Zserbós szaloncukor

Még az óévből egy gasztroajándék a családnak:

Ez volt a kiinduló recept. Ízlelés után nem voltunk teljesen elégedettek. Mellbevágóan diós lett és rájöttünk, hogy nem is szeretjük ilyen tömény mennyiségben a diót. Tettem még bele rumaromát és kevés darált kekszet. Nekem már így nagyon ízlik. Lehet, hogy már nem üti meg a szaloncukor fogalmát, de nem gejl. Az a tízet gond nélkül meg tudnék enni együltő helyemben típus.

Semmilyen segédeszköz nem állt rendelkezésemre. Láttam olyan tévéműsort, amiben formába nyomkodták a masszát és így szép formásak, egyenletesek lettek. Nekem a két kicsi kacsóm és a szemmértékem állt rendelkezésre. Lett is mindenféle. (Azért a neten is láttam egy-két fura figurát hasonló témakörben.) Egészen elégedett vagyok magammal. Elsőre nem rossz, második meg aligha hiszem, hogy lesz. Pepecs meló, több mosatlannal, gonddal jár, mint ahogy elsőre gondolná az ember. A belseje állaga is jó lett. A fotó egy nap után készült. Szerencsére nem betonkemény és nem is nyúlós, pont a kettő között. A csokiréteg viszont pont olyan vastag lett, mint képzeltem. (A birsalmasajtosnál vékonyabb lett.) Jellegzetesen finom illatú.

A csomagolópapír, alufólia méretre szabása, beirdalása szemmértékre, érzésre ment. Nincs két egyforma darab benne.

Birsalmasajt szaloncukor

Készítettünk birsalmasajtot. Sokat. Gondoltam, egy részéből készüljön szaloncukor. Azt hittem, hogy valami újat találtam ki, de csak a spanyolviaszt. Beütöttem a netes keresőbe és szembesültem vele, hogy rajtam kívül többen is kipróbálták már. Igen kézenfekvő. Nálam lett natúr változat, csoki nélküli, csupán formára vágott és lett étcsokis. Lelkileg felkészültem, hogy nem lesz szép a bevonat, nem köt meg, foltos, vastag lesz stb., de koránt sem olyan nagy ördöngösség, mint amennyire az ember gondolná.

Csomagolásként sütőpapírt, valami vékony színes papírt (ennek a címkéje már nem volt meg) használtam és alufóliát.