Nem gondolkodtam eredetileg terítő készítésén. (Bár ez a szőnyeg is terítő mintából készült.) Azonban a közösségi oldalon láttam egy nagyon tetszetőset. Megnevezve a fonalmárkát és volt hozzá minta is. (Igaz, nem a mi általunk ismert jelekkel, de elég használhatónak véltem első ránézésre.) Nővérem névnapja is közeledett akkoriban és a rendelt szandál nem tudtam, hogy jó lesz-e rá.
Direkt karácsonyi színeket válogattam össze hozzá. A szélén található ekrühöz közeli színhez meg egyenest ragaszkodtam, mert régies hatást kelt. A fonalról már eleve tudtam, hogy nem a legvékonyabb fajta, de láttam azelőtt egy nagyon érdekes terítőt. Szalaghímzés volt anyagra és az volt körbehorgolva, hasonló vastagságú és színű fonallal. Megtetszett.
A névnapra nem értem volna a végére, így félre is raktam és váratott magára a folytatás. A terítő középső része nem sok izgalmat tartogatott. (Bár azon is változtatnék már.) A szélénél döbbentem rá arra, hogy a két különböző lapon hozott minta nem egy fonalvastagságra épít. Amint utána jobban megnéztem a képeket, alá is támasztotta ez az elméletemet.
Mit csináljak? Mit csináljak? Nem akartam vékonyabb fonalat használni hozzá. Arra jutottam, hogy legfeljebb kevesebb mintaegység lesz. Végül addig ügyeskedtem, hogy a kellő számú szemszámot a négyzet körbehorgolásánál összehoztam. Innentől kezdve minden sor egy kísérlet volt. Nagyjából tartottam az eredeti mintát, de abban is voltak logikátlan dolgok (volt olyan, ahol az egyik sorban több láncszem volt, felette meg alig és a mintaegységek nem igényeltek több szemszámot mint azelőtt). Nehéz lehet a mintaírók sorsa. Volt hogy egy sort kétszer horgoltam meg. Olyan is akad, amit most másként csinálnék.
Az idő elszaladt, a névnapról triplán is lecsúsztam, de következetességből befejeztem a terítőt. Sajnáltam volna a fonalra kidobott pénzt, ha nem így lett volna.
Nagyjából hozza azt a hangulatot amibe beleszerettem. Azóta már a szokásosnál vastagabb fonállal is megbarátkoztam. A karácsonyi díszítés része lesz és az enyém marad.
Direkt karácsonyi színeket válogattam össze hozzá. A szélén található ekrühöz közeli színhez meg egyenest ragaszkodtam, mert régies hatást kelt. A fonalról már eleve tudtam, hogy nem a legvékonyabb fajta, de láttam azelőtt egy nagyon érdekes terítőt. Szalaghímzés volt anyagra és az volt körbehorgolva, hasonló vastagságú és színű fonallal. Megtetszett.
A névnapra nem értem volna a végére, így félre is raktam és váratott magára a folytatás. A terítő középső része nem sok izgalmat tartogatott. (Bár azon is változtatnék már.) A szélénél döbbentem rá arra, hogy a két különböző lapon hozott minta nem egy fonalvastagságra épít. Amint utána jobban megnéztem a képeket, alá is támasztotta ez az elméletemet.
Mit csináljak? Mit csináljak? Nem akartam vékonyabb fonalat használni hozzá. Arra jutottam, hogy legfeljebb kevesebb mintaegység lesz. Végül addig ügyeskedtem, hogy a kellő számú szemszámot a négyzet körbehorgolásánál összehoztam. Innentől kezdve minden sor egy kísérlet volt. Nagyjából tartottam az eredeti mintát, de abban is voltak logikátlan dolgok (volt olyan, ahol az egyik sorban több láncszem volt, felette meg alig és a mintaegységek nem igényeltek több szemszámot mint azelőtt). Nehéz lehet a mintaírók sorsa. Volt hogy egy sort kétszer horgoltam meg. Olyan is akad, amit most másként csinálnék.
Az idő elszaladt, a névnapról triplán is lecsúsztam, de következetességből befejeztem a terítőt. Sajnáltam volna a fonalra kidobott pénzt, ha nem így lett volna.
Fonal: Kartopu Organica (barna, cinóbervörös, pasztell zöld, 873-as színek)
Tű: 2,5 mm
Anyagszükséglet: 83 gramm
Méret: 40*40 cm
Anyagszükséglet: 83 gramm
Méret: 40*40 cm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése