Eddig mindig más által szépen megtisztított meggymagokat használtam. Most először küzdöttem meg a gyümölcshússal magam. Mondhatni unokahúgom újból és újból felmerülő kérése hatására. Egy idő után nyugtáztam, hogy nem fogja se elfelejteni, se lemondani róla. Állítólag már évekkel ezelőtt megígértem.
A varrás nem nagy kunszt és méretként a saját részre készítetthez hasonlót akartam. Abba tisztességes mennyiségű mag ment, aránylag ducira, így érzem azt, hogy kézre való (jó megmarkolni), tartja a hőt, nem csak divatos "kerülgetnivaló".
Nyáron meggyszedés és feldolgozás miatt lett végre kellő mennyiségű mag. Kevésbé volt rémisztő művelet, mint ahogy gondoltam. Kétszer tettem fel a gázra. Először sóban főztem kb. 10 percig, azután rájöttem, hogy hosszabb idejű főzést igényel. Nem akartam kemikáliát használni. (Volt ahol azt olvastam, hogy Domestosban áztatta az illető. Nem, nálam ez nem illik abba a képbe, hogy természetes anyag, házilag készített tok, valami szelídebbet akartam.) Másodjára mosószódás vízben főztem fél órát. Az a lényeg, hogy a gyümölcshús megfőjön, időközben vagy lejön magától vagy már főtt állapotában egyszerűbb ledörzsölni. Még egy kis energiámba került az átmosás, dörzsölés, néhányszor vizet is váltottam. Igyekeztem alapos lenni, hiszen nem cél, hogy a magról már levált, de a nedvességtől ismét ráragadt hús idővel bebüdösödjön, netalán bepenészedjen a szövetbe. A napon történő szárítás nyáron gyerekjáték volt.
Ismét eltelt pár hét, no jó hónap, mire az egyszerűbb műveletbe belevágtam. A rókás anyagra esett a választásom. Az alapja étcsoki barna. Most szimpatikusabb a sötét és szerintem oda lesz a mintájától. A meglévő anyag hossza behatárolta a méretét. Félbehajtottam és így 16,5*20 cm-es anyagot vágtam. Darabonként 375 gramm mag került bele.
Nyáron meggyszedés és feldolgozás miatt lett végre kellő mennyiségű mag. Kevésbé volt rémisztő művelet, mint ahogy gondoltam. Kétszer tettem fel a gázra. Először sóban főztem kb. 10 percig, azután rájöttem, hogy hosszabb idejű főzést igényel. Nem akartam kemikáliát használni. (Volt ahol azt olvastam, hogy Domestosban áztatta az illető. Nem, nálam ez nem illik abba a képbe, hogy természetes anyag, házilag készített tok, valami szelídebbet akartam.) Másodjára mosószódás vízben főztem fél órát. Az a lényeg, hogy a gyümölcshús megfőjön, időközben vagy lejön magától vagy már főtt állapotában egyszerűbb ledörzsölni. Még egy kis energiámba került az átmosás, dörzsölés, néhányszor vizet is váltottam. Igyekeztem alapos lenni, hiszen nem cél, hogy a magról már levált, de a nedvességtől ismét ráragadt hús idővel bebüdösödjön, netalán bepenészedjen a szövetbe. A napon történő szárítás nyáron gyerekjáték volt.
Ismét eltelt pár hét, no jó hónap, mire az egyszerűbb műveletbe belevágtam. A rókás anyagra esett a választásom. Az alapja étcsoki barna. Most szimpatikusabb a sötét és szerintem oda lesz a mintájától. A meglévő anyag hossza behatárolta a méretét. Félbehajtottam és így 16,5*20 cm-es anyagot vágtam. Darabonként 375 gramm mag került bele.
Mire jó? Jól tartja a hőt. Természetes melegítő fülre, hasra. Melegíteni mikróban lehet, hűteni zacskóba téve mélyhűtőben. Az utóbbit természetesen akkor, ha valami zúzódás, bedagadt testrész van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése