Felbuzdulva a napolaj készítésén, nagyobb fába vágtam a fejszémet. Elkészítettem életem első krémjét. Voltaképpen az egésznek az elindítója a kakaóvaj volt, amit egy-egy enyhe bőrpíros tavaszi nap után kentem magamra. Nemcsak a piros színből lett barna, de még fenséges kakaóillatban úsztam.
A netet olvasgatva rájöttem, hogy sok házilag készült naptejbe kakaóvajat tesznek. Azt a receptet, amely a mankót nyújtotta itt találtam.
Összetevők:
100 g extra szűz olívaolaj
100 g kakaóvaj
50 g méhviasz
50 g cink-oxid
Mivel 150 ml-es tégelyem volt ezért a mennyiség felét vettem. Az 50 gramm olívaolaj helyett egy olaj egyveleget vettem, amelynek majdnem fele volt dióolaj, de volt benne argánolaj, körömvirágolaj is és a maradékot olívaolajjal egészítettem ki. A honlapon található leírást csak részben követtem. Először a nehezen oldódó alapanyagokat, a kakaóvajat és a méhviaszt melegítettem fel. Utána jött hozzá az olajkeverék. Érdekes volt az anyagok alakulása. Kezdve onnan, hogy miután a vízgőz felett homogén elegyet kaptam és elkezdett hűlni, először az edény falán lett sűrűbb a folyadékom. (Naná, kémia!) Mindig onnan szedtem le és kevertem bele a folyadékomba. Később pedig nagyon szép erős méz színű krémet kaptam. Ebben az állapotában tetszett a leginkább. Ekkor mértem ki a fele-fele részben cink-oxidot és titándioxidot. Ezek egyrészt világosították, másrészt sűrítették a krémemet.
Vacillálás után a praktikusságot választottam és szedtem ki a nagy tégelyből egy kisebbe. Szobahőmérsékleten szépen megszilárdult. Az illata ennivaló. Finom kakaóillatú! A naptej próbája a kenés. Még tesztelni akarom, mielőtt messzemenő következtetést vonok le. Tegnap egyébként ezt is kipróbáltam. A bolti krémekhez hasonlóan fehéres bevonatot képez a bőrön, amely biztosan lepergeti a vizet. Amiben még nem vagyok biztos, hogy hő, meleg hatására a gyakorlatban hogyan reagál. Mivel a kakaóvaj önmagában egy "kőkemény" anyag, így a krémet is képes szilárddá tenni. Tegnap 30 fokban árnyékba tettem. Természetesen így is lágyult, de nem tudom, hogy mi a helyzet vele napon vagy rekkenő hőségben. Később visszatérek ide és leírom a tapasztalataimat.
A netet olvasgatva rájöttem, hogy sok házilag készült naptejbe kakaóvajat tesznek. Azt a receptet, amely a mankót nyújtotta itt találtam.
Összetevők:
100 g extra szűz olívaolaj
100 g kakaóvaj
50 g méhviasz
50 g cink-oxid
Mivel 150 ml-es tégelyem volt ezért a mennyiség felét vettem. Az 50 gramm olívaolaj helyett egy olaj egyveleget vettem, amelynek majdnem fele volt dióolaj, de volt benne argánolaj, körömvirágolaj is és a maradékot olívaolajjal egészítettem ki. A honlapon található leírást csak részben követtem. Először a nehezen oldódó alapanyagokat, a kakaóvajat és a méhviaszt melegítettem fel. Utána jött hozzá az olajkeverék. Érdekes volt az anyagok alakulása. Kezdve onnan, hogy miután a vízgőz felett homogén elegyet kaptam és elkezdett hűlni, először az edény falán lett sűrűbb a folyadékom. (Naná, kémia!) Mindig onnan szedtem le és kevertem bele a folyadékomba. Később pedig nagyon szép erős méz színű krémet kaptam. Ebben az állapotában tetszett a leginkább. Ekkor mértem ki a fele-fele részben cink-oxidot és titándioxidot. Ezek egyrészt világosították, másrészt sűrítették a krémemet.
Vacillálás után a praktikusságot választottam és szedtem ki a nagy tégelyből egy kisebbe. Szobahőmérsékleten szépen megszilárdult. Az illata ennivaló. Finom kakaóillatú! A naptej próbája a kenés. Még tesztelni akarom, mielőtt messzemenő következtetést vonok le. Tegnap egyébként ezt is kipróbáltam. A bolti krémekhez hasonlóan fehéres bevonatot képez a bőrön, amely biztosan lepergeti a vizet. Amiben még nem vagyok biztos, hogy hő, meleg hatására a gyakorlatban hogyan reagál. Mivel a kakaóvaj önmagában egy "kőkemény" anyag, így a krémet is képes szilárddá tenni. Tegnap 30 fokban árnyékba tettem. Természetesen így is lágyult, de nem tudom, hogy mi a helyzet vele napon vagy rekkenő hőségben. Később visszatérek ide és leírom a tapasztalataimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése