"Az emberi szívnek nincs nagyobb boldogsága, mint boldogságot látni, aminek alkotói mi magunk vagyunk." Eötvös József
Kellett negyedszázad, hogy engem ez az ünnep megmozgasson kreatív fronton. Emlékszem, az ezredforduló előtt jelentek meg a virágboltokban az első cukiságok.
Nem is olyan egyszerű ilyen tollal írni. Nem egyenletesen adagol, néhol vastagabb lesz a betű vagy én méretezem el a többihez képest.
Történt az, hogy tönkrement a kedvenc sapkám. (Nem tudom mi történt vele. Talán beleakadt valamibe és észre se vettem. A többi része ép.) Így terítékre került a sapka készítés. Mivel volt mit hordanom és jött a karácsony, ezért az újévre torlódott.
Úgy csináltam, mint egy kezdő. Kinéztem egy mintát és nem számoltam át. Bár az is ilyen vastagságú fonalra íródott, kicsi lett. Újból nekifutottam, aztán rájöttem, hogy nem is tetszik annyira és még melós is, mert három szemeket kell összekötni. Aztán választottam egy sokkal egyszerűbbet. Talán jobban is illik hozzám.
Bár nem akartam, most nem kerestem a kihívást, de csináltam valami újat. Mivel vastag a fonal és így a kötésen lévő szemek közötti, melletti hézagok is nagyobbak, így pedig nem védik annyira a fület, homlokot. Nem hagytam szimplán a patentot, annak ellenére, hogy nem így terveztem. Ezt alkalmasztam: íme
Fonal: DHG Piuma
Tű: 6 mm
Minta: Hayloft Hat (Juliette Williams)
