Hugó

A ValdorArt karácsony előtt közös rajzolást és festést hirdetett. Valóban nem olyan megúszós volt a közös foglalatosság, 2*2 órát áldoztak mindkét témakörre. Utólag már sajnálom, hogy a festésbe nem néztem bele. A rajzolásnak is csak bő felét láttam. 

Egy életlen és egy túl fekete képet sikerült nyomtatnom a "célkutyusról" (aki menetközben nevet kapott), így inkább néztem a folyamatot. Érdekes hogy ha más készítette, rögtön észrevettem, ha valami arány nem stimmelt. A saját munkámnál volt azért mellényúlás, meg radírozás.

Igaza volt az oktatónak. Ez egy olcsó hobbi. Hegyeztem a ceruzákat előtte. Alig koptak, szinte ugyanolyanok, mint előtte.

Cinke

 vagy valami hasonló...

Az idei év rosszul indult és csak a felénél éledtem fel. Végül majdnem a legtöbb bejegyzés ebben az évben született. Abban is különleges volt, hogy idén nem a kötés és horgolás uralta. Kipróbáltam a kavicsfestést, innen vezetett az út ahhoz, hogy próbálkozok a rajzolással, festéssel is. Úgy érzem ebből nem lesz szenvedély (nem vagyok elég ügyes, meg nem is tudom, hogy hogyan kell csinálni). Próbálkozok, leköt és ez pillanatnyilag elég.

Egy szívet melengető momentuma volt az évnek. Barátra leltem. Nem is számítottam rá, hogy ennyi idősen (általában gyerekkorban könnyebben megy ez), de több a közös pont és egyre több mindent megosztunk egymással. Gondolatot, érzést, örömöt, bánatot. 

Mindenkinek boldog ünnepeket kívánok!

Zümi, a méhfiú

Nagy kérdés volt számomra, hogy mennyi idő alatt lehet meghorgolni egy átlagos amigurumit. Ez azért volt érdekes, mert karácsonyra akartam, viszont nem állt szándékomban időtényező miatt idegesnek lenni. Akkor inkább bele se kezdtem volna.

Végül szombat délután kezdtem neki és ma délután lett kész. Két nap alatt, tisztességes napi munkaráfordítással, a kisebb házimunkák is beleférnek.

Zümi rossz fiú volt, ezért a nem annyira őszinte mosoly (a mintában is hasonló volt):

Ahelyett, hogy mézet gyűjtött volna, inkább játszott. Végül büntetést kapott:

Az döntötte el, hogy belekezdjek, hogy épp mást kerestem, amikor fekete fonál a kezembe akadt. Még meg is dicsértem magam, hogy vettem vékonyabb szálút a sikertelen vásárlás után (nem tudtam, hogy gyártják a vastagabb verzióját és ezt helyeztem a kosárba). Kész volt a fej, a szárny, mikor előkerült a fekete, hogy most már a kezet és a csápot csinálom és akkor szembesültem vele, hogy nem, nem voltam ügyes (nem szereztem be a feketéből vékonyabbat), hanem ez a vastagabb. Aztán már úgy voltam vele, hogy befejezem. 

Megnéztem, hogy mekkora a különbség, hány szem ad ki 10 cm-t. A magassággal csak a végtagoknál törődtem. Így eleve kicsit nyúlánkabb lett és a fekete jobban uralja (mivel itt három sor magasabb, mint vékonyabb társánál). Ad-hoc számolgattam, amikor épp odaértem.

Mumus a csíkos, nem is lett mindenütt tökéletes. Ezt a videót hívtam segítségül: Íme. A minta előnye, hogy a lábakat és kezeket a test horgolása során hozzá kell horgolni a testhez. Ahhoz képest, hogy vastagságbeli eltérés volt, a törzs felszínének egyenletességével elégedett vagyok. A színváltással nem annyira.

A folyamatos számolgatás jó kis agymunka volt, de a figura elkészítése pont végetért addigra, míg elkezdtem volna unni. Összességében barátok vagyunk.

