindig kerültem. Aztán egyszer kipróbáltam, teljes csőd lett. (Nagyon összehúzta, a fonal pedig gabaly.) Azután még jobban kerültem. Még a brioche-t is hamarabb megtanultam. Most már tűrhető, de távol áll a jótól, de azért nem adom fel. :)
VálaszTörlés