Vackolódok

A szett utolsó darabja. Időben mérve nem nagy vállalás, viszont technikás. Igazából még most se tudom, hogy mi a szép, szabályos szemfelfelszedés az ujjak kezdésekor. Az elsőnél toldoztam, a másodiknál már jobb elképzelést valósítottam meg. Annyi segítségem volt, hogy Aha mama jegyzeteit megnéztem a neten.

Esküszöm, hogy méretben egyforma a kettő, csak az egyik kezemen nem húztam le rendesen. Itt még rövid ujjuban, de pár hét és itt a hideg.

Természetesen saját kézre alakítottam. Amiben benne van az is, hogy a jobb kezemen a gyűrűsujj hosszabb. :) Amikor még nem voltak ezek az elasztános gyári kesztyűk, mindig az volt a bajom, hogy a gyerekméret kicsi, a felnőtt nagy. Ez méretben legalább stimmel.

Itt még a készítés folyamatában:

Elkészült a szett:

Fonal: Fonalista shade of pale fingering (25 gramm)

Drops Kid-Silk 9-es szín (13 gramm)

Tű: 3,25 és 3,5 mm

Spatterdash wristwarmers

Egy gyöngyökkel díszített változata tetszett meg. Szokatlan, hogy egy ingyenes minta ilyen részletességű. Legközelebb nem árt az áttanulmányozásával kezdenem. Bár első ránézésre tudtam a "haladási irányokat", így volt elképzelésem az elkészítéséről, de nem gondoltam bele, hogy mennyire munkás.

Kiterítve.

Nem volt kérdés, hogy nekem a legkisebb méretű lesz az ideális. A szükséges fonal vastagságán csodálkoztam és aggódtam egy kicsit, hogy nem lesz-e a kesztyű túl vékony. (Nem lett az, mert kb. felénél duplán van, meg egyébként is nem zimankóban kell hordani.) A színén nem sokat kellett gondolkoznom, viszont sokat vacilláltam, hogy ez a fonal jó lesz-e hozzá. Végül egyik sor született a másik után, a kíváncsiság győzött és folytattam tovább.

A második már lényegesen gyorsabban ment. A kékes szín kötésérnél és a csipkerésznél követtem a leírást, utána letértem a mezsgyéről, mert a praktikum irányába akartam menni. Nem gondolom, hogy van olyan ember, aki minden nap végig fel-, majd legombolja a kesztyűt. Arról nem is beszélve, hogy egyedül ez igen nehéz. Azt éreztem a legjobbnak, hogy ameddig a hüvelyujj miatt szélesedik a kézfej gombos, felette pedig összevarrt, gombbal díszített. Olyan gombokat találtam színben megfelelőnek az itthoni készletből, amelyhez nem elég a leírás szerinti lyuk mérete. (Egyébként is kicsinek tartom fingering fonalból az egyráhajtásnyi gomblyukat.) Innentől borult a minta, és szabadjára engedtem magam. A másik eltérést a kékeszöld (vagy zöldeskék?) rész pördülése okozta. Ezért több lusta sorral kötöttem körbe, amit kissé fogyasztottam is.

Félbe kellett hagynom a karácsonyi előkészületek miatt. Addigra az egyik elkészült, de a párja nem. Pedig milyen szépen elterveztem, hogy őszi faleveles háttérrel is fotózom és végre lesz egy profi fényképem. A jegyzetelésben igen rossz vagyok. Oda-oda írok pár számot, megjegyzést, amit akkor tudom mire vonatkozik. Pár hónap elteltével azonban csak pislogtam, hogy mi lehet az a rejtjelezés. Amúgy se lett első nekifutásra a körbekötés szép, így azt az első sorig lebontottam és újra készítettem. Közben előjöttek dolgok, de tanulság, hogy nem szabad ennyire mélyre tenni... (Van még egy felsőm is két évvel ezelőttről...)

Annyit változtatnék mindössze rajta, ha újból kezdeném, hogy a gombsort pár szemmel jobban lejjebb tenném.

Most nagy az extázis és a gyönyörködés. Nagy a szerelem most a fonal irányába. Mind a színe, mind a tapintása nyerő. Egyik tiszta gyapjú, a másikban van kevés műszál is.

Fonal: Kicsi Kató - Párisban járt és Aquamarine (fingering)
Tű: 2,25 mm
Anyagszükséglet: 51 gramm
Minta: Spatterdash wristwarmers (Dagmar Mora)