Minta: Sarah Parther: Bee Pattern

Tű: 3 mm

Fonal: Stone Washed (Beryl, Moon stone, Deep ametyst, Boulder opal) és 

Stone Washed XL (Black onyx) 

Összesen kb. 220 méter

Osztott hímzőfonal fekete és fehér színben a hímzéshez

Egy kis rajz

Vízfestékkel

Belém bújt a kísérletező kedv. Egyelőre nem érzem úgy, hogy ebben számomra túl sok lenne még. Ezeket kierőlködtem, de nem éreztem úgy, hogy oda folyik a festék, úgy néz ki, ahogy én szeretném. Annak ellenére többnyire élveztem és mindig ott volt... hogy na majd a következő...

Télapós ajtódísz

 

Egyszerűcske. Két sor, ha a harmadikat is elkészítem, akkor kiküszöbölöm ezt a kicsit hatszög formát, de ez engem a hópehely formára hasonlít és nem zavart. Már régóta félretett szalaggal díszítettem. A hópelyheket ajándékba kaptam. :)

A kutya a főnök

Ezt mindenki tudja: 

Szerintem normális háztartásokban, ha van, az ő igényei is figyelembe vannak véve. (Előbb-utóbb csinál valami olyat, amiről anekdotázni lehet. Lesz valami szokása és beépül a családba.) A fonalat rég vettem, most próbáltam rákeresni, hogy mi is a korrekt neve, de nem találtam. Puzzle fonal. (Több színt válogatnak össze, azt teszik egy tömbbe.) 

A külsején két szálat elbírt, belül a díszítést már csak eggyel készítettem. Nem azért nem horgoltam tovább vagy díszítettem, mert siettem, hanem már késznek éreztem. Így legalább nem vonja el a figyelmet a díszes szegély a mondanivalótól.

Vörösbegy

Minél inkább dúl kint a háború (átvitt értelemben), annál inkább szükségem van valami kreatív foglalkozásra. Nem is olyan egyszerű. Rég fogtam ecsetet a kezembe. Azt hiszem, csak a jobb oldali lesz hasznosítva. Abból egy félbehajtott képeslapot csináltam és írtam bele néhány személyes gondolatot.

Hóemberes tároló

Rendeltünk alapokat egyenest a gyártótól (így legalább megoszlik a postaköltség, jelen esetben kétfelé). A három darab nekem pont elég. Ebből az egyből készült bármitartó, mert olyan szépek, hogy jobban érvényesül "síkban".

A maradék fonalakból kerestem hozzáillőt:

Szép ez a hóember:

Mininál stílust éreztem most jónak. Egy hópehely és egy masni került rá.

Gyors ajándék

Különös volt a viszonyom az ehhez hasonló filcekhez. Szépek, művészi és pontos a nyomtatás... csak éppen nem sokat tudok ehhez hozzáadni, nem mozgatja meg a fantáziámat se. (Körbe lehet hímezni, kitömni. Karácsonyfadíszt tudok belőle csinálni, esetleg kosár aljára ragasztani és kb. ennyi.) 

A minap gondolkodtam azon, hogy mit adhatnék olyanoknak, akiknek a kézimunka nem a lételemük.  (Velük évek alatt sem került szóba a kézimunka. Tehát nem érzik úgy, hogy ez vagy az mennyire tetszik. Ezért  valami egyszerű, de mutatós, mindenki által hasznosítható dologban kellett gondolkodnom.) Boltokba futkározni nem akarok, pénzt áldozni még akkor se, ha nekem tetszik a kiválasztott áru (akkor pláne nem, ha csak elfogadható). 

Így lett egy filclapból hat díszem, amelyből egyet elhagyok, egy családban marad, a többi pedig vár a sorsára. Nem akarok szégyenben maradni, ha én is kapok valami apróságot. (Szoktam.) Ha meg nem (zavarba se akarok hozni senkit, pláne nem azt az érzetet kelteni benne hogy rohangálnia kell miattam üzletekbe), később is el tudom dönteni a sorsukat.

Minimál stílusra vettem a figurát. Ragasztót használtam. Így utólag nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert nem volt (sokkal) gyorsabb, mint a hímzés és szaga is volt. (Ki is tettem száradni.) Díszítésnek nem szerettem volna selyem szalagot rátenni. Így esett a választás a gombokra és a számomra - havazást idéző - fonalra, valamint egy darabnál a csengettyűre.

Diótörő

 

No, volt váratlan zavaró dolog és nem tudtam elmélyedni. Ezt inkább elhagyom.

Rendületlenül próbálkozok

 a lepkével. Hogy miért ejt rabul? Mert egy igazi annyira tökéletes, szemet gyönyörködtető tud lenni. Miért van az, hogy annyira szép dolgok vannak a természetben? Csak nyitott szemmel kell járni.

Készülődés

 Tiszta ruha kell bevetés előtt.

Remélem betalál. Humoros fiatalra gondoltam, amikor készítettem.

A sajt

 Egy kis önbizalmat ad. Belőle biztosan hűtőmágnes lesz.

Tegnap tettem fel a csoportba a facen és mit látok ma ebéd után:

Nem gondoltam volna, hogy ilyen népszerűségnek örvend majd. Amikor megkaptam ezt a kavicsot, már tudtam mi lesz belőle. Amikor meg itthon nem találtam meg elsőre - mert biztos helyre tettem, a táskám egy különálló zsebébe - pár percre elszomorodtam. Nemrég vagyok a csoport tagja, de már másodjára szerepel a címlapon (vagy minek is nevezik) a munkám. Épp arról írtam egy barátnőmnek, hogy az alkotás egyrészt elmélyít, másrészt végre érzem, hogy valaki vagyok. (Nem egy mások által lekezelt ember.) Több, mint ötvenezer tagja van a csoportnak. Igazán megtisztelő.

Mikulás

Lány virággal

 

Kandúr

A valóságban én élénkebbnek látom a színét.

Kicsi kocsi újra száguld

A dísztárcsája metálfényű.

A pillangó

Jó reggelt!

A leg-legvékonyabb ecsettel, ecsetekkel. Arra jövök rá, hogy nagyon kevés festék is elég azokra a felületekre, ahol nem alapozok vagy nem egységes színű a felület. Néha még a tartóban (jaj, de jó, hogy egyszer csak úgy vettem) már majdnem megszáradt festék is elég. 

A szívemhez nőtt.

A színátmenet gyakorlása

Nehéz is ez a kavicsfestés, meg nem is. Kicsi a felület, ha egy vonal fél millivel arrébb van vagy vékonyabb/vastagabb, már más hatást kelt. Azt is gyakoroltatta, hogy mennyi festék kell ekkora felületre... hogy ne tocsogjon, ha közvetlenül az alapra nyomom a tubusból alapnak a színt. No meg a lila szín kialakítása. Azzal tisztában voltam, hogy melyik színekből keverhető ki, de arról csak ködös elképzelésem volt, hogy milyen arányokban.

A színátmenet meg alig látszik, mert utána jött a fekete. :) Monitoron nagyobb, mint a valóságban.

Ahol lámpa ég...

 

Cseresznye

 

Hátha szerencsét hoz

Ezt csak úgy összehoztam (mivel rendeltem olcsó pénzért festéket és kíváncsi voltam jó-e). Kicsit logikátlan, mert először azt gondoltam, hogy valami gyorsat. Aztán még fért, így lett egy háromlevelű lóhere. Ha most kezdeném, úgy csinálnám, hogy a levélen van a bogár. A festék egész jó.

A maradékokból

A legkisebb dísz

 

Sírdísz

 A ragasztópisztoly a végóráit éli. Szereztem mellette néhány harci sérülést.

Tél és tavasz

Láttam egy videót és kíváncsi voltam, hogy az az ecsetvonás mit eredményez. 20*10 cm az alap. Nem ártott volna egy alapozás neki. Jobb kavicsra festeni. Majd látjuk, hogy mi lesz a sorsa. Csak ki akartam próbálni.

Ráadás

 És egyelőre az utolsó kavics.

A másik oldalán:

Úgy igyekeztem mintát adni ennek a kavicsnak, hogy valami természethez közeli legyen. Képzeletem szerint vagy virágtövére vagy erkélyre virágok közé vagy párkányra kerül. Vidrák és nádastavon. Ahol nyugalom van és a béka a parton pihen. Élvezi a csendet.

És ha már témánál vagyunk, a házikó és az alma újragondolva. A ház új tetőt kapott. A ház a valóságban 3,5 cm. Az alma csak pontosítást, pár ecsetvonást, de jót tett neki: 

A csoportba feltettem. Érdekes kérdések, megjegyzések jöttek. (Hogy szalvétatechnikával készült-e, illetve milyen ecsettel. Csak úgy festettem. Utána néztem a google-ban, hogy milyen ecsettel készült. Képződjek.)

De ezennel tényleg elfogytak. Már matt lakkot is kaptak a maradók. Az mágnes, ami 30 cm hosszú és ragasztócsíkkal ellátott, nem vált be. Amikor feltettem a hűtőre, pár centit csúszott alább, szóval határeset a tartása. A ragasztócsíkról pedig leválik a kavics. Próbáltam ragasztópisztollyal rögzíteni, de az sem tartott. Így, hogy a teherbírásával is gond volt, beszereztem neodímium mágnest. Aki javasolta, kétfázisú ragasztóval szokta rögzíteni. Én ékszerragasztóval próbálkoztam, mivel az volt itthon. Mivel a kavics nem egyenletes vastagságú, ezért ügyelni kell arra, hogy a ragasztandó felület vízszintbe legyen, egyébként amíg nem köt meg a ragasztó elcsúszik rajta a mágnes. Ha nagyobb, kerülhet rá kettő is, az élei is vonzák egymást, de csak megfelelő oldalon, amit nem árt előre kipróbálni, nehogy akkor derüljön ki, amikor már ragasztós, hogy éppen abban a variációban taszítják egymást. Az ékszerragasztó is megfelel a célra, bevált.

A kitartás kihívása

Ahogy ezt már említettem tavaly kezdtem el. Alulról hónaljig jutottam. Elkészült mindkét ujja a patentig. Az egyik még tovább is. Pont annak szaporítása jelentette a gondot. Meg az, hogy jött az ősz.  

Egy vasárnap annyira átszámoltam, hogy ismét bele tudtam vágni. Azt rejtély övezte, hogy nem gondoltam a gomboláspántra vagy tavaly is a mostani megoldásra gondoltam. Idén egyben kötöttem volna. A törzsén viszonylag könnyen túljutottam. Az eleje háta találkozását láthatatlan öltésekkel dolgoztam össze. 

A minta egy 24 soros egység, ami a felénél el van csúsztatva. Így alakul ki a folytonosan két sávban ismétlődő minta. A szaporítás nem tud észrevétlen lenni, mint mondjuk egy csak sima darabnál. Nagy sokára meglett, hogy a minta jellegét kell megőrizni. Azt, hogy lyukacsos és egy új mintaegységre való szemszámnak kész kell lennie, amikorra a minta szerint kezdődik új egység kezdődik. 

A törzs és az ujjak találkozását - amellett, hogy az elejei és a háta egyben van kötve, valamint az ujjai körben - a régi klasszikus módon oldottam meg. Lehetett volna másképp, de még mindig ez mutatkozott a legegyszerűbb megoldásnak. Bevarrt ujja van és az ujja is körben van kötve.

A nyaka a kedvencem; V-nyakkivágás. Számomra kényelmes. Nincs nagyon kivágva, de távol áll a nyakat fojtogatótól. A vállának pedig megadtam a lejtést. Itt végül egy vékony sávot biztosítottam sima öltéssel, majd összevarrtam láthatatlan öltéssel.

A gomblyuk is egész jól sikerült. Ezt a videót hívtam segítségül. Mondhatni, hogy eddig a legjobban sikerült.

Az ujja szaporítása, természetesen az ujj belső felén:

A gombról határozott elképzeléseim voltak; színben teljesen megegyező, műanyag, amin átfut egy szürke vagy barna csík. Hát ilyen a világon nincs, nemhogy itthon. Így megbarátkoztam ezzel a gombbal, amit egykoron olyan nagyon lelkesen vettem meg. Jó is, mert se túl nagy, se kicsi, viszont könnyű és nem nagyon látni ilyet máson.

Mivel hosszú idő alatt készült el, ezért homály fedi, hogy pontosan mennyi fonal is ment bele. (Nem mérem le, inkább matekolom körülbelülre.) Az tuti, hogy egy korábban vett gombolyag mentett meg és emiatt tudtam befejezni.

Fonal: Scheepjes Linen Soft

Tű: 4,5 mm és 4 mm

Minta: a mintaegység egy orosz leírásból, a többi saját

Fonalmennyiség: kb. 40 deka

... és a maradék

Az a jó ebben a kavicsfestésben, hogy egyedi és gyors. A csoportban ennek megfelelően nincs beszólogatás, okoskodás vagy feszültség. Az évek során jópár csoportnak voltam tagja. Előbb-utóbb mindegyikben felütötte a fejét vita. A kötésnél, horgolásnál, gyöngyfűzésnél lehet ugyanolyan minta alapján dolgozni és ez magával hozza a feszültséget. Ki találta ki? Miért nem tüntette fel a szerzőt? stb.

Itt hiába képezi alapját egy adott kép, csak köszönőviszonyban van vele. Egyedi a stílustól, a rendelkezésre álló eszköztől, a formától, a rendelkezésre álló alaptól. Mindegyik más és más. Egy ecsetvonástól, annak erősségétől is más tud lenni. Ez bizonyos szabadságot ad. Ettől pedig elfogadó a csoport. Vannak jól sikerült munkák. Lehet rajta "legelni".

Volt, aki a kis Bicebócát örökítette meg ilyenformán. Eleve egy csoport gyereket, arcot nehéz. Másrészről valaki még emlékszik erre? A mai világban, amikor, ha valaki megbetegszik, a környezete képtelen megkérdezni hogy van? Vagy amikor egy kisváros életében vérre menő harcok vannak? (Szerintem egy idő után nem is tudják miért és hogy ki kezdte.)

Ezért is jó ez a csoport. A nyugalom szigete. Remélhetőleg így is marad.

Volt pár apró kavicsom, amit még megfestettem, Sok energiát nem fordítottam rá. Majd a házat javítom, mert látom, hogy elkentem.

Máshol is itt-ott előfordult kis javítgatás. 

Azért is vágtam bele, hogy karácsonyra összegyűljön egy mennyiség ami marad. Felül vannak az újak, azt követő sorban azok, ami a családnak megy. A dobozban lévő mágnest kap remélhetőleg. A legalsó sorban azok amik az enyémek lesznek.

Még van egy nagy kavicsom, azt jó lenne megfesteni, de hangulat, ellazulás is kellene hozzá. Majd szerintem a hétvégén. Jó lenne, ha szépre sikeredne.

Én csak azért, hogy a városban elszórjam a kavicsokat, nem akarok készíteni. Más téma, ha valaki esetleg megkér (nem sokan tudnak róla) vagy annyira jó inspirációt látok.

Mini Olaf

Igazából csak hóember akart lenni, de olyan Olafos feje van és igazán mini. Szerintem megtartom.

Mit rejt a zseb?

Egy törött kavicsra. Felül van eltörve, de a többi helyen is vannak egyenetlenségek. A húzózár metál szürkével készült.

Katica

 

Etető és alma

 

Picike kavicsból.

De van mindent megélt kavics, amire elsőként a kutyát készítettem, majd volt sárga alma, amit kettőből kettő személy nem ismert fel. Most ez a verzió fut és ez már nem változik. Ez eddig a legjobb. Tanulság: tollakkal nem lehet kellőképpen elegyíteni a színeket, az akrilfestékeim sűrűbbek, mint a videókon és hát én nem tudok pár ecsetvonással élethűt alkotni. (Azért nem keseredtem el.)