Papírzsebkendő tartó

Az ünnepi készülődés záró momentumaként, az utolsó pillanatban készültek. A fehér-fekete turkálós párnahuzatból készült, a másik anyag távolról utazott. Az egyszerűség kedvéért mindkettő halvány zöld belsőt kapott. A kapocs műanyag. A tartósságával kapcsolatban voltak kételyeim, de a neten csak jókat találtam róla és nagyon egyszerű az anyagba tenni. (Nem kell kalapácsolni, kézzel varrni.)

Narancsos csoki testápoló tömb

Az alapreceptem ez. Igen, sajnos nem lett két színű. Ennek is kétszer fogtam bele. (Érdekes, valamiről már kezdetben érzem, hogy sikerülni fog. Talán még soha ilyen fáradt nem volt karácsonykor, mint idén. Mentálisan is elfáradtam, koncentrálni se nagyon tudtam semmire se.) 

A mérleget okolom miatta. Onnantól kezdve, hogy ragacsos lett, nem lehetett hagyatkozni csak a megérzésekre, vajon miből van benne kevés és mennyi kell még bele. Másodjára se lett egy masszív darab. Inkább amolyan ronda, de jó, a nem fogotén fajtából. Viszont az illata kellemes, az összetevői pedig mesések. Igazából akkor nyugodtam meg, amikor este kipróbáltam. Ráadásul a kisebb forma mennyisége pont egy alkalomra elég. Egy pillanat alatt eloszlatható. Kézmosás és már túl is vagyunk a testápoláson. :) A kis "csokis" tégely pedig helyesen mutat a pipere polcon.

Kakaóvajas ajakápoló

Ahogy tavaly, idén is gyorsan elkészíthető ötletek után nyúltam. Ezúttal kakakóvajas ajakápolót készítettem. Innen vettem a receptet. Azt már a mennyiségekből sejtettem, hogy a receptben megtévesztő az, hogy "1 ajakápoló", a felette felsorolt mennyiséggel nem lehet azt megtölteni. Viszont az nem derült ki sehonnan, hogy mennyivel kellene szorozni a hozzávalók mennyiségét, hogy megteljen egy kicsi/nagy stift. Elsőként kis mennyiséggel próbálkoztam. Nem lett elég egyre sem. Ráadásul elmérhettem valamit (vagy már ezt a mini mennyiséget nem tudja kezelni a mérleg) és nem szilárdult meg. Pedig a hozzászólások szerint talán még túl kemény is lett. Aludtam rá egyet.

Másnap tizenkétszeresét vettem a hozzávalóknak, a méhviaszból azonban még csíptem is le (ha már más túl keménynek tartja). Mikor már híg állapotában volt, tudtam, hogy túllőttem a célon; 8 kis ajakápoló stift (azt hiszem 4,5 grammos) és az én mega-giga stiftem lett tele. (Ez utóbbiból kifogyott a világ legjobb - na jó, nálam bevált - kakaóvajas ajakápolója. Úgy néz ki, mint egy kisebb ragasztó. Amikor előhúztam a táskámból, rendszeresen elakadt a szó. Volt olyan aki nem bírt a meglepetéssel és megjegyezte, hogy: "Azt hittem, összeragasztózod a szád!" :D)

A tapasztalatom az, hogy a kis stifteknél a kiöntéskor gyorsan kell dolgozni, mert ahogy beleönti az ember, látszik, hogy az oldalára már köt is az anyag. Érdemes, gyorsan kiöntögetni, azonban nem csurig, mert a közepén felül lesz egy kis lyuk (a középen található kis tüskénél lassabban folyik le az anyag), amely ráöntéssel eltüntethető.

Nagyon jó minőségű ajakápolót kaptam. Szeretem!

Karácsonyi manó

Ez a Tetyana Korobkova mintája alapján készült manó nem gazdagította volna a családi karácsonyt, ha idejében a végére értem volna.

Üveg díszítése

A megrendeléseken túl, de a bejglin innen szokott lenni egy kis idősáv, amelyben a családomnak szoktam apró meglepetéseket készíteni. Sajnos tényleg csak aprókat, mert sosincs idő. 

Sokan ellőtték már ezt a poént, de mégiscsak szebb feliratozva és feldíszítve a befőtt (jelen esetben hagymalekvár), még ha az icike-picike is. Sebtében készítettem a feliratokat.

 

Majmocska

Pár napja belekezdtem ebbe a bejegyzésbe. Akkor még az elkeseredés munkált bennem. A barna (Lenja soft nevű) szőrös fonalat elneveztem rémálom fonalnak. Nem vagyok biztos benne, hogy kis állatok készítésére a legalkalmasabb. Sokkal inkább el tudnék képzelni belőle egy mellényt.

Dicsőségemre legyen mondva, küzdöttem rendesen. Másfélszeresen megkötöttem. Minta nélkül készült ez a majmocska, ami végülis egy Moncsicsi lenne. Egy szép napon beballagott az irodámba a munkatársam férje, mondván, hogy beszélni akar velem. Lepörgött előttem minden, hogy mi történhetett az elmúlt napokban, hogy esetleg A-val (a feleséggel) gondok vannak, nem meri mondani stb. Aztán kiderült, hogy csak meg akar kérni arra, hogy készítsek egy Moncsicsit a feleségének, aki állandó rajongással van a kézimunkákért. (Szó se róla megkönnyebbültem.) 

Tudtam tehát, hogy nagyok az elvárások. Sokszor megnéztem a figurát interneten. Úgy érzem, a kötésnek, horgolásnak is megvannak a saját korlátai. Nem tudja pl. ugyanazt a textúrát visszaadni, ami az eredeti műanyag arcán van (az sima, erősen karakteres) vagy gondolhatok akár a bundájára is. Meg kis ellenállás is volt bennem, mert sokkal inkább mentem volna a saját fejem után, egy új fizimiska irányába.

Azért lennék pók a falon karácsonykor. :)

Puha csillagok

Öt plusz egy tűvel készültek ezek a karácsonyfadíszek. Igen technikásak. A csillagok peremétől kell indulni befelé haladni, fogyasztva ötször két szemet, majd felszedni ismét a szemeket és a másik oldalt is elkészíteni. Ki kellett dolgoznom a másik oldalon történő felszedést, hogy az én kezdési technikám esetén se látszódjon a toldás. Kísérletezések árán, de sikerült. Nekem tetszenek. :)

Robi róka

Nem tudom, hogy mi teszi, de nekem sokkal jobban tetszenek a kötött holmik, mint a horgoltak. Kifinomultabbnak érzem őket, több lehet bennük a játék (csavarás, minta), egyenletesebb a felület. 

Ez a róka Julie Williams mintája alapján készült. Az elkészítés során annyit változtattam, hogy átültettem a síkban kötős verziót zoknikötőtűsre, mert tartottam attól, hogy a láthatatlan öltésekkel történő összevarrás nem lesz észrevétlen. A fejnél azonban a két szín miatt nem tudtam ezt kivitelezni. Azzal megszenvedtem. A minta szerint nem csak pulóvere, hanem nadrágja is volt. az utóbbiról lemondtam. Így utólag a pulcsi ráadás annak nehézsége miatt sem biztos, hogy jó ötlet. Persze nekem megy, de egy gyerek könnyen húzza-nyúzza. Hátul egyik oldalt a hónaljtól fölig nincs összevarrva. Ez segíti a belebújást.

Annyi előnye feltétlenül megvolt a kötögetésnek, hogy lehetett gyakorolni a különböző szaporításokat, fogyasztásokat, az angol rövidítések értelmezését. Ami nem látszik, de ezért beteszek még egy képet; farka is van. Itt legalább belelóg a képbe.

Harangok hópelyhes szalaggal

A minta a régi, dizájn új, romantikus.

Időtálló karácsonyi dísz kaktusztálban

Mivel lelkes vagyok, ezért ismét készítettem a munkahelyre kis díszt. Előnye, hogy eltehető jövőre is.

Jégkorszak - téli ajtódísz

Ezzel a koszorúval volt egy kis küzdelem. Elhatároztam, hogy egy olyan téli ajtódíszt készítek, amely nem giccses. Nincs Mikulás, nincs angyalka, nem úszik pirosban vagy csillámban, viszont állatfigura díszíti. 

Szembe úsztam az árral. Kötött alapot akartam. A színhez is "jegeset" választottam. Talán nem véletlen, hogy a neten alig látni, kötött koszorú alapokat. (Ha nincs csavarás benne, nem lehet úgy trükközni, hogy a belülre eső oldal rövidebb legyen, ilyenkor a megfelelő hosszúságot kell eltalálni.) A fonal egyébként nagyon szép, mercelizált, van egy kis fénye. 

Aztán hamar szembesültem azzal, hogy túl színtelen. Világos kék és fehér. Hiába csináltam volna még egy figurát - mondjuk pingvint - még tovább rontott volna a helyzeten. Készítettem tehát egy jegesmedve eledelt, egy halat, de még akkor is kacérkodtam a gondolattal, hogy újabb alapot horgolok. Ennek a tervemnek az vetett véget, hogy sehol se kapni már hungarocell karikát a városban. (Majd ekkor vagy amakkor nézzek be.) Így hát maradt az eredeti külcsín és kapott még maga mellé egy fenyőt, melyet havasítottam.