Kutyaruha

Adva van egy örökmozgó, játékos kölyökkutya. Nehéz felöltöztetni. Eddig nem vált be semmi. A kötött megnyúlt. Ami "kezes-lábas" (úgy kell aprócska lyukba betenni a lábát) abba nehéz belebújtatni, körülményes a felvétele.

Ez egy kísérlet arra, hátha beválik. Maradék anyagokból. Már a lemérés is nehéz volt. Ez nem úgy van, mint az embereknél: "Naaa, próbáld már fel még egyszer, hogy biztosan jó legyen!" Hamar megunja a céltalannak tűnő méricskélést. 

Azért volt szimpatikus, mert nem belebújtatni kell. Szabásminta tipp. Igazság szerint inkább az arányait néztem. Először egy anyagból vágtam ki a sablont. Nem is varrtam. Épp csak arra voltam kíváncsi, hogy mennyire jó az a méret amit kigondoltam. Finomhangolások után vált kétoldalassá, pontosabban három oldalassá. Mivel keveslettem a vastagságát. (Aztán egy áruházban való látogatásom alkalmával jöttem rá, hogy talán mégse. Avagy szokás szerint a tömegáru olyan amilyen.)

Egymásra fektettem a két felső anyagot. Keskenyen körbevarrtam. Utána színt színnel egybefordítottam a hátsó lappal és szélesebben körbevarrtam. Körbevágtam úgy, hogy letűzéskor ne kelljen hat réteget varrni (hiába, ez a gép nem Bivaly). Kifordítottam és letűztem. Ezután csak ejtettünk egy próbát, hogy pontosan hova, milyen szélességben kell a tépőzárat varrni és a hátán a hámnak kivágni az anyagokat. Na ekkor derült ki, hogy a hasa alján lévő rész túl hosszú. Mivel már túl sok macerával járt volna a kifejtés, ezért levágtam a felesleges részt és ferdepántot hívtam segítségül. A hám lyukát kézzel varrtam körbe.