Láttam egy videót, az adta az ötletet.
Régen, még a kezdet-kezdetén az okozta a kihívást, hogy ha neten rendeltem, hogy az adott fonal, zsinór, bármi vastagsága, színe az általam elvártat hozza. Most, hogy a rendelt fonalak, maradékokat, készletet az elképzelt tárgyhoz igazítsam. Vagy kompromisszumot kössek vagy esetleg lemondjak róla. Így került bevetésre ez a barázdált golyó, de így került alkalmazásra az akvarell ceruza is, amivel színeztem a fülek belsejét és az arcnak pírt adtam.
Közben - mint legtöbbször - ment egy érdekes műsor. Amerikai. Katonáskodás közben megsérült ember esküdött. Annyira jó dolgokat mondtak... és elgondolkodtam az elfogadásról. Hogy mi ebben mennyire le vagyunk maradva. (Magyarországon inkább elkerülnék a hasonló sérült embert, mint sem azt látnák, hogy valamit túlélt, kárt szenvedett és segítenék a helyzet kezelésében, ne adj Isten tanulnának tőle.)
Igen, tévézek inkább, mint mondjuk netezek. Persze, használom a számítógépen is gördülékenyen, de csak amire szükséges, pl.: a blogspotnál a bejegyzés időzítésére és hasonlókra.
