"Az emberi szívnek nincs nagyobb boldogsága, mint boldogságot látni, aminek alkotói mi magunk vagyunk." Eötvös József
Mikor az ember úgy érzi, hogy célegyenesben van egy amiguruminál, akkor jönnek az apróságok. Ma reggel még nem volt kereke és nem volt meg az a sáv, amit hivatalos azt se tudom hogyan hívnak, ami a kerekeket védi, nem volt meg a fenyő alja, nem volt taxi tábla, nem volt a fa felrögzítve rá, nem volt a két oldalán a taxi jelzés. Nem sok, apróságok, de hogy ezekkel hogy el lehet bíbelődni.
Saját minta alapján. Az aljába merevítésnek tettem egy flakonból kivágott ívet, de horgolással is rásegítettem; három soronként a belső ívben leöltöttem az előző sorba.
Elképzelésem szerint a következő horgolt autó egy fenyőfát fog szállítani. Elsősorban dekorációs céllal készül. Az autós minta tartalmaz ugyan fát is, de nem nyerte el a tetszésemet. A fonalamból igen tömzsi lett volna a végeredmény. Az se tetszett, hogy előbb meghorgolja a törzset, aztán a kitömött törzsre az ágakat. Ez olyan szuszmákolós, nehezített terep. Én jobban szerettem volna egyben.
Találtam is videót a keresgéléseim során; íme. Ezt a leírást - mint ahogy én is tettem - lehet módosítani az igényeknek megfelelően. Én pici, karcsú törzsű, de gazdag lombú fát akartam. A minta felülről halad lefelé. Én mindig annyit szaporítottam a ágak előtti sorban, hogy egy ággal többet tudjak horgolni. Így haladtam szintenként három ágtól egyesével hétig.
A mérete 7 cm lett. Kapott egy nagyon enyhe keményítést is, amit úgy értem el, hogy mosdókagylóba engedtem kb. 2 centi vizet, keményítőt adtam hozzá, úgy hogy a víz és a tej közötti színe legyen. Belemártottam, radiátoron szárítottam, félidőben egyengettem az ágait. (Ekkor úgy tűnt, hogy mit sem ér, de) végül elérte a horgolás azt a szilárdságot, amit én szerettem volna; szépen állnak az ágai, nem kemény. Még horgolok rá egy sornyi barna sort törzs gyanánt és lezárom.
A mintát Antal Ágnes tervezte. Volt a pakkban egy vászon (rajta berajzolva a látóhatár, a hattyú és a nádas, a háttérben szálló hattyúk és fák nem), hímzőkeret, fonal, két tű és gyöngy.
A háttér színeit magamnak kellett megfestenem. Kezdőknek is ajánlja a mintát, azonban én nem gondolom azt, hogy a szükséges mennyiség és tónus kikeverése nem jelentene kihívást. Nekem jobban tetszik színesebben. Meg kalkuláltam azzal is, hogy fakulni fog.
Nagy izgalommal fogtam neki. Hiába a videó bizonytalankodtam és túlizgultam a dolgot. Kb. annyit fűzhetek hozzá, hogy a legjobb a harmóniára való törekvés. Amikor már félúton van az ember benne, akkor hinni kell a saját szemének és oda ejteni öltést, ahol hiányát érzi.
A szett fonalai elégnek bizonyultak, viszont a nyomtatott kép (főleg festés után) elég fakónak.
Majd keretbe foglalás után megmutatom a véglegesített változatot.
Nekem nagyon jó szolgálatot tett nyáron a hajtű, mert a hajam nem olyan hosszú, hogy kontyot lehessen csinálni belőle, viszont így a copfot fel tudtam vele tűzni és negyven fokban nem melegített.
Idő kellett míg kikísérleteztem, hogy miből lehetne olyan hajtűt készíteni, ami megállja a helyét. Tart, merev, formatartó. Paracordból készült. Megszenvedtem vele, több ilyen nem készül. Csináltam hozzá kis fityegót is.
