Hol is kezdjem. Amikor ezt a kardigánt kötöttem borzasztó elégedett voltam. Soha többé félbevágott kardigánt (már kb. a közepén elkezdtem aggódni ezen, amellett hogy élveztem, haladok), de szépen megúsztam és a kötés is egyenletes. Amire viszont nem számítottam - talán azért mert a magam igényeit se ismertem - hogy nekem nem jön be a lógó kardigán. Hiába van öv, az ha meghúzom, csak nyúlik és nem áll olyan fixen és pontosan rajtam a kardigán, mint egy gombosnál.
Aztán gyártottam rá gombot... egyet... többet, de szépen kifordultak, mert a lusta kötés harmónikaszerű. Próbálkoztam gombot helyettesítő gyönggyel záródó fémmel, ami összekapcsolta a két oldalt (nem tudom mi a neve). Láttam olyat, hogy övvel fogtak össze hasonló stílusú kardigánt, az elgondolkodtatott, majd onnan jutottam el ehhez a megoldáshoz. Az egyik nadrágom ilyen. Egyszercsak ránéztem és megvilágosodtam.
Voltak ilyen D fémeim, a tuniszi horgolás adta magát. Azzal legalább nem kell állandóan fordítgatni a majdnem kész darabot. Arra időben figyeltem, hogy kapcsolás után ugyanolyan legyen a két oldalnak a felülete, magyarra fordítva a kapocs nélküli részt a alulról öltve kellett kezdeni, mert a kapocsba dugva a másik oldala kerül a felszínre.
Elégedett vagyok. Jobbat nem tudok! Így már lehet rendszeresen hordani. (Eddig ritkán került rá sor.)
Fonal: Lana Gatto Merinocot
Fonaligény: 20 méter
Tű: 3 mm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